1.tétel
Szent István államszervező tevékenysége

Géza fejedelem (972-997)

Taksony halála után fia, a 949 környékén született Géza lett a fejedelem. Erős fejedelmi pozíciót alapozott meg, legfőképp a törzsi keretek szétzúzásával. Ekkor a szeniorátus öröklési törvény volt érvényben. Géza legnagyobb ellenfele emiatt Koppány volt, aki Istvántól is el akarta venni a hatalmat. Ezért Géza a somogyi országrésszel próbálta lecsillapítani Koppány hatalomvágyát.

Géza célja egy szervezett állam létrehozása volt, a belső politika megszilárdításával és a keresztény vallás elterjesztésével. 974 előtt egy Brúnó Sanct Gallen-i szerzetes megkeresztelte Gézát, fiát, Vajkot Istvánra, Géza öccsét, Mihályt, valamint 500 előkelő magyart. Ezzel kezdődött meg a kereszténység térhódítása. Esztergom lett a fejedelmi székhely (korábban Kalocsa volt), ezzel Esztergom lett később az első magyar királyi város.

Átszervezte a hadsereget, melyben nagy szerepet töltöttek be a nehézfegyverzetű lovasok. Gézának sikerült a fejedelmi hatalmát kiterjeszteni az egész országra, többek között elvette feleségül a gyula (az erdélyi törzsfő) lányát, Saroltot, így nyerve meg támogatását. Kiváló szövetségi rendszert alakítottak ki lányaik férjhez adásával (egyiket Aba Sámuelhez, másikat Orseolo Ottó velencei dózséhoz, harmadikat Gavril Radomir bolgár trónörököshöz, a negyediket pedig Vitéz Bolaszláv lengyel fejedelemhez adták feleségül). Géza háborúmentes környezetre törekedett és a szomszédos országokkal is jó viszonyt próbált kialakítani. Udvarházakat, földvárakat épített a fontos stratégiai pontokon. Ám összeütközésbe került Civakodó Henrikkel, akinek a mai Bécsi-medence területét fel is kellett adnia.

Mivel a jó kapcsolatokra törekedett, fiát Civakodó Henrik lányával adta össze 995 táján. A házasság gyümölcsözőnek bizonyult, térítőpapok és harcosok érkeztek az országba a bajor Gizellával. 996-ban monostort alapított a mai nevén, Pannonhalmán. Szükség is volt rá, mivel Koppány egyre erőteljesebben követelte a hatalmat. 997-ben bekövetkezett Géza halála, és az akkori feljegyzésekben „véreskezűnek” említik, mert elég keményen lépett fel a törzsi vezetők ellen. Fiának, Istvánnak a keresztény öröklési rend alapján (primogenitúra= elsőszülöttségi jog) biztosította a trónt 997-től. Ez nem volt megszokott, ugyanis ebben az időben a szeniorátus volt a magyarok által megszokott öröklési rend.

*szeniorátus: olyan öröklési rend, amely szerint a nemzetségben a legidősebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat, rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. Ez a nomád népekre jellemző öröklési rend.

*primogenitúra: egyenes ági örökösödés, mely szerint a szülők tulajdonát, rangját az elsőszülött fiúgyermek örökli. Ez a nyugati, keresztény országokra jellemző öröklési rend.

I. Szent István (997-1000 fejedelem; 1001-1038 király)

Géza halála után jó külkapcsolatokat, szilárd fejedelmi hatalmat és egy kiépülő államszervezetet örökölt. István 975 körül született, 1038-ig uralkodott, keresztény hitben nevelkedett, 996-ban feleségül vette Gizellát, Civakodó Henrik lányát. 997-ben meghalt apja, akit a primogenitúra elve szerint István követte a trónon. A szeniorátus ősi joga szerint azonban a család legidősebb férfi tagja, Koppány lett volna az utód. A levirátus ősi joga szerint feleségül akarta venni Koppány az elhunyt fejedelem özvegyét, hogy ezzel is megerősítse fejedelmi trónigényét. Ezért fellázadt és Sarolt veszprémi vára ellen vonult. István seregével azonban legyőzte, és kemény megtorlás követte a lázadást, többek között Koppányt felnégyelték. István így megszerezte a hatalmat. Még nem volt király. A királyi hatalom jelképe a korona volt. István független akart maradni, ezért 1000 és 1001 fordulóján (vagy 1000. december 25.) a pápától, II. Szilvesztertől kért koronát. Amikor a pápa megtudta, hogy István hogyan keresztelte meg egész népét, állítólag ezt mondta: „Én csak apostoli vagyok, de István valódi apostol.” Ezért nevezték magukat a magyar királyok „apostoli” királyoknak. 1001. január 1-jén Esztergomban királlyá koronázták. Ezzel megszületett a keresztény magyar állam, a fejedelemség helyébe a feudális királyság lépett, melynek alapja a föld volt, s folytatta István az egységes állam kialakítását. 1003-ban meghódította Erdélyt, legyőzte rokonát, Gyulát. Ajtonnyal, a délkeleti terültek urával számolt le 1008-ban. A Kárpát-medence egésze felett megteremtette a központosított királyi hatalmat, így a királyi hatalom teljesen kiépült.

Intézkedései és elért eredményei röviden:

Az új állam megszilárdításának érdekében elengedhetetlennek tartotta az uralkodó az új hit,a kereszténység megerősítését. Az egyház támogatása segítette a keresztény Európához való kötődést és a királyi hatalom megszilárdítását. Emiatt István elkezdte kiépíteni az ország egyházszervezetét. Az egyházszervezés párhuzamosan haladt az államszervezéssel. 1001-ben megalapították a Szent Adalbertről elnevezett esztergomi érsekséget, melynek érsekei Radla, Asztrik, később Gellért voltak. A korban alapította a kalocsai érsekséget is, valamint 8 püspökséget a királyi magánbirtokokon (veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari, erdélyi). Létrejöttek az első kolostorok is. Kiemelt szerepe volt a pannonhalmi bencés apátságnak, ahol térítő papokat és szerzeteseket neveltek. Ezek hatalmas lépéseknek számítottak, mivel így nem kellett tartani a magyar egyház német befolyás alá kerülésétől. Egyházszervező munkájához hozzátartoztak a térítések is. A térítéseket főként cseh, olasz és német papok végezték. Megteremtette az egyház működésének feltételeit: bevezette az egyházi adót (tized) és földbirtokot adományozott az egyháznak. Elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot és a keresztény szokások betartatásával támogatta az egyházat. A pogányság körében nehéz volt az új vallást elfogadtatni, ezért e téren is a törvények erejét alkalmazta. Megkövetelte a böjti időszak betartását, a gyónást és a vasárnapi misén való részvételt, a beszélgetés tilalmát a misén és a munka tilalmát vasárnaponként. István koronázása után alkalmi jelleggel dénárt veretett, majd 1015 után II. Henrik dénárja mintájára megkezdődött a pénzverés. Ekkor jelent meg az obulus vagy féldénár, amely távoli vidékekre is eljutott. Okleveleket is kiadott.

Megkezdődött István korában a területi közigazgatás kialakítása, a vármegyék szervezése. A vármegye egy egybefüggő terület, élén a megyeispánnal. Különböző birtoktípusokból (egyházi, világi, királyi) tevődött össze és a királyi várak köré szerveződtek. A megyeispán képviselte a királyt: adót szedett (a begyűjtött adók 2/3-a a királyt, 1/3-a az ispánt illette), bíráskodott, és ha szükséges volt, akkor hadba vezette a hadsereget. Az első vármegye Somogy lehetett, István halálakor a vármegyék száma 30-45 között volt. A katonai szervezetet is kialakította. A királyi haderő a királyi várakban összpontosult. A várak vezetői a várispánok, a szolgálatot teljesítő tisztek pedig a várjobbágyok voltak. A várakhoz tartozó várbirtokokon dolgoztak a várnépek, akiket háború esetén katonaként be lehetett vetni. Ezen kívül létrejött az udvari szervezet és udvartartás is. A királyi udvar „mozgott” az országban és az udvarbirtokokról adóként beszedett élelmiszert elfogyasztotta. István nyugati mintára létrehozta a királyi tanácsot. A király melletti tanácsadó testület tagjai még emellett a megyésispánok és a püspökök is. Két kiemelkedő tagja az esztergomi érsek és a nádorispán.

Törvénykönyvei

A korban két törvénykönyvet is létrehozott, melyben az államalapítással és az egyházszervezéssel kapcsolatos intézkedéseit foglalták írásba. István két törvénykönyve sokat elárul a korabeli társadalomról. Kivehető a szabadok és a rabszolgák közötti különbség. Az első törvénykönyve közvetlenül a koronázás után jött létre (1001 körül), s ez 35 törvényt tartalmaz. A második pedig 1030 és 1038 között keletkezett, s ez 21 törvényt foglalt magába. Még a szabadok közötti különbség is nagy. Ugyanannak a bűntettnek a büntetése is másmértékű, aszerint, hogy melyik csoportba tartozol. I. törvénykönyve segíti az egyházszervezést. II. törvénykönyvben pedig elrendeli a templomépítéseket és a dézsmafizetést (egyházi tized).

Külpolitika

A németekkel kezdetben jó volt a kapcsolat, de később II. Konrád megpróbálta hűbéri függésbe vonni az országot. 1030-ban támadást indított, de ezt István elhárította. Ezután adományozta (1031-ben) Gizellával együtt az a miseruhát, hálából a győzelemért a székesfehérvári templomnak, amelyből később a koronázási palást készült.

1015-ben megállította a Vág-folyó völgyben I. Boleszláv lengyel király támadását.

Bizánccal kezdetben nem volt jó a viszonya Magyarországnak. Később azonban a velencei szövetség létrejötte és Imre herceg bizánci hercegnővel való házassága a kapcsolat javulását eredményezte.

Utódlás

Istvánnak két fiáról tudunk: Ottóról (ő korán meghalt) és Imréről (akit trónörökösnek neveltek-István király intelmei Imre herceghez, de 1031-ben egy vadászaton meghalt). Az Intelmek a középkor egyik gyakori műfajában íródott, amely királytükör néven a Karoling Birodalom felbomlása után vált népszerűvé. A királytükrök egyszerű, de annál nemesebb céllal íródtak; ezeket olvasva kellett az uralkodóknak megérteniük, hogy milyeneknek kell lenniük, azaz hogyan kell jó, igazságos, bölcs és erős királlyá válni. A király unokaöccsét, Vazult nem tartotta jó utódnak pogánysága miatt, ezért húgának fiát, Orseoló Pétert jelölte ki trónörökösnek. Mivel Vazul merényletet tervezett a király ellen, ezért elfogatta, megvakította és három fiával együtt száműzte.

A keresztény műveltség hatalmas gyorsasággal hódított. Fellendült az írásbeliség és elindult a hazai papképzés is. Nagymértékben fejlődött az építészet és a szobrászat is

1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa engedélyével Istvánt halála után 45 évvel I. László szentté avattatta. Ezzel István lett az első magyar szent és egyben szent király is.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2.tétel

A honfoglaláskori magyar társadalom

 

Több okból is nehéz meghatározni a honfoglaláskori társadalom pontos szerkezetét: egyrészt igen szűkösek az erre vonatkozó korabeli források, másrészt a közvetett információk (feltárt temetők, párhuzamok) nem egyértelműek, többféleképpen értelmezhetők, harmadrészt – valószínűleg – ekkor nem egy statikus állapot jellemezte a társadalmat, hanem az éppen változás alatt volt.

Először lássuk a főbb korabeli forrásokat. A legkézzelfoghatóbb talán Bíborbanszületett Konstantin híradása, a „Birodalom kormányzása” c. művében. Ez írás a honfoglaláskor egyik legbecsesebb forrása, sok egyéb információ mellett itt ír a magyarok – közhiedelemmel ellentétben – nyolc törzséről. Ugyanis „…Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse…”. Ezután következik a jól ismert Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.

Másik fontos, régészeti forrás a magyarországi temetők leletanyaga. Ezekben több fő, jellegzetes temetőtípus mutatható ki, természetesen átfedésekkel, nem mindig teljesen elkülöníthető módon. A kutatók ezek anyagából is sok következtetést tudnak levonni.

Ezeken kívül leginkább a későbbi magyar krónikák adatait (pl.:Gesta Hungarorum-hét vezér), és az egyéb nomád államalakulatok (pl.: Kazár Birodalom, Arany Horda) társadalmi szerkezetére utaló adatokat szokták felhasználni, figyelembe venni.

A társadalmat nagyban meghatározza az életmód. Mivel eleink ekkor már nem tiszta nomád életmódot (legeltető, bizonyos időközönként szállást változtató nagyállattartást) folytattak, ezért tisztán nomád társadalomként (törzsi – nemzetségi arisztokrácia- nagycsaládban élő, katonáskodó szabad pásztorok) sem írhatjuk le őket. Már Levédiában és Etelközben fontos szerephez juthatott a földművelés, ez idővel a vándorlást is megszünteti. Elképzelhető, hogy a társadalom különböző rétegei eltérő életmódot folytattak, bár a Kárpát-medencében már a nagyállattartásnál sincs szükség az évenkénti szállásváltásra.

A különböző, változó életmódok lényege: a sztyeppei nomadizmus sem rendszertelen kóborlás, hanem meghatározott rend szerinti szállásváltoztatás. Mivel a keleti pusztákon egy legelőterület nem ad egész évi táplálékot az állatállománynak, ezért általában kétszer, esetenként többször is szállást váltanak. A szállások (téli és nyári) helye viszont állandó, ugyanoda térnek vissza. Már ezeken a téli szállásokon  megjelennek a megtelepült népességekre jellemző vonások: itt állnak állandó házak a jurták mellett, itt az elköltözés előtt gabonanövényeket vetnek, amiket az őszi visszatéréskor aratnak le. Viszont a kelet-európai sztyeppen, illetve a Kárpát-medencében a legelők jobb minősége már lehetővé teszi, hogy szállásváltoztatás nélkül, egész évben egy helyen legeltethessék az állatokat-főleg lovat, juhot, szarvasmarhát.

Az alábbiakban a korabeli társadalomról manapság leginkább elfogadott elméletet mutatom be.

A nép összesen nyolc törzsbe rendeződött. Ebből egy volt a kabarok törzse, akik a Kazár Birodalomból szakadtak ki egy belháború folytán. De nagy valószínűséggel a többi hét törzs se egységes származású volt, feltételezhetően voltak köztük török, iráni, ugor származásúak. A törzsszövetségnek két vezetője volt, a kende (kündü), és a gyula. A kende a „szakrális fejedelem” volt, a gyula pedig a hadak vezére. Rajtuk kívül fontos szerepet töltött be a törzsszövetségben a horka, aki valószínűleg a bírói tisztet viselte. Árpád fejdelem már egymaga töltötte be a kende és a gyula tisztet is, ez a hatalom központosítását jelenti. Erre azután került sor, hogy 904-ben Kurszán kündüt a keleti frankok egy tárgyaláson meggyilkolták. Ezt-a központosítást-erősítette meg a vérszerződés is. Ugyanakkor Árpád halála után meggyengül a központi, fejedelmi hatalom, nagyobb szerephez jutnak a törzsfők, helyi vezetők. A fejedelmi hatalom majd Taksony alatt erősödik ismét, ezt teljesíti ki Géza, később István.

A népesség nagy részét a köznép tehette ki, az „ínek”. Ők már nem az a szabad pásztor, katonáskodó réteg, akik a sztyeppei nomádoknál jelen vannak, hanem bizonyos szolgáltatásokra kötelezettek, földműveléssel is foglalkozók. A nyugati hadjáratok fő résztvevői se ők. Körükben a kiscsalád lehettet a jellemző családforma, már nem az ősibb nagycsaládi rendszer. Náluk alacsonyabban csak – az elsősorban idegen, hadjáratokon zsákmányolt – rabszolgák álltak, bár ezek száma nem lehetett jelentős. A kiscsaládban a szülők élnek együtt gyerekeikkel, míg a nagycsaládban több generáció - gyerekek, szülők, nagyszülők - él együtt.

Felettük állhatott az úgynevezett „szabad középréteg”. Körükben még létezhetett a nagycsaládi rendszer, ami alapvetően jellemző a nomádoknál. Nem valószínű, hogy állandó katonai szolgálatban álltak volna, gazdagságuk, tehetősségük igen változó.

A gazdag kiscsaládi temetőkben nyugodtak a törzsi-nemzetségi arisztokrácia vezetői, előkelői, a „bők” (nemzetségfők) és az „urak” (törzsfők). Ez utóbbi szóból származik az „uruszág-ország” szavunk. Valószínűleg itt is a kiscsalád a meghatározó. Ők irányíthatták a nyugati hadjáratokat, ezek ugyanis valószínűleg nem központilag szervezett háborúk voltak, hanem egy-egy nagyobb úr, törzsfő vállalkozásai. Személyes épségüket katonai kíséretük védte, akiket gyakran idegen népelemekből (ruszok, besenyők, stb.) toborozhattak, mivel azokat a saját embereik ellen is felhasználhatták. Ezek a testőrök jól felszerelt harcosok lehettek, valószínűleg ők alkották a külföldre vezetett hadjáratok gerincét. Talán pont az ő eltartásuk végett kellettek ezek a háborúk. Ezekre a nyugati hadjáratokra a 9. század második felétől az augsburgi csatavesztésig (955) került sor. Nem csak nyugat, hanem dél (Bizánci Birodalom) felé is indultak seregeink, egészen 970-ig, volt olyan év, hogy  mindkét irányba. Hatalmas területeket járva végig, tömérdek zsákmányt, prédát szereztek. A legerősebb nyugati országok is csak fél évszázad elteltével tudtak eredményesen védekezni ellenük.

Ugyanakkor a ló – viszonlyag kis termetű, szívós paripák - , az állattartás minden rétegnél fontos lehetett, s ez kihatott a kultúrára, öltözetre, hadviselésre is, tehát pár szót ezekről is ejtek.

Keleties kultúra, keleti hitvilág alkotta az életük alapját. A meghatározó a nomád egyistenhit, az úgynevezett tengrizmus lehetett. Ennek egyik központi alakja a táltos, akik már jóval magasabb rendű mint a szibériai sámánok. Ő közvetített a három világ, az Alsó, a Középső és a Felső Világ közt. Az Alsó Világ a szellemek, gonosz lények, férgek és ártó erők otthona, a Középső az embereké, a Felső pedig Istené, a jó természetfeletti erőké. Minden fontos területen megjelenik a ló. Ott van az áldozatokban, egyes csontjait gazdája mellé teszik a sírba. Csak egyes csontjait, ugyanis hitük szerint a túlvilágon minden újra egész lesz, ami eltörött, hiányos. Már a Kárpát-medencébe költözés előtt megismerkedtek egyéb vallásokkal (keresztény, iszlám, zsidó), egyes népcsoportok valószínűleg már ezek szerint is éltek.

A lovas kultúra kihat az öltözködésre, viseletre is. Jellemző viseletük csizmából, ebbe tűrt bő nadrágból, ingből, hosszú, különböző kialakítású köntösökből, sokfajta fejfedőből állott. Tehetős férfiaknál feltűnő volt a veretes öv, veretes vagy lemezes tarsoly, nőknél a ruha nyakán és szegélyein elhelyezett veretek, valamint a dúsan díszített lószerszám. Fiúknál-férfiaknál jellegzetes volt a fej borotválása, a tarkón, a homlok felett, vagy a fejtetőn  meghagyva egy tincset.

Alapvető nomád lakóhely a jurta, a kör alakú nemezsátor, de megvannak már a félig földbe mélyesztett, illetve boronafalas házak is.

Hadviselésük alapja a ló volt. Gyors mozgású, fegyelmezett seregeik úgymond könnyűlovasok voltak, de ez nem a felszerelésre, hanem a harc módjára vonatkozott. Igyekeztek szétzilálni, meggyengíteni az ellenséget, s csak ezután közelharcban szétverni. Alapvető fegyverük a visszacsapó (reflex) íj, a szegényebbek közt is elterjedt lehetett a kopja és a balta, tehetősebbeknél a szablya, kard. A dúsan díszített szablya, tegez méltóságjelvény is volt. Az előkelők, a tehetősebbek, illetve a testőrként szolgálók minden bizonnyal felvértezték magukat. Erre mutatnak a leírások, párhuzamok, korabeli ábrázolások, stb.

Gyakran áll viták középpontjában maga a honfoglalás is. A „klasszikus” honfoglalás 895-900 között történt, nem egy ütemben. A kelet területek elfoglalása után évekkel kerül sor a Dunántúl meghódítására. Itt kell megemlítenünk László Gyula méltán híres elméletét, az ún. „kettős honfoglalást”. Eszerint a 895-ben ide érkező Árpád népe egy törökül beszélő népesség, a magyarság zömét a 680 körül érkező 2második avar hullám” teszi ki.

Árpád magyarjai 895-ben léphettek a Kárpát-medencébe. 900-ban egy itáliai hadjáratról visszatérve már megszállják a Dunántúlt  is. Ezután következik Kurszán kende 904-es meggyilkolása, majd a honfoglalás művét beteljesítő pozsonyi csata, 907-ben. Ekkor Luitpold herceg vezetésével érkeznek a bajor és egyéb német erők, akiket – a hagyomány szerint Árpád vezetésével – tönkrever a magyar sereg, egészen az Enns folyóig űzve őket.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

3.tétel

A Magyar Királyság gazdasága az Anjou-korban

 

1301-ben kihalt az Árpád-ház férfi ága, ami után hatalmas harc folyt a trónért. 1301-től 1308-ig tartó időszakot hívjuk az interregnum idejének. Premysl Vencel, Wittelsbach Ottó és az Anjou Károly küzd a trónért, amit az utóbbi foglal majd el 1308-ban. Ő az Anjou-ház tagja volt. Ekkora minden tartomány elfogadta, de csak 1310-ben koronázzák meg teljesen törvényesen a magyar Szent Koronával, amit csak akkor tudott visszaszerezni. Uralkodása első évet az oligarhák, más néven a tartományurak legyőzésével töltötte el. Miután 1321-ben a legnagyobb tartományúr, Csák Máté is meghalt, kezdett el foglalkozni a gazdaságával.

Nagyon fontos volt, hogy fellendítse az ország gazdaságát, mert ha támadó hadjáratot akart indítani akkor a báróknak fizetnie kellett, mert a királyi sereg vármegyei és bárói bandériumokból és a kun lovasságból állt össze. Az új nemeseket a hozzá hűségesek közül választotta ki, mint például a Nekcseiek, a Lackfiak az Újlakiak vagy a Szécsényeiek. Nekcsei Demetert pedig gazdasági ügyekért felelős tárnokmesternek nevezte ki.

Magyarország nagyon gazdag volt nemesfémekben. Az arany és ezüst mellett még jelentős volt a sóbányászat. A bányászat királyi monopólium volt, ami azt jelenti, hogy csak a király bányászhat, monopoljoga van rá. Károly Róbert, hogy fellendítse a bányászatot, és a földesurak is részt vegyenek a bányászatba, erről a jogáról lemondott. Ezzel elő segítette a bányák nyitását. Az urbura egy adó amit bányapénznek is szokás nevezni. A kibányászott arany után 1/10-t, az ezüst és más nemesfém után pedig 1/8 részt kellett befizetni, eddig ez a királyt illette meg. Károly Róbert ezt megváltoztatta arra, hogy mostantól a király au urbura 2/3t kapta, a nemes pedig az 1/3-t. Továbbá a király csehországi német bányászokat hívott be és ezzel is fellendítette a alsó-magyarországi bányászatot a Garam folyó mentén. Magyarország a világ arany termesében 1. volt ami  úgy 1500-2000 kg-t jelentett. Ezüstben az ország 10 tonnás termelésben pedig a 2. volt. Bányavárosokat hozott létre amelyek kiváltságokat kaptak. Ilyen például Körmöcbánya, Selmecbánya vagy Besztercebánya. Az urbura azonban a nemesfémekből származó jövedelem kisebbik részét képezte. Nagyobb jövedelem származott a pénzverésből. Ezt  saját monopóliumává tette. A kitermelt aranyat be kellett szolgáltatni a királyi pénzverő kamarákba. A kamara vert pénzben fizetett nekik. Ezek a pénzek 50%-al kevesebb nemesfémet tartalmaztak a beszolgáltatottnál, és ezzel a királynak nagy haszonra tett szert. Károly Firenzéből hivatott pénzverő mestereket, akik a firenzei fiorino d’oro liliom mintájú arany forint mintájára  pénzt verettek. Ők az aranybányászat központja Körmöcbánya körül telepedtek le. Az ország pénzneme a forint lett . Az ezüst dénár pedig megmaradt váltópénznek. A pénzverő kamarákat a nagypolgárságnak adta bérbe. A bérleti díjat előre kellett fizetniük. 1325-ben tehát új, nemesfémben gazdag és értékálló aranyforintot és ezüstdénárt veretett ami sokáig értékálló tudott maradni. Az úgynevezett kamara hasznáról, amihez eddig az újraveretés miatt jutott, lemondott, és helyette bevezette a kapuadót. Ez volt az első egységes állami adó a jobbágyoknak. Évi 18 dénárt jelentett, és  jobbágytelkenként kellett fizetniük azoknak , akiknek a kapuján egy magrakott szekér befért.

Magyarország kereskedelme fellendült. Károly pedig vámot szedett. Mivel az északi és a nyugati irányú kereskedelmet támogatta elsősorban, ezért északra és nyugatra harmincadvámot, míg délre huszadvámot szabott ki. Az országba legnagyobb mennyiségben szöveteket, fegyvereket és fémárukat hoztak be. Uralkodásának vége felé pedig a szarvasmarha és bor kivitel élénkült meg. 1335-ben  a visegrádi királytalálkozón a cseh Luxemburg Jánossal és a lengyel III. Kázmárrel tárgyalt. Gazdaságilag fontos dologban állapodtak meg a cseh Luxemburgi Jánossal. Kijelöltek egy új kereskedelmi utat ami kikerülte Bécset, mert a város árumegállító joggal rendelkezett.

1342-ben bekövetkezett halála utána az idősebb fia Lajos követte a trónon, míg kisebb fia András a nápolyi királylányt vette feleségül. Lajost uralkodásra nevelték. Az apja egy gazdag és hűséges követőkben gazdag országot hagyott maga után. Ezt Lajos még 16 éves kora ellenére is jól kezelte. A nagy bevételek fedezték a sok háborút amit indított a testvére halálának megbosszulása miatt és a dalmát, boszniai és a szerb területekért. A nápolyi hadjáratok után 1351-ben országgyűlést hívott össze a feszült belpolitikai helyzet miatt.  Itt megújította a nemesség Aranybullában szereplő jogait. Ilyen az adómentesség, a törvényes ítélet nélkül nem fogadható el, háza sérthetetlen, és hogy csak az ország védelmére köteles saját költségén hadba szállni. Külföldre vezetett hadjáratban csak az uralkodó költségén vesz részt. Törvénybe iktatták az ősiség törvényét is. Ez arról szólt hogy a nemesi birtok maximum másodunokatestvéri szintig  öröklődhet, ezáltal nem lehetett őket elidegeníteni. Ez a királynak kedvezett, mert ha egy nemes fiúörökös nélkül halt meg, akkor a háramlási jog révén a király kezébe kerültek a nemesi birtokok. Ez segítette a királyokat új hű nemeseket felemelésében ,mert a kor halálozási aránya igen magas volt és sokszor történt ilyen. A nemesség érdekeit szolgálta az hogy a jobbágyok terheit egységessé tegyék. A jobbágyok sokszor költöztek más földesúrhoz a jobb megélhetés miatt. Ezt Nagy Lajos a kilenced törvénnyel oldotta meg. Ettől kezdve kilencedik tizedet fizette a jobbágy a földesúrnak.  A nemességet erősítette az egy és ugyanazon szabadság” kimondása. Ezzel a nemesség öntudatát növelték de ettől még a nemesség egyenlővé vált a bárokkal. Lajos Havasalföldet hűségre kényszerítette és utána létrehozta a szintén hűbéres Moldvát a tatárok ellen.  Károly Róbertnek a visegrádi királytalálkozón a lengyel III. Kázmér királlyal kötött egyessége értelmében Lajos, aki III. Kázmér unokaöccse volt örököli a trónt ha, III. Kázmér örökös nélkül hal meg. Ez 1370-ben meg is történik, és personalunio jön létre, ami azt jelenti hogy két országnak egy a királya de külön kormányozzák, és ez 1382ig Lajos haláláig lesz így.

Az utódlással  volt a legnagyobb problémája, hiszen nem volt fiú örököse ,és a fiú testvére, András is meghalt. Magyarországot Mária lányára hagyta és őt Luxemburgi Zsigmondhoz szánta, míg Hedvigre Lengyelországot hagyta. Az Anjou-kor még Máriával folytatódott Magyarországon, de korán meghalt egy lovasbalesetben terhesen. Ezzel az Anjou dinasztia kihalt és a királyok sora Luxemburgi dinasztiával ment tovább. Az Anjouknak köszönhetjük az Árpád ház kihalása utáni zűrzavar helyreállítását és az ország felvirágoztatását.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

4.tétel

A Hunyadiak

Hunyadi János

Hunyadi János ősei havasalföldi kenézek voltak. Apja Zsigmond király szolgálatában állt, tőle kapta Hunyad várát. János nagyúri udvarokban nevelkedett, majd 1433-ban felfigyelt rá Zsigmond, s lovagjai közé fogadta. Részt vett  az itáliai és csehországi harcokban, a belharcokban pedig a bárók közé emelkedett. 1439-ben megszerezte a szörényi bánságot. Habsburg Albert halála után I. Ulászló pártjára állt. Jutalmul megkapták az erdélyi vajdaságot, a temesi ispánságot, és a nándorfehérvári főkapitányságot. Ezzel Hunyadi az ország egyik legnagyobb bárója lett, Magyarország haderejének jelentős részét kézben tartotta. Eredményesen vette fel a harcot az 1440-es években betörő török hadakkal.

Harcai:

1442-ben Erdélyre törő Mezid béggel szállt szembe, Marosszentimrénél vereséget szenvedett. Rendezte hadait, majd a környék lakosságát hívta harcba, hogy a kivonuló török útját elállják. Mezid bég seregét szétverték, a fogságba ejtettek így megszabadulhattak. Ezévben vereséget mért a ruméliai beglerbégre a Törcsvári-szorosnál, ezáltal nagy népszerűségre tett szert a magyar nemesek körében.

A királyt támadásra sarkallták Hunyadi győzelmei, az úgynevezett hosszú hadjárat, valamint az, hogy a török keleten volt lekötve. A 35 000 fős (magyar, lengyel, délszláv) sereg 1443 őszén indult útnak. A cél a szultáni sereg távollétében a szultán székhelyének, Drinápolynak elfoglalása volt. Bár a szultán visszaért Európába, Hunyadi egészen addig sikeres hadjáratot vezetett, melyet „hosszú-hadjárat”-nak nevezünk.  A törököt kétszer is legyőzték Nis közelében, s az év végére elérték Szófiát, ám az élelemhiány, a tél, az eltorlaszolt hegyszorosok, valamint a táborban kitört lópestis a keresztényeket meghátrálásra késztette. Visszavonulásuk közben még kétszer legyőzték az oszmánokat. 1444-ben megkötötték a drinápolyi békét. Ebben a törökök komoly engedményekre kényszerültek, ki kellett üríteniük Szerbiát, és átadták az itteni várakat is. 1444. szeptember 2-án Hunyadi és a király a pápa bíztatására megszegve a békét a Duna mentén tört előre. Sikeresen bevették Vidint, Nikápolyt, majd 1444. november 10-én Várnánál találkoztak a törökkel. Túlerejük miatt a csata elveszett, s a király, I. Ulászló is életét vesztette. Így az ország király nélkül maradt, és belviszály fenyegetett.

Kormányzósága:

A kiskorú V. László Bécsben tartózkodott III. Frigyes udvarában, így nem volt, aki az országot irányítsa. A nemesség támogatásával ezért Hunyadit kormányzóvá választották, 1446-1452-ig töltötte be ezt a tisztséget. Szinte teljes uralkodói jogkört kapott. A belső viszonyokat rendeznie kellett, az országot pedig meg kellett védenie a töröktől. A területi egységet azonban nem sikerült helyreállítania, a királyi birtokállomány tovább apadt kormányzósága idején. Hunyadi elsősorban saját birtokait növelte, de a saját jövedelmeit és az állami bevételeket a védelemre költötte. 1448-ban egy újabb, ám sikertelen hadjáratot vezetett Szerbiába a törökök ellen-rigómezei csata. Hunyadi szövetségbe lépett az albán Szkander béggel, 300 000 főnyi sereggel benyomultak Szerbia területére. Mivel Murád a Hunyadi-sereget idő előtt ütközetre kényszerítette, 1448. október 16-18-án Rigómezőn a túlerővel szemben vereséget szenvedett. Hunyaditól a kormányzást V. László 1453-ban vette át, ám az ország haderejét, pénzét ezután is Hunyadi tartotta a kezében, országos főkapitánynak nevezték ki.

A nándorfehérvári diadal:

II. Mehmed 1456-ban Nándorfehérvár ostromához fogott. 7000 katona védte a várat, élén Szilágyi Mihállyal. Hunyadi zsoldosokkal, és a rábízott országrészek nemességével vonult fel, hogy felmentse a várat. E haderőt keresztes had egészítette ki, melyet egy olasz ferences szerzetes, Kapisztrán János vezetett. Hunyadi sikeresen törte át a török hajózárat a Dunán, s kereszteseket juttatott be a várba. A keresztesek kitörtek a várból, Hunyadi ekkor seregével segítségükre sietve elfoglalta a török ágyúkat, s ezekkel lőtte az ellenséget, így 1456. július 22-én vereséget mértek a törökre. A vár megvédése így megakadályozta a törökök bejutását az ország belsejébe. A győzelem után Hunyadi pestisben halt meg.

Hunyadi Mátyás

Hatalomra jutása:

Mátyás király atyja, Hunyadi János 1456-ban halt meg a nándorfehérvári diadal után kitört pestisjárványban. Birtokai, hatalmas vagyona, jövedelmei legidősebb fiára, Lászlóra kellett volna, hogy szálljanak, ám az uralkodó, V. László és a vele szövetkező liga fellépett hatalomra jutása ellen: Garai László nádor és Cillei Ulrik országos főkapitány akadályozták a Hunyadiak hatalmának továbbvitelét. Már 1456-ban szervezkedtek, s felszólították az idősebb Hunyadi fiút, hogy adja át a királyi várakat, birtokokat, jövedelmeket az új főkapitánynak, Cillei Ulriknak. László ezt nem teljesítette, sőt, Nándorfehérvárra csalta Cilleit - akit meggyilkoltatott - és V. Lászlót, akit szabadon engedett, ha megtarthatja birtokait, jövedelmeit, atyja tisztségeit, és ha bűntetlenséget kap. Ám V. László nem tartotta be ígéretét: Budára csalta a Hunyadi fiúkat, Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig fogságba ejtette. Belharc tört ki, s V. László Mátyással Bécsbe, majd Prágába menekült. A belharc 1458-ban V. László halála után ért véget (A király 1457 késő őszén halt meg pestisben).

A Hunyadi liga ekkor aktivizálódott, melyet két személy vezetett, Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet és testvére Szilágyi Mihály, céljuk pedig Mátyás hatalomra juttatása volt. A jelölést az egyház is támogatta, mivel atyja nagy törökverő volt, így bíztak a törökellenes harc folytatásában, emellett a bárókkal is kiegyeztek, a szegedi egyezményben 1458 januárjában. Garai László nádor és Újlaki Miklós vajda, valamint a Hunyadi liga kötött egyezséget. A bárók belátták, hogy a Hunyadiaknak nincs ellenfele, ezért elismerték Mátyást uralkodónak, cserébe címeik megtartását kérték, és bűntetlenséget Hunyadi László halála miatt. Magyarországon tehát elfogadták, így 1458. január 24-én az országgyűlés a Duna jegén királlyá választotta Hunyadi Mátyást. Azonban ekkor ő még Prágában tartózkodott, Vitéz János váradi püspök, humanista tudós, aki nevelője is volt, tárgyalásokat folytatott Podjebrád György cseh kormányzóval, későbbi királlyal. György váltságdíj fejében, és leányával, Katalinnal kötött házassági szerződés fejében engedte csak haza Mátyást. Így 1458 februárjában a budai Nagyboldogasszony-templomban vehette át országa kormányzását, s vele egy erőskezű, határozott ifjú került a magyar trónra.  Február után igyekezett aztán megtörni a bárók hatalmát, leváltotta Garait a nádori címről, Szilágyi Mihályt is félreállította. A bárókat sértő intézkedései miatt aktivizálódott a Garai-Újlaki liga, s ellenkirályt választottak, III. Frigyes német-római császárt hívták meg a trónra. Vele katonai és diplomáciai úton leszámolt Mátyás, emellett az északnyugaton betörő husziták is problémát okoztak, ám a király e csapatokat felmorzsolta. 1463-ban megegyezett Frigyessel (bécsújhelyi megállapodás), visszaszerezte a koronát, 80 000 aranyért. Frigyes kikötése csupán az volt, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül halna meg, akkor a magyar korona a Habsburgokra szálljon. Így 1464-ben Székesfehérváron sor kerülhetett a Szent Koronával a megkoronázásra.

Belpolitikája:

Bár a király esküt tett az 1351-es törvényekre, koronázása után politikája megváltozott, egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit. Uralkodásának kezdetén még évente egyszer összehívta a rendeket, ám a koronázást követően egyre ritkábban került erre sor. Államszervezeti reformjai csökkenteni próbálták a rendek szerepét. A pénzügyek irányítója, a bárói rangú főkincstartó helyére egyszerű származású kincstartót nevezett ki, legtehetségesebb kincstartója a polgári származású Ernuszt János volt. A királyi tanács befolyását korlátozta a kancelláriai reform – egyesítette a titkos és főkancelláriát. A királyi személyes jelenlét és a királyi különös jelenlét bírósága helyett létrehozta a személynöki széket, a személynök vezetésével. Növelte a szakképzett hivatalnokok szerepét. Kerülte a döntő összecsapást a törökkel, s belátta, hogy az ország ereje kevés velük szemben a támadó hadjáratokra. Az uralkodó karban tartotta, fejlesztette a déli végvári vonalat, emellett kiépítette a második magyar végvárvonalat. A várak kettős szerepűek voltak: Védtek a portyák ellen, emellett betöréseket indítottak délre, de felfogták a nagyobb támadásokat is. Mivel bevételeit növelni akarta, így kiterjesztette az adókat a kiváltságosokra, a jobbágyokra nehezedőket pedig növelte. Így fő bevételi forrása az adó lett. Kapuadó helyett bevezette a füstadót, s míg a kapuadót portánként, a füstadót háztartásonként szedték. A harmincadvámot koronavámra nevezte át. Évente akár kétszer is beszedette a rendkívüli adót, másnéven hadiadót. Bevételei jelentősek voltak, mintegy 500-700 000 Ft, ám ebből körülbelül 200 000 Ft a végvárrendszer karbantartására fordítódott.

A fekete sereg:

Mátyás király külpolitikáját tekintve elsőként legendás zsoldos hadseregéről, a fekete seregről fontos beszélnünk, melyet az 1460-as évektől kezdett szervezni. Elnevezésének eredete bizonytalan, s csak a király halála után keletkezett. A király célja az volt, hogy megerősítse a haderőt egyrészt a törökkel szemben, másrészt hatalmi ambíciói voltak, hiszen a német-római császári trónt akarta megszerezni. A sereg magját a husziták adták, emellett lengyelek, németek és persze magyarok csatlakoztak. A seregvezérek is ezen népekből verbuválódtak, jelentősebb volt például Kinizsi Pál vagy Magyar Balázs. A fekete sereg ellentétben a bandériumokkal, mindenhol és mindenki ellen felhasználható haderő volt, Mátyás igyekezett a zsoldosokat állandóan fegyverben tartani. Fenntartása óriási összegeket emésztett fel, a zsold nagyon magas volt, egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kért havonta, ezért a rendkívüli adót (hadiadót) kétszer is behajtották évente, s bár a király így keményen megadóztatta a népet, az ország erős volt uralkodásának idején. Hatékony seregének létszámát nehéz megítélni, körülbelül 15-20 000 fős lehetett, s nagy hangsúlyt fektetett a tüzérségre. Mátyás jó helyzetfelismeréssel, komoly katonai műveltséggel rendelkezett, így merész vállalkozásai általában sikert hoztak.

Török politika:

Mátyás török politikáját elsősorban a védekezés jellemezte. Hadjáratai nem voltak sikeresek, védekezése azonban igen, ezért úgy vélte, aktív védelemre kell berendezkedni. Kiépített egy újabb végvárrendszert, az elsőtől északabbra Zeuggtól Karánsebesig. Védelmi feladatot kapott a horvát-szlavón bán (délnyugati területekért felelt), a temesi ispán (középső területekért), és az erdélyi vajda (délkeleti területekért felelt). Szerbiát a török korábban elfoglalta, Bosznia és Havasalföld is török függésben volt már, s a szultán bevette Jajcát, mely a Zsigmond-féle végvárvonal része volt. Ám Mátyás ezt nem hagyta, s 1463 őszén megkísérelte visszavenni a várat. A szultáni fősereg elvonult, török helyőrséget hagytak, de két hónapi ostrommal végül sikeresen visszavette Jajcát. Később vigyázott, hogy támadást ne provokáljon ki, a határvidéken komolyabb várat nem, de egy kisebb erősséget, Szabács várát 1476 februárjában elfoglalt. Ez a Száva mocsaras vidékén lévő palánkvár volt, melyet rövid ostrommal vett be, mivel a magyar főurak elégedetlenek voltak, hiányolták a katonai eredményeket, sikereket a törökkel szemben, azonban Szabács bevételével megnyugtatta őket. A török aztán nagy erőkkel tört Erdélyre 1479-ben, és foglyok ezreivel akart kivonulni. Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán sikeresen állította meg őket Kenyérmezőnél. Válaszul e betörésre kisebb portyákra került sor, 1480-ban Boszniába Mátyás vezetett bosszúhadjáratot, 1480-81-ben pedig Kinizsi dúlta Szerbiát. Mátyás nyugati törekvései azonban a török elleni harc elhanyagolását eredményezték, nem akart háborút, így 1483-ban öt évre békét kötött a törökkel, amit 1520-ig a magyar királyok ismételten megújítottak. A török elleni harc elhanyagolása, a nyugati háborúk, a magas adók szembeállították még legbelsőbb híveivel is a királyt. 1471-ben Vitéz János és Csezmicei János, azaz Janus Pannonius összeesküvést szerveztek, a trónra Jagelló Kázmér lengyel herceget hívták meg, ám Mátyás felszámolta e mozgalmat. Nem változtatott politikáján az összeesküvés hatására, hanem egyre kevésbé bízott meg környezetében, s akaratát feltétlenül végrehajtó emberekkel vette magát körül. A korábbi rendi monarchiát így felváltja az uralkodói abszolutizmus.

Nyugati politika:

Mátyás nyugati, hódító politikájának célja a német-római császári cím megszerzése volt. Erre adott alkalmat, mikor a pápa hatálytalanította a bázeli zsinat kelyheseket elismerő pontjait. Podjebrád Györgyöt, Mátyás egykori apósát (Katalin 1465-ben meghalt, így a rokoni szál meggyengült) 1466 decemberében II. Pál pápa kiátkozta, eretnekké vált. Mátyás ekkor indult a cseh trón megszerzésére. A magyar hadak előretörtek, a katolikusok lakta Morvaország, Szilézia és Lausitz a kezére került, de Csehországgal nem bírt. A csehországi küzdelmek 1468-tól 1479-ig tartottak. Mátyást a katolikusok királlyá választották, a husziták persze ezt nem fogadták el. Podjebrád György emellett Jagelló Ulászló javára mondott le a trónról (1471-ben Podjebrád meghalt), s III. Frigyes német-római császár sietett az ő cseh királyságát elismerni. Az elhúzódó háborúban a két fél kimerült, ezért 1475-ben Olmützben békét kötöttek. Kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát, Mátyásé lett Morvaország, Szilézia és Lausitz, Ulászlóé pedig Csehország. Ezzel azonban nem zárultak le a nyugati harcok. III. Frigyes nem ismerte el Mátyást választófejedelemnek, ezért a magyar király haddal támadt ellene 1477-ben. Még ez évben Frigyes békére kényszerült, elismerte Mátyást cseh királynak és választófejedelemnek. A harcok az 1480-as évektől kiújultak. 1485-ben Mátyás sikeresen elfoglalta Bécset, majd a következő évben egész Alsó-Ausztria neki hódolt már. Ám 1486-ban a német rendek Frigyes fiát, Miksát, s nem őt választották német királlyá, így le kellett mondania a német-római császári címről.

Utódlás:

Mátyás Podjebrád Katalin halála után több mint egy évtizeddel I. Ferdinánd nápolyi király lányát, Beatrixot vette nőül (1476-ban), aki fontos szerepet játszott a királyi udvar reneszánsz uralkodói központtá alakításában. Ám sem Katalintól, sem Beatrixtől nem született gyermeke. Egy bécsi polgárleánytól, Edelpeck Borbálától született törvénytelen fia, Corvin János 1473-ban. Mátyás csak 1482 után kezdte meg a trón előkészítését fia számára. Megpróbálta őt törvényes örökösének elismertetni. A nemesekben látta támogatóit, így helyzetüket erősítette a vármegyékben.

Váratlanul, 1490-ben ragadta el a királyt a halál. Több trónkövetelő is akadt, végül Jagelló Ulászló szerezte meg a trónt, s II. Ulászló néven uralkodott Mátyást követően.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

5.tétel

Végvári élet a XVI- XVII. században

A végvárak feladata

A végváraknak kettős funkciójuk volt. Egyrészt a körülöttük, mögöttük fekvő területeket védték, ezt nem úgy kell azonban érteni, hogy a várak helyőrsége fel tudta volna tartóztatni a nagyobb támadó seregeket, hanem elsősorban a környékbeli lakosság számára nyújtott menedéket a betörő ellenséggel szemben. Emellett a nagyobb hadseregek hátában az utánpótlási útvonalak zavarására, megszakítására volt elegendő erejük. Ezért a hódító hadjáratok az útjukba eső erődítményeket igyekeztek elfoglalni. Az ostromnak a várak méretüktől függő ideig ellenállhattak, azonban felmentő sereg nélkül általában a legnagyobb erődítmények is kapituláltak. Másrészt portyáikkal az ellenség elérhető területeit pusztították, onnan adót szedtek, foglyokat ejtettek. Ez a szerep legalább olyan fontos volt, mint a passzív, védekező szerep, ezzel az ellenség területén tartották a háborút, megakadályozták a nyugodt termelést, kárt okoztak a másik félnek, megnehezítsék a nagyobb támadó seregek élelmezését. Ezt a harcmodort mind a magyarok, mind a törökök alkalmazták, és a végvár funkciójához olyannyira hozzátartozott, hogy még békeidőben sem hagytak fel a rajtaütések szervezésével. A rombolás mellett a portyázások szolgáltak az erő fitogtatására is, ami különösen fontos volt, amíg még a török-magyar határ a Délvidéken húzódott, és az ütközőállamok ingadozó uralkodói ahhoz pártoltak, akinél a nagyobb erőt sejtették.

NEHÉZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK / GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK:

Az állandó katonai összecsapások átalakították a mindennapi életet, gazdálkodást is. Korábban a mezőgazdaságban a szántóföldek megművelése és állatok tartása egyaránt elterjedt volt. A török időkben a marhatenyésztés egyre fontosabb lett. A hatalmas termetű szarvasmarhákat igen jó pénzért lehetett eladni Nyugat-Európa piacain. Legeltetésük, terelésük nem volt könnyű dolog. Az ezzel foglalkozók igencsak fárasztó életet éltek. Nemcsak az akkor még elterjedt farkasoktól, medvéktől kellett megoltalmazniuk az állatokat, hanem a környéket fosztogató katonáktól is. A marhák hajtói, akiket hajdúknak neveztek, szilaj, olykor kegyetlen emberek voltak, de kiváló vitézek is. Őket az egymással küzdők, a törökök, de főleg Erdély és a királyi Magyarország uralkodói is gyakorta fogadták fel katonának.
VÉGVÁRI VITÉZEK: A végvári katonaság önálló társadalmi rétege (=vitézlő rend), amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el: privilégiumokra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg: főurak, kisnemesek, jobbágyok. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek. A végvári vitézek ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szőlőt hasítottak ki, s azt művelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. A bécsi udvar többször meg akarta szüntetni ezt a réteget, de ezek a próbálkozások fegyveres ellenállásba ütköztek

KULTÚRA:

A végvári harcok közepette is virágzott a magyar kultúra: a portyázások, ostromok, bajvívások megjelentek a magyar művészetben is.

Históriás énekek örökítették meg a vitézek hőstetteit. Tinódi Lantos Sebestyén is egyike volt a „históriásoknak”; akik általában kiöregedett végvári vitézek voltak.

Balassi Bálint (1554-1594) a magyar reneszánsz költője. A szerelem, a természet szépsége, a vallásos hit mellett a honvédő harc dicsősége is jelentős, vissza-visszatérő téma. Művelt költő, végvári katona, a honvédő harc hősi halottja — Esztergom ostromában veszti életét.

Pl.: Egy katonaének (részlet:

Az jó hírért-névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó rárók⁹, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

Zrínyi Miklós barokk eposza a Szigeti veszedelem saját dédapjának hőstettéről szól: Szigetvárat 1566-ban a végsőkig védték.

 

Évszázadokkal később is nagy művek születtek a végvári élet bemutatására. Pl.: Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: Török világ Magyarországon.

 

Az első végvárrendszer felépülése

Az első végvárrendszer a 15. században Erdély déli határa és az Adriai-tenger között, részben a Kárpátok déli vonulataira, a Dunára és a Szávára támaszkodva épült ki. Kiépítésének ötlete Luxemburgi Zsigmond nevéhez fűződik, és a megvalósítás jelentős része is az ő uralkodásának második felére esik. 1426-ban egyezséget kötött Lazarevics István szerb despotával, aki unokaöccse, Brankovics György utódlásának biztosítása érdekében lemondott a Duna vonalán fekvő várakról. Az első végvárvonal az Adriai tenger partjától a Duna vonaláig, Havasalföldig húzódott. Tagjai : Klissza, Jezero, Jajca, Tesany, Szrebenik, Szabács, Nándorfehérvár, Orsova , Szörény.  Így került Lazarevics halálakor magyar kézre Nándorfehérvár, azonban Szendrőt és Galambócot a törökök szerezték meg.

A második végvárrendszer kiépülése (déli végvárrendszer)

Mátyás 1463-ban és 1464-ben a széteső Bosznia területén több fontos várral, például Jajcával (1463) és Szrebernikkel (1464) erősítette meg a végvári rendszer nyugati szakaszát. Szabács elfoglalására 1476-ban azt követően került sor, hogy a törökök1474-75 folyamán megerősítették, és így rést ütöttek a magyar védelmi rendszeren. A második végvárrendszer az elsőtől északra épült ki. Tagjai : Zengg, Bihács, Banja Luka, Pétervárad, Temesvár, Lugos, Karánsebes. Ez a várrendszer az 1520-as évekig fel tudta tartóztatni az oszmán hódítást, bár kisebb betöréseket nem tudott megakadályozni (pl. 1479-ben Isza bég csapatai Kenyérmezőig hatoltak). A Kárpátok könnyeben védhető hágóinak védelmére épültek is erődítmények (pl.Törcsvár), azonban a nagyobb török támadásokat a Duna mentén illetve Boszniában vezették, így a terület kisebb szerephez jutott a harcokban. A 15. század végén a várak két párhuzamos láncot alkottak. A várrendszer elsősorban a nem magyar területen épült ki, így a háborúskodás pusztítása is elsősorban a helyi (főként délszláv) lakosságot érte.

A végvárrendszer szervezete

A 15. század végén a várak két párhuzamos láncot alkottak. A várrendszer elsősorban a nem magyar területen épült ki, így a háborúskodás pusztítása is elsősorban a helyi  lakosságot érte.A fontosabb végvárak köré bánságokat szerveztek a szerb és bosnyák területeken, a várak ellátásához azonban a bánságok mellett a déli magyar vármegyék is hozzájárultak. A várrendszer jelentőségét a kortársak is felismerték: a bánok között sokszor köznemesi sorból származó vagy épp külföldi katonákkal találkozhatunk, akiket nem a családi befolyás, hanem katonai tudásuk emelt a pozícióba.Ez a rendszer hatékonyan működött, és bár erejéből csak kisebb portyákra futotta, a királyi hadsereg időnként szükségessé váló bevetése mellett az 1510-es évekig ellenállt a hódítási kísérleteknek.A bánok, különösen a macsói bánok, időnként jelentős befolyásra tettek szert, és a központtól csak lazán függtek. Ez egyrészt politikai kockázatot jelentett, másrészt azonban lehetővé tette, hogy az irányításuk alatt álló országrészek haderejét hatékonyan felhasználják. Hogy az ország legerősebb vára, Nándorfehérvár ne lehessen ellenállása központja, Mátyás azt a báni rendszeren kívülre helyezte. Ez a lépés csak egy része volt annak a folyamatnak, amiben Mátyás átszervezte és központosította a déli védelem szervezetét. A keleti területeket 1481-ben Temesvár székhellyel az „alsó részek” főkapitánya alá rendelte, a Dráva-Száva közét, a bosnyák és a horvát területeket pedig az egyesített horvát és szlavón bánsághoz csatolta. Ezzel a belsőbb területek erőforrásait is a határvédelem szolgálatába állította. Ugyanakkor Nándorfehérvár térsége épp a két terület határára került, hátország nélkül, ami később hozzájárult a vár állapotának erőteljes leromlásához.A 16. század elején a királyi hatalom meggyöngült, csökkentek a bevételek, és az ország báróit egyre ritkábban sikerült áldozatvállalásra bírni. Ennek folyományaként a várak rendben tartására, felújítására egyre kevesebb pénz jutott. Emellett a rendszer védelme ütőképes mozgó hadsereg nélkül nem volt lehetséges, és amikor a központ ennek biztosítására nem volt képes, a törökök sorra elfoglalták a magukra maradt erősségeket.Egyiptom elfoglalása után, részben a magyarok pökhendisége következtében (a trónra lépő I. Szulejmán követét, aki a a szultán békeajánlatát hozta, bebörtönözték) az Oszmán Birodalom hódítási törekvései Magyarország felé fordultak.Az 1510-es években főleg a boszniai hadszíntéren folytak a harcok. Szulejmán trónra lépése után a következő évben (1521-ben) már Nándorfehérvár ellen indult, és Szabács július 7-i elfoglalása után felmentő sereg hiányában, több mint két hónapos ostrom után augusztus 29-én el is foglalta. A következő években az Al-Duna mentén számos fontos erősség elesik, és 1526-ra már széles folyosó nyílt az ország belseje felé irányuló támadások előtt.Az első végvári vonalon ütött rést a második vonal várainak, valamint dél-alföldi városok, kisebb várak megerősítésével próbálták útját állni a török hódításnak, ez azonban nem járt sikerrel. Pétervárad, a védelem legfontosabb pontján álló vár 1526-ban a török főerőknek csupán kicsivel több, mint két hétig tudott ellenállni, a többi erődítmény nem fejtett ki érdemi ellenállást.Új végvár rendszer kialakítása nem a mohácsi csatavesztés (1526), hanem csak Buda 1541-es török elfoglalása után kezdődött meg, először hevenyészett, majd tervszerű módon.

A hódoltság időszaka

Az új végvári vonal

Miután a törökök berendezkedtek Magyarországon, szükségessé vált az országon belüli új végvárrendszer kiépítése. Az erődítményeket lovagvárakból és kastélyokból, udvarházakból, templomokból és kolostorokból alakították át jól-rosszul. Magyarországon Tinódi Lantos Sebestyén az 1540-es években 26 erődítményt vett számba Szigetvártól Egerig, Nádasdy Tamás 1555-ben 43 várat említ csak a Dunántúlon. Ugyanakkor egy bécsi nyilvántartás 1577-ben 48 vár őrségéről és fenntartási költségeiről tartalmazott feljegyzéseket a négy magyarországi főkapitányságról. Ezek a feljegyzések azonban nem tartalmazták a kisebb várakat, az összes megerősített hely száma ennek két- vagy háromszorosa lehetett.A kisebb várakban 20-40, a nagyobbakban 500 katona állomásozott, a Bécs közvetlen védelmét ellátó központokban ennél is több (Győrben 1400, Kanizsán 1950, Komáromban 1024). A várak őrségét az 1577-es kimutatás alapján a négy magyarországi főkapitányság területén békeidőben 16 612 katona alkotja, akiknek nagyjából a harmada német, harmada magyar gyalogság, és a harmada lovas volt.

Várépítések, korszerűsítések

A gyenge állapotú, évszázadok óta csak belvillongásokban szerepet játszó várakat meg kellett erősíteni. Ezért az 1540-es évektől elindult egyes kiemelt erődítmények (például Eger, Győr és Szigetvár) átépítése. 1556-tól a végvárak a haditanács hatáskörébe kerültek, s így lehetőség nyílt a várrendszer egységes és szakszerû irányítására. Az 1550-es évek közepétől a számos olasz hadmérnök érkezett Magyarországra. Nicolo Angielini olasz várépítő mester 1564-1566 között részletes térképeket készített a várakról és azok alaprajzairól.Békésebb időszak beköszöntével a bécsi kormányzat 1577-ben két hónapos haditanácskozás után a rendszer reformjára szánta el magát, ennek részeként egyes fontosabb várak védműveit a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelően átépítették, az erődítmények megerősítésére gyakran éltek a környék elmocsarasításával, patakok felduzzasztásával. Az építkezések rendkívüli költségesek és lassúk voltak.  A korábbi évszázadok harcmodorához illeszkedő, magas, vékony falakat alacsonyabb, de az ágyúzásnak jobban ellenálló, vastagabb falakra cserélték, ezeket földtöltésekkel erősítették meg. A falakat a régi kör alakú tornyok és rondellák helyett új típusú bástyákkal erősítették meg. A szögletes formák biztosították azt is, hogy az összes falat tűz alatt tarthassák. Az úgynevezett olaszbástyának már nincs „holttér „. Ennek továbbfejlesztéseként jelent meg az ötoldalú, esetleg hatoldalú bástyatípus, amit újolasz- vagy fülesbástya névvel illettek. Ezeknél a bástyák „fülei” védelmet nyújtottak a vár tüzéreinek, mert kisebb szögből lehetett a fal ezen szakaszaira lőni. Ezeknek a védői oldalt tűz alá vehették a falakat megmászni igyekvőket, míg maguk védve voltak a belövések ellen.. A drága kővárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. 1554-től minden jobbágyot évi 6 nap kötelező munkára köteleztek a várépítéseknél, ez 1557-től ingyenmunka volt. 1556-ban törvénybe iktatták, hogy jobbágyonként 50 dénárt kötelesek a nemesek a véghelyek megerősítésére fordítani, és 100 jobbágyonként évi 3 napra 4 szekeret kellett biztosítaniuk.

A palánkvárak

A végvárak átalakítása Magyarországon a közeli veszedelem miatt rövid idő alatt kellet modernizálni, nem volt elegendő idő sem pénz a gyakran több tíz évig tartó kőerődítések építésére, továbbá a szüksége kőmennyiség sem állt rendelkezésre. Ezért az erődítéseket kő helyett fából és földből épített „magyar módra” palánkból építették. A palánkból emelt falak, ha megfelelő vastagsággal készültek, rugalmasságuk miatt eredményesen álltak ellen az ostromlövegek rombolásának. Az építésük is jóval kevesebb időt vett igénybe, és ami szintén előny volt, kevesebb szakembert igényelt az építése, ugyanis a magyar végvárak erődítési munkálatait a robotra kirendelt jobbágyok végezték, és a fa megmunkálásához átlagban többen értettek közülük. 
A palánk háromféle erősségben készült. A legkisebb ellenálló erejű volt az egy sorban szorosan egymás mellé levert karók, az úgynevezett latorkert. Ez elsősorban a kisebb végházakat, őrtornyokat óvta a rablóktól, és a portyázók rajtaütéseitől. 
A második, már nagyobb szilárdsággal bíró volt a palánk. Ezt úgy alakították ki, hogy két egymással párhuzamosan levert, és rőzsefonattal összeerősített gerendasor közé nedves földet döngöltek. Így már képes volt ellenállni a tüzérségi tűznek. 
A harmadik, legerősebb konstrukció az úgynevezett rótt palánk volt. Itt a levert erős gerendázatot már vaskapcsokkal erősítették meg. Ezt alkalmazták elsősorban a bástyák építésénél. A palánk oldalait kívülről sárral tapasztották be, hogy a felgyújtását megakadályozzák. Tetején fedett folyosókat alakítottak ki. 
A palánk hátránya volt a kőfalakkal szemben, hogy a fa korhadásnak indult, és ezért rendszeres karbantartást igényelt. Valamint, ha az ostromlóknak sikerült a sártapasztást oldalazó lövésekkel leverni, és a felgyújtani, akkor a tartását vesztett föld leomlott.

A végvári rendszer felbomlása

A végvárak, bár menedéket adtak a környékbeli lakosságnak is, végső soron a Habsburg-ház, Ausztria és a keresztény Európa érdekeit védték. Mindezek ellenére a várak állapota általában fokozatosan romlott, az uralkodók azokat elhanyagolták, a katonákat rapszodikusan fizették. A harmincéves háború idején tüzérségi eszközök fejlődésével és a fejlettebb tömeg hadseregek elterjedésével a végvárak szerepe egyre csökkent. A királyi ház anyagi erőforrásai inkább a franciákkal folytatott ellenségeskedésre összpontosította, így a költséges felújítások, modernizálások elmaradtak. Első intézkedésként a tüzérségi felszerelést szállították el, majd a külső védműveket semmisítették meg (tavak lecsapolása, árkok feltöltése). A várak egy része már ekkor is eleve leromlott, elhagyatott állapotban volt, hisz a földesúrnak nem volt érdeke a állandó helyőrség fenntartására.

 

1: kerek bástya(rondanella)

2: sokszögű bástya

3: olaszbástya

4 újolasz bástya (fülesbástya)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6.tétel

Reformáció Magyarországon

Lutheri reformáció

A reformáció első jelentős képviselője Luther Márton Ágoston-rendi kanonok volt. 1517-ben 95 tételét kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára. Tételeit országszerte kinyomtatták, mígnem tanai külföldre is eljutottak (Svájc, Magyarország). Mivel a parasztok és a főnemesek szimpátiáját hamar megnyerte ez az új vallási irányzat, szinte minden társadalmi rétegben rohamos gyorsasággal hódított.

Luther hitének alapjai :

• Szerinte a vallás személyes kérdés, s így a papság nem foglalhat el különleges helyet a társadalomban
• A papoknak nincs hatalma eltörölni a földi bűnöket és a túlvilági szenvedéseket.
• Csak a hit által üdvözülhet az ember
• Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumban van, nem mást. (innen ered az evangélikus v. lutheránus elnevezés)
• Elvetette a cölibátust, a szentségeket (csupán a keresztséget és a két szín alatti áldozást (úrvacsora) hagyta meg)
• Követelte az anyanyelvű igehirdetést és fellépett a búcsúcédulák ellen
• Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni (szekularizáció)
• Elvette az egyházi pompát és fényűzést

A magyarországi reformáció és általános következményei.

A magyarországi reformáció a németországival szinte azonos időben és tartalommal jelent meg. A Magyarországon élő, német származású polgárok körében szinte azonnal elterjedt, majd a nagyurak többségében is támogatókra talált. Például Perényi Péter, Nádasdy Tamás és Petrovics Péter udvarában.

Az evangélikus hit mindenekelőtt az anyanyelvűség követelménye miatt vált rokonszenvessé. A magyar nyelven olvasható Biblia és az egyszerű emberek számára is érthető prédikáció a lakosság számára vonzó volt.

A reformáció először az észak-magyarországi és erdélyi német lakosság körében terjedt el.

Az első nagy hatású, az új hitet magyar nyelven tanító prédikátor Dévai Bíró Mátyás volt, aki az egész országot végigjárva terjesztette tanait. Ő és társai munkáját gyakran hitviták kísérték. Ezek nyilvános viták voltak a különböző vallási irányzatok képviselői között, melyekre általában közterületeken, gyakran valamilyen politikai vagy szellemi vezető színe előtt került sor.

Mivel a főurakat vonzotta a szekularizáció, az evangélikus vallás Magyarországon is nagyon gyorsan terjedt. Az 1500-as évek végére M. o. mintegy  3,5 millió fős lakosságának közel a fele református, negyede pedig evangélikus volt.

Svájc, Kálvini reformáció.

A lutheri irányzat egyeduralmát Magyarországon a XVI. század közepétől a reformáció kálvini vagy más néven helvét irányzata döntötte meg. A református hit elsősorban a mezővárosi és a falusi parasztság körében terjedt.

Az ellenállás jogáról szóló tétel (zsarnokölési elmélet) a nemesek a rendi ellenállását illetve a parasztok uraikkal való szembeszállását tette volna lehetővé.

A svájci reformáció két kiemelkedő alakja Ulrich Zwingli és Kálvin János volt.

Kálvin hitének központi gondolata az, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek, az ember sorsa még a születés előtt eldől (predesztináció- eleve elrendelés).

A reformáció követői, a katolikus egyház mellett gyakran egymással is szembe kerültek. Erre példa, hogy Kálvin, az unitáriusok egyik vezető alakját, Servet Mihályt máglyára küldte.

Az irányítást, a papok mellet, a presbiterek végezték, akik polgári származásuk lévén nyitottabbá tették az egyházat. Egyszerű és olcsó egyházával a szegényebb rétegek szimpátiáját nyerte el.

Kálvin tanait 1551-ben kezdte hirdetni Kálmáncsehi Sánta Márton pap. Az evangélikusok és a világi hatalom képviselői is erősen tiltakoztak a tanokkal szemben. Követőkre leginkább a mezővárosi lakosok és a végvári vitézek között talált. Jelentős prédikátor volt továbbá Méliusz Juhász Péter, debreceni református püspök is. Debrecent kálvinista Róma néven is szokták emlegetni.

Unitáriusok (antitrinitárius).

A reformáció negyedik ága (az anabaptisták Magyarországon nem voltak jelentősek) az antitrinitárius, avagy ahogy Magyarországon és Erdélyben elterjedt, az unitárius volt. Az unitárius vallás alaptételeit Dávid Ferenc (János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari papja), 1568-ban fektette le.

Követői kor legszélsőségesebb vallási irányzatát képviselték. Tagadták a szentháromságot, szerintük nem három, csupán 1 isteni személy van.

Erdély

Erdélyben négy vallást ismertek el. A katolikust, a reformátust az antitrinitárius (itt unitárius) és az evangélikust. Európában először 1568-ban a tordai országgyűlés elfogadta a vallásszabadságot.

Reformáció hatásai:

A reformátusok, az evangélikusok és az unitáriusok egyházkerületekbe, azon belül egyházmegyékbe szerveződtek. Az egyházmegyéket a püspök irányította, élükön pedig az esperes állt.

A XVI. században a reformáció Magyarország fejlődésére is jelentős mértékű, pozitív hatást gyakorolt. Mivel az új hit terjesztésének leggyorsabb formája a könyv volt, a könyvkiadás tömegessé tételének érdekében nyomdákat állítottak fel, elsősorban a főiskolák székhelyein és a protestáns főúri udvarokban.(Szeben, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Pápa, Debrecen, Vizsoly)  A 16. század végére a könyvek nagy többsége több százszor  olcsóbb volt előző századi elődeinél.

A könyv luxuscikkből használati tárggyá vált.

1536-ban, Bécsben megjelenik Pesti Gábor négy evangéliumfordítása.

 

Ezt követően 1590-ben napvilágot látott az első magyar nyelvű teljes Biblia, Károli Gáspár gönci református lelkész fordítása.

Mivel a Bibliát a Gönchöz közeli Vizsolyban nyomtatták ki először, máig vizsolyi Bibliának nevezik. Hit terjesztésében és erősítésében a protestánsok jelentős szerepet szántak az iskoláknak. Az ország legjelentősebb protestáns iskolái a mai napig működnek. (Sárospatak, Pápa, Debrecen, Sopron, Eperjes, Brassó, Kolozsvár, Bártfa) Az evangélikusok iskolák Németország, a reformátusok Hollandia és Anglia művelődési központjaival építette ki kapcsolatukat, s megkezdődött a magyarországi diákok vándorlása.

 

A reformáció következményeként hatalmas kulturális fejlődés bontakozott ki. Nagyobb szerepet szántak a vallásban a gondolkodásnak.

A protestantizmus nélkülözte a kolostorok kulturális szervező munkáját. Az új egyházak nem ragaszkodtak az egyház túlsúlyához, egyes feladatokat világi intézmények vesznek át (városi könyvtárak).

 

Általános következmények

§ Fejlődött a nyomdászat, olcsóbbá válik a könyv, az olvasók száma nőtt

§ A magyar prédikátorok alkalmazták lutheri tanítást: az anyanyelvű igehirdetést. Az írástudatlanok között anyanyelvű énekekkel terjesztették a vallási eszméket.

§ Szenczi Molnár Albert kiadta a latin-magyar és magyar-latin szótárat, emellett jelentősek zsoltárfordításai is

§ Az anyanyelvű magyar irodalom fejlődésnek indult. Első jelentős alakja, Balassi Bálint volt. (Heltai Gáspár, Bornemissza Péter)

§ 1590-ben Károli Gáspár (gönci református lelkész) az egész szentírást lefordította.

§ Új művelődési központok alakulnak ki (főúri udvarokban, főiskolai városokban)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

7.tétel

A Habsburg berendezkedés és felvilágosodás a XVlll. századi Magyarországon

 

A török harcokat 1699-ben a karlócai béke zárta le, melynek értelmében a Temesvidék kivételével (1718) minden eddigi török kézen levő terület felszabadult. A törökkel folytatott küzdelem miatt komoly népességcsökkenés alakult ki, különösen az ország középső részein, a volt hódoltság területén. Majd 1703-1711-ig, a Rákóczi-féle szabadságharc idején az ország folyamatos hadszíntérként szolgált. A szabadságharcot 1711-ben a szatmári béke zárta le, melynek fejében el kellett fogadnunk az országban a Habsburg ház uralkodását. Magyarország a Habsburg birodalom keretei közt létezett, s a dunai monarchia része maradt.

 

lll. Károly:

l. József halála után 1711-1740-ig a Habsburg lll. Károly került uralkodói székbe. Uralkodásának kezdetén még zajlott a spanyol örökösödési háború, melyben ő is trónörökös jelölt volt, azonban angol támogatás híján elesett a spanyol trónigénytől. Károly alapvetően békére törekedett a magyarokkal, így 1712-ben összehívta az országgyűlést is, mely 1715-ig ülésezett. Itt a rendek hangot adhattak a sérelmeiknek, azonban az önálló magyar haderő felállításának lehetőségét elutasították, míg az újoncmegajánlás és az adókivetés jogához továbbra is ragaszkodtak, hiszen ezeket végig, a török fennhatóság alatt is megőrizhették.  Közigazgatási reformokat is fűzhetünk lll. Károly nevéhez: a Bécsben található Magyar Kancellária és a magyarországi vármegyék közt új kormányszéket hozott létre, a Helytartótanács felállításával. Ez utóbbi Pozsonyban ülésezett, így közvetítő kapocs volt a bécsi Magyar Kancellária és az ország vármegyéi között. Jelentős előrelépés történt az igazságszolgáltatás terén is, hiszen állandó, folyamatosan működő bíróságok jöttek létre, melyek biztosították a fellebbezés lehetőségét is.

Pragmatica Sanctió -1723. :

lll. Károlynak nem született fiú gyermeke, sőt két bátyjának sem, így a Habsburg házat fiúágon a kihalás veszélye fenyegette. Ezért Károly, sorra elfogadtatta az egyes tartományokkal a Pragmatica Sanctiót (=Törvényes szabályozás), amely fő pontja a nőági örökösödés volt. Ezáltal biztosította lányának, Mária Teréziának a későbbi hatalomátvételt. Az 1722-1723-as országgyűlésen a magyar rendek is törvénybe iktatták az örökösödési szabályt, s ezzel együtt elfogadták azt is, hogy a Habsburg birodalomban a tartományok mindig együtt, osztatlanul öröklődnek. Ennek hátterében valószínűleg az Oszmán Birodalomtól való félelem húzódott meg, hiszen így a tartományok az oszthatatlanság miatt, nem maradhattak magukra a törökkel szemben. Ez az ország érdekét is szolgálta. Ezen kívül a rendek törvényben biztosították Magyarország különállását a birodalmon belül, és saját kiváltságaikat is.

Az országgyűlésen születtek a törvények, a király és a rendek együttes akaratából. Az országgyűlést a király hívta össze, oszlathatta fel, illetve a napirendet is ő határozta meg. A magyar országgyűlés két háza a Felsőtábla és az Alsótábla volt, a kérdéseket mindkét helyen megtárgyalták. A felsőtáblán a katolikus, és a görögkeleti főpapság valamint az arisztokrácia személyesen vehetett részt. Az alsótáblán a vármegyék két-két követtel, a szabad királyi városok és az alsópapság (káptalani közösségek) pedig egy - egy követtel képviseltették magukat. lll. Károly adományokkal támogatta a katolikus egyházat, míg az 1731-es törvényekkel nehezítette a protestánsok helyzetét.

 

Mária Terézia:

1740-ben lll. Károly abban a hitben halt meg, hogy a Pragmatica Sanctióval biztosította leánya, Mária Terézia (1740-1780) számára a trónt. Azonban nem így történt, kitört az osztrák örökösödési háború 1740-1748-ig, melynek során a poroszok, a franciák és a bajorok is szembefordultak az osztrákokkal. A magyar rendek segítséget nyújtottak az osztrákoknak a poroszokkal szemben, cserébe kiváltságaik biztosítását, és Magyarország, birodalmon belüli különállásának megerősítését kérték. Mária Terézia megvédte a trónját, de a poroszok megszerezték Sziléziát. Az elvesztett Sziléziát később megpróbálta visszaszerezni a 7 éves háborúban (1756-1763) a poroszoktól, azonban ez nem sikeredett. Mária Terézia Lengyelország 1772-es felosztásában is részesedett (porosz- orosz-osztrák). Uralkodásának elején a rendekkel egyetértésben kormányzott, majd 1764-től, miután a magyarok minden reformot elutasítottak, ez megszakadt, rendeleteket adott ki.

 

A haderő fejlesztése elengedhetetlen volt, a reguláris hadsereg felállításához azonban sok pénzre volt szükség. Így Mária Terézia a jövedelmek növelése végett, a Lajtán túli területeken megadóztatta a nemeseket és a papságot. Mivel az országban a magyar rendek ettől az 1751-es országgyűlésen egyértelműen elzárkóztak, válaszul az uralkodónő az 1754-ben kiadott vámrendeletében Magyarországot külön vámterületként kezelte. Ez módot adott a magyarországi jövedelmek magcsapolására. Kettős vámhatár jött létre. Egy a birodalom körül, illetve kialakított egy vámhatárt Magyarország és a többi Lajtán túli terület közt is. Így Magyarországot a Lajtántúl nyersanyagellátójává és ipari termékeinek felvevőpiacává tették.

 

Az országban fejlett volt a mezőgazdaság, azonban a jobbágyok helyzete rossz volt. A birtokosok a közös földek és a jobbágytelkek rovására növelték a saját kezelésű, majorsági földjeiket. Mivel az egyre nagyobb majorsági területeket a jobbágyok robotmunkájával műveltették meg,a robot mértéke is növekedni kezdett, így a robotkötelezettség heti 3-4 napra is emelkedett . A királynő az 1764-es országgyűlésen törvényesen próbálta rendezni a problémát,de a magyar rendek ismételten elzárkóztak ettől. Végül a folyamatosan növekvő robot miatt került sor 1765-1766-ban a dunántúli parasztmegmozdulásra. Ezt követően Mária Terézia az 1767-es Úrbéri rendeletben (=Úrbárium), egységessé tette a jobbágyi szolgáltatásokat, illetve rögzítette a majorsági telkek határát. Meghatározta, a robot mértékét, mely heti 1 nap igás vagy 2 nap kézi robot lehet. Ezt a nagyobb munkáknál duplázhatták, azonban később a jobbágynak lehetősége volt ezt beszámíttatni, és annyival kevesebbet dolgozni. Ezen kívül szabályozta a jobbágy pénzbeli tartozásait is. Megmaradtak az állami adóterhek, az egyházi tized és a földesúrnak fizetendő kilenced is, de a pénztartozást egységesen 1 forintban határozták meg.

 

A Habsburg kormányzat reformpolitikájába az oktatás színvonalának emelése is beletartozott. Mária Terézia 1777-ben, az oktatási rendeletben (=Ratio Educationis) szabályozta a közoktatást. Államilag meghatározott tantervet vezetett be, illetve elkülönítette az elemi, a középszintű és a felsőoktatást. A rendelet nem mondta - nem is mondhatta volna ki az általános tankötelezettséget, de pártolták a népiskolák alapítását, hogy minél több 6 és 12 év közti gyerek járhasson iskolába. 1746-ban létrehozta a magyar nemes ifjaknak Bécsben a Theresianumot, s itt hivatali pályára készítették fel az ifjakat. Az udvarban, 1760-ban magyar nemesi testőrséget állított fel, melynek többek közt a tagjai voltak Bessenyei György és Barcsay Ábrahám testőrírók is. Mária Teréziának 16 gyermeke volt, közülük csak 10élte meg a felnőttkort.

Mária Terézia területeket adott vissza Magyarországnak (korábban lengyel zálogban lévő szepességi városok, Bánát), sőt Magyarországhoz csatolta Fiumét is. Az uralkodónő Magyarországra hozatta a korábban Dalmáciában lévő Szent Jobbot, illetve megalapította a Szent István-rendet.

 

ll. József:

Mária Terézia halála után, fia, ll. József lett az uralkodó 1780-1790-ig.Felvilágosult  abszolutista uralkodó volt,fő álma az egységes,ésszerűen működő állam kialakítása lett. ll. József soha nem koronáztatta meg magát a Szent Koronával, hiszen így a magyar törvényeket nem kellett figyelembe vennie. Ezért is hívjuk kalapos királynak. ll. József rendeletek ezreit adta ki, megközelítőleg 10 év alatt 6000-ret.

 

ll. József az 1781-ben kiadott türelmi rendeletében, toleranciára intette a katolikusokat a más vallásúakkal szemben, így az evangélikusok, a kálvinisták, a görögkeletiek számára is a korábbiaknál szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Igaz, kötöttségekkel, de építhettek templomokat, iskolákat is, kikötötte, hogy a protestánsokat nem lehet olyan esküre kötelezni, ami ellentmond a vallásuknak, ezáltal szabadon vállalhattak hivatalt. Ez az intézkedés már a felvilágosodás eszmerendszerét tükrözi.

 

1781-ben a cenzúra rendelettel kivette az egyház kezéből a cenzúrázás jogát, és az állam kezébe adta. Ezen kívül a tanítással és betegápolással foglalkozó rendek kivételével feloszlatta a szerzetesrendeket, ugyanakkor az alsópapság helyzetét javította. A türelmi rendelet hatására megerősödtek a lutheránus, kálvinista és görögkeleti egyházak, s híveik számára elérhetővé váltak a hivatali pályák. Ezt követően, 1782-ben került sor a ,,fordított Canossa-járásra”. Ennek  során VI.Pius pápa eredménytelenül próbálta intézkedései megváltoztatására rávenni az uralkodót, ugyanis azt kérte,hogy ll.József vonja vissza a protestánsoknak tett kedvező feltételeket.

 

ll.József az 1784-ben Erdélyben kitört véres jobbágyfelkelés hatására adta ki a  jobbágyrendeletet , 1785-ben.A Horea és Closca által vezetett jobbágyok a hirtelen megnőtt terhek miatt zúgolódtak. Végül véres felkelés robbant ki. 25-30 000 román paraszt rátört a környék udvarházaira, városaira és felkoncolták az útjukba eső nemeseket . A felkelő jobbágyok a görög-keleti vallás kötelezővé tételét akarták kivívni. Ennek hatására született a jobbágyrendelet, amely megszüntette a jobbágy szó használatát, és a röghöz kötést. Az immár szabadon költöző parasztok mesterséget tanulhattak, szabadon házasodhattak.

 

Az uralkodó 1784-ben adta ki a nyelvrendeletet,amelyben  a birodalom hivatalos nyelvévé a latin helyett a németet tette . A magyar rendek ezt erős germanizálási törekvésnek vélték,így a nemesek körében kialakult az ellenzék. Ennek hatására elkezdődött a magyar nyelvművelés mozgalma, megjelent a magyar ruha, a magyar zene és legfőképp a magyar szó.

ll. József a megyék szerepét csökkenteni, a központi kormányzat szerepét pedig növelni kívánta, illetve a bíráskodást és a végrehajtó hatalmat vármegyei szinten szétválasztotta.1789-ben be akarta vezettetni a nemesség megadóztatását, azonban próbálkozása nem járt sikerrel.
A király 1788-ban belépett egy török ellenes háborúba, ami sok áldozattal járt, az ezt követő elégedetlenség pedig az egész lakosságra kiterjedt. A magyar nemesek körében ellenállás szerveződött ll. József ellen, ebben a porosz udvar segítségét kérték.
A török háborúban megbetegedett ll. József a halálos ágyán elrendelte, hogy a Szent Koronát vissza kell szállítani Magyarországra, illetve a türelmi, a jobbágy és az alsópapság helyzetén javító rendeletén kívül minden rendeletet visszavont, egyetlen egy tollvonással.

 

ll.Lipót:

ll. Józsefet testvére, ll. Lipót követte a trónon, 1790-1792-ig. Ő visszatért a rendi dualizmushoz, biztosította Magyarország különállását a birodalmon belül, illetve megegyezett a magyar rendekkel. 1791/X. törvénycikkben megerősítette a Pragmatica Sanctió pontjait. Döntött arról is, hogy a Szent Korona kerüljön vissza Magyarországra, illetve elrendelte, hogy minden egyes trónváltozáskor az elhunyt király halálától leszámított 6 hónapon belül történjen meg az új király felavatása és koronázása. Békét kötött a törökkel, majd a Sziléziára törő poroszokkal is. Hogy pontos információkat szerezzen a rendi ellenállásról, létrehozta a titkosrendőrséget, melynek magyarországi feje Gotthárd Ferenc volt.

 

ll. József politikája hatására kialakult a rendi ellenállás, majd a nyelvrendelet kibocsájtásától kezdve, a rendi mozgalom új értelmet kapott, megjelent a magyar nemzeteszme. A külsőségek hangsúlyozása –a magyaros viselet, magyar táncok –mellett lendületet vett a testőrírók által már megkezdett nyelvművelés ,a magyar nyelvű irodalom,történelem és tudományos élet fejlődése . A XVlll. század második felében a magyarországi nemzetiségek körében is megjelentek a nemzeti ébredés első jelei. Vékony, főleg egyházi értelmiségük a nemzeti nyelv ápolása mellett, a nemzeti öntudat erősítése érdekében a történelmi múlt felé fordult. Igazolni akarták népük ősi és előkelő származását, így messze visszanyúló nemzeti történelmet szerkesztettek maguknak. Így a horvátok, hogy dicsőségüket erősítsék történelmüket a nagy múltú illírekhez kötötték, tőlük származtatták magukat. Ide köthető a dákoromán elmélet, mely szerint a románok a romanizált dákok leszármazottai, s így őslakosok Erdélyben, nyelvük pedig a latin.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

9.tétel

A polgári forradalom Magyarországon

 

Előzmények

A forradalom előzményei az 1847-48-as országgyűlésre vezethetők vissza. A reformellenzéket Kossuth Lajos vezette. Bizonyos eredményeket elért (ősiség eltörlése, részleges közteherviselés, kényszerítő örökváltság), de drasztikus reformokat nem fogadtak el a konzervatívok miatt. A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezett. A forradalmi hullám hatott a magyarországi eseményekre. Felélénkítette a magyar politikai életet. A bajok megelőzése végett a jobbágykérdést meg kellett oldani, ezért a konzervatívok hajlandóak kisebb reformokra. Kossuth március 3.-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában azonnali kötelező örökváltságot (hogy a parasztságot ne lehessen a liberális polgárság ellen felhasználni), közteherviselést, parlamentnek felelős kormányt, polgári reformokat és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének (a birodalom minden tartományának). Ezeket az alsóház hamar elfogadta. A felsőházban több a konzervatív. Először húzták az időt, bár nem hozott semmi jót. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, melynek híre március 14-én Magyarországra ért. Ennek hatására a felsőház is elfogadta a reformokat. Másnap az országgyűlés küldöttsége Kossuth vezetésével 2 gőzhajóval indult Bécsbe.

A pesti forradalom

A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. A radikális fiatalok a Pilvax kávéházban gyülekeztek. Irinyi János március 11-én megfogalmazta a 12 pontot (követeléseiket pontokba szedte). Március 19.-ére Rákos mezejére politikai bankettet akartak összehívni aláírásgyűjtéssel egybekötve. Ekkor volt a József napi vásár. Azt gondolták a tömeg támogatja a javaslataikat. Petőfi a Nemzeti dalt is itt akarta elszavalni.

Azonban felgyorsultak az események. A fiatalok március 15-én reggel elindultak, hogy a Nemzeti dalt és a 12 pontot kinyomtassák, majd szétosszák a nép körében. Landerer Lajos és Heckenast Gustav tulajdonában lévő nyomdához vonultak. Azonban a cenzor aláírása hiányzott. Maga Landerer adta az ötletet a márciusi ifjaknak, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. Ezután cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti dalt. Délutánra nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több mint tízezer ember jelent meg. Csatlakoztak az egyetemisták és a polgárság is. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta költeményét. Fellelkesítették a tömeget, akik a reformok kikényszerítése mellé álltak. A Városházához vonultak. Közben jelentős változás következett be, a márciusi

ifjakhoz csatlakoztak a liberális nemesség Pesten tartózkodó képviselői: Nyáry Pál és Klauzál Gábor. Pest városának tanácsa is a mozgalom mellé állt. Ezután a Helytartótanácshoz vonultak és követelték Táncsics Mihály várbörtönből való kiengedését. Itt olasz katonák állomásoztak, azonban a Helytartótanács félt bevetni őket. Attól tartottak, hogy szimpatizálnak a tömeggel. Ezért inkább szabadon engedték Táncsicsot, akit a fiatalok hintón szállítottak Pestre. Aznap este a Nemzeti Színház a Bánk bánt játszotta, amit a cenzúra sokáig tiltott.

A felelős kormány kinevezése

A követeléseket március 15-én elfogadta a Városi Tanács, vér nélkül győzött a forradalom. V. Ferdinánd április 11-én szentesítette a törvényeket. István nádort (az uralkodó unokatestvére) V. Ferdinánd kinevezte Magyarország teljhatalmú helytartójának. Nem akarta húzni az időt, ezért kinevezte az első független kormányt: hivatalba lépett a Batthyány-kormány. Batthyány arra törekedett, hogy minden politikai csoportból legyen a kormányban. A többséget azonban a liberálisok alkották.

A liberális ellenzék mérsékelt vonulatához tartozott Batthyány Lajos miniszterelnök, Klauzál Gábor földművelés és iparügyi miniszter valamint Deák Ferenc igazságügyi miniszter. A liberálisok baloldalát képviselte Kossuth Lajos pénzügy és Szemere Bertalan belügyminiszter. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter centralista volt. Széchenyi István közmunka és közlekedésügyi miniszter nem tartozott egyik párthoz sem. A konzervatívok és a liberálisok között közvetített. Herceg Esterházy Pál a király személye körüli konzervatív miniszter volt, míg Mészáros Lázár honvédelmi miniszter független maradt.

Az áprilisi törvények

Magyarországon alkotmányos monarchia lett, ahol az uralkodó jogköre csökken, korlátozták. A tényleges végrehajtó hatalom a kormány kezébe kerül. A törvények innentől kezdve az országgyűlésen születnek, amelynek évente össze kell ülnie. A kormány a parlamentnek tartozik felelősséggel. A király rendeleteihez miniszteri ellenjegyzés szükséges. A kormány székhelye Budapest. Bevezették a közteherviselést az ellenzék kérésére. Elfogadták a törvény előtti egyenlőséget, az azonnali jobbágyfelszabadítást állami támogatással és a kártalanítást is. Felelős magyar kormány alakult. Kiterjesztik a választójogot, de vagyoni cenzushoz kötik. Aki korábban is rendelkezett ezzel a joggal (pl.: nemesség), attól nem veszik vissza, még akkor se, ha nincs annyi pénze. Az értelmiség pedig eleve megkapta ezt a jogot.

 

Megvalósult az azonnal kötelező örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra.

Voltak azonban nem rendezett kérdések, mint az Ausztriához fűződő viszony és nem fejezték be a parasztság terheinek felszámolását sem. Például a szőlődézsmát is csak 1848 szeptemberében törlik el. Nem vonták a törvénykezés körébe a nemzetiségek külön jogait. Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai voltak. Például a zsellérek egy részének nem volt jobbágytelke, ami miatt most nem kaptak földet, vagy csak kis területet a korábbi közös földekből, mert a majorsági birtokokat nem lehetett megcsonkítani (különben a nemesek szembefordulnának). Ezekre az ország nagy részére kiterjedő parasztmozgalmak hívták fel a figyelmet. A nemzetiségek területi különállást követeltek. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak egy politikai nemzet van, a magyar. Ezért a nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak.

1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat, a polgári átalakulás hívei elsöprő győzelmet arattak.

Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. 1848 nyarán a Habsburgok leverik az itáliai forradalmakat, majd teljes felkészültséggel Magyarország ellen fordulnak. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthyány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket.

Július 5-től ülésezik az új országgyűlés. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Július 11-én Kossuth beszédet tartott: felkérte az országgyűlés követeit, hogy állítsanak ki 200ezer katonát és adjanak 42 millió forint anyagi támogatást. Ezt megszavazta az országgyűlés. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Kossuth és Mészáros Lázár kivételével szeptemberben minden miniszter lemondott. (Széchenyi lelkileg összeomlott, nem tudta feldolgozni a birodalommal való szakítást. Döblingi elmeszanatóriumba került.) Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth.

(igazából szeptember 11-ig beszélhetünk forradalomról , Jellasics támadásától kezdve szabadságharcról beszélünk,hiszen külső támadással szemben kellett megvédeni a már kivívott forradalmi eseményeket.)

Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát, és Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, a jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres

túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot.

Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép október 6-ai fölkelése miatt. Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket. A Honvédelmi Bizottmány legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt. Nehézséget jelentett a lőszerek, fegyverek és egyenruhák előteremtése.

1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgey Artúr vezetésével.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

11. tétel

Magyarország a II. világháborúban

Hazánk háborúba sodródásához jelentősen hozzájárult a trianoni békeszerződés gazdaságilag és etnikailag kedvezőtlen határai, az idegen országokhoz került magyarok hátrányos helyzete. A lakosság a revízió különböző formáit támogatta, a hivatalos politika azonban nem támogathatta az erőszakos revízió gondolatát a két világháború közötti időszakban. Először a müncheni konferencia (1938.szeptember29-30.) nyitott lehetőséget a Párizs környéki békék etnikailag kedvezőbb revíziójára. S bár a nagyhatalmak azt várták, hogy Magyarországot senki sem fogja támogatni; csalódniuk kellett.

Az 1938. november 2-án Hitler és Mussolini által elfogadott első bécsi döntés a Felvidék többségében magyarlakta területeit visszacsatolta Magyarországhoz. Ugyanezen év májusában Imrédy miniszterelnöksége alatt meghozták az első zsidótörvényt, ami 20%-ban maximalizálta a zsidók értelmiségi pályán való részvételét, a törvény vallási alapon különböztetett meg,  a háborús hősök családjaira, a katonákra és az 1919. augusztus 1-je előtt kikeresztelkedettekre ez a törvény nem vonatkozott.

1939- februárjában Magyarország csatlakozott az Antikomintern-paktumhoz. Imrédy lemondása után Horthy Teleki Pált bízta meg kormányalakítással. Teleki célja a fegyveres semlegesség megőrzése, valamint a revízió volt. Március 14-én Szlovákia kikiáltotta függetlenségét, s a német csaptok már másnap bevonultak Prágába; Csehország területéből létrehozták a Cseh- Morva Protektorátust. Ugyancsak március 15-én a magyar hadsereg megkezdte a Kárpátalja elleni támadást, a magyar csapatok rövid idő alatt elfoglalták a területet, a megkezdődhetett az Erdély felé való revíziós törekvések tervezése. Lengyelország német-szovjet lerohanásakor Magyarország nem engedélyezte a német csapatok átvonulását, - amit Hitler nehezményezett - s a lengyel menekülteket engedték az országba jönni. 1939. május 5-én a parlament elfogadta a második zsidótörvényt. Ebben faji alapon különböztették meg a zsidókat: nem vallás, hanem származás alapján, akinek egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt, azt zsidónak minősítették. A zsidókat kizárták az állami- és közhivatalokból, más értelmiségi pályákon 6%-ra csökkentették arányukat, és korlátozták választójogukat.

Az erdélyi területekkel kapcsolatos tárgyalások kudarcba fulladtak, Magyarország a teljes elcsatolt területet vissza akarta kapni, míg Románia ekkora területveszteséget nem engedhetett meg. Végül 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés: német támogatással Magyarországhoz csatolták Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, kb. 1,4 millió magyar lakossal, (a terület népessége kb. 2,5 millió fő volt). A döntés fejében Németország elvárta, hogy Magyarország határozottan német oldalon álljon ki, illetve nyersanyaggal és élelmiszerrel támogassa. A határozatot követően Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Magyarország vasútvonalait egyre inkább német hadicélok szolgálataiba helyezték. A tárgyalásról hazaérve Teleki a felmentését kérte, de Horthynak sikerült maradásra bírnia. Magyarország nemzetközi helyzete gyorsan romlott, egyedül Jugoszláviával tudott Magyarország külpolitikai kapcsolatot építeni, az 1926-os mohácsi beszéd célja is a kapcsolatok erősítése volt. Októberben Olaszország megtámadta Görögországot, amit sorozatos veresége követett. Hitler számára fontossá vált, hogy a Balkánon ne legyenek harcok a Szovjetunió elleni hadművelet közben. Mielőtt Görögországot lerohanhatták volna, Jugoszlávia és Bulgária kérdését kellett tisztázni, azonban 1940. decemberében Magyarország és Jugoszlávia örökbarátsági szerződést kötött.

1941. március 25-én Jugoszlávia aláírta a csatlakozást a háromhatalmi egyezményhez, azonban megdöntötték a németbarát kormányt, és az egyezséget semmisnek tekintették. Hitler arra kérte Horthyt, hogy a Jugoszlávia elleni akcióban Magyarország is vegyen részt: tegye lehetővé a német csapatok felvonulását, cserébe elismeri az ország területi igényeit Jugoszláviával szemben. Horthy késznek mutatkozott a „kérés” teljesítésére. Teleki viszont nem volt hajlandó vállalni az „árulást”, ezért április 3-án öngyilkosságot követett el. Bárdossy László lett az új miniszterelnök, aki kitartott a Jugoszlávia elleni támadás mellett. Anglia megszakította a diplomácia kapcsolatot Magyarországgal, de nem küldött hadüzenetet. Április 10-én Horvátország (a németek támogatásával) kikiáltotta függetlenségét, s Horthy április 11-én engedélyezte a magyar csapatok bevonulását a már felbomlott Jugoszláviába. Az országhoz csatolták Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket. Ezzel Magyarország elkötelezte magát Németország mellett, de még nem lépett be a háborúba. 1941. június 22-én a németek és szövetségeseik megindították a támadást a Szovjetunió ellen, a szlovákok és a románok részvételével. Félő volt, hogy ha Magyarország nem vesz részt a háborúban, a németek nem támogatják majd a további revíziós igényeit (például Romániától Dél-Erdély visszaszerzését), sőt velünk szemben például Romániának adnak igazat.

1941. június 26-án ismeretlen, felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát. A szovjetekre fogták a dolgot, Bárdossy elhatározta a hadba lépést a Szovjetunió ellen. 1941. június 27-én Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Magyar gépek légitámadást intéztek szovjet városok ellen, majd átlépték 45 ezer fős hadsereggel a határt, de a hadsereg felszereltsége és kiképzettsége nem felelt meg a kor követelményeinek, a veszteségek súlyosak voltak. Augusztusban, a háborúba lépés után a parlament elfogadta a harmadik zsidótörvényt, ami megtiltja a zsidó és nem zsidó közötti házasságot és kapcsolatot, a galíciai hadműveleti térségre 20 ezer zsidót deportáltak, akik közül sokan meghaltak. 1941 december 7-én Anglia hadat üzent Magyarországnak, majd hadiállapotba került Magyarország az USA-val is (december 12.). Hitler fokozottabb részvételre szólított fel a Szovjetunió elleni háborúban, az egész magyar haderő bevonását kérte. Ebbe Horthyék nem egyeztek bele, de a nyomásnak engedve 1942-ben vállalták, hogy 200 ezer katonát küldjenek (2. magyar hadsereg) a frontra. Feladata egy 200 km-es szakasz ellenőrzése volt a Don folyónál, Voronyezs közelében. 1943. január 12-én indított szovjet támadás következtében rövid időn belül a hadsereg megsemmisült.

1942. márciusában Horthy Kállay Miklóst nevezte ki Bárdossy helyére, aki legfontosabb feladatának óvatos külpolitikai fordulat előkészítését tekintette, nyilvános beszédeiben azonban németbarátként lépett fel (hintapolitika). Beindult a magyar hírszerzés, felvették a kapcsolatot az angol diplomáciával. 1943. szeptemberében előzetes fegyverszüneti megállapodást kötött Magyarország Angliával a semleges országokon keresztül. Eszerint Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert, és szembefordul a németekkel, ha a Balkánról érkező angol erők elérik az országot. A terv azonban kudarcba fulladt, mert novemberben a teheráni konferencián kiderült, hogy nem a balkánon nyílik az új front. A német hírszerzés tudomást szerzett a kiugrási kísérletről, ezért Kállay lemondását követelték. A zsidók helyzete a Kállay kormány alatt is változott. 1942. szeptemberétől zsidó származásúak nem birtokolhattak földterületet, akinek volt, annak minél gyorsabban el kellett adnia. Novembertől munkaszolgálatra rendelték a 18 és 48 év közötti férfiakat (Radnótit is többször behívták).

 

Hitler megtervezte Magyarország német megszállását (Margarethe- terv), s miközben Horthyt tárgyalásokra hívták, 1944. március 19-én bevonultak a német csapatok. Horthy kinevezte Sztójay Dömét miniszterelnöknek, Edmund Veesenmayer teljhatalmat kapott Magyarország felett. 1944-ig a magyar társadalmat nem érintették a háború borzalmai, az első években nőtt a termelés, megszűnt a munkanélküliség, s az életkörülmények nem romlottak. A német megszállást követően a zsidóság helyzete is jelentősen romlott: sárga csillag viselésére kötelezték őket, áprilisban a vidéki zsidóságot gettókba gyűjtötték, május-júniusban pedig koncentrációs táborokba szállították őket a vasútvonalakon keresztül, főként Auschwitzba. A magyarországi zsidó közösség eljuttatott a szövetségesekhez egy térképet, amelyen szerepeltek a deportálásban jelentős vasútvonalak, s a szövetségesek 1943-ban már valamennyi környező országot bombázták, Magyarországot azonban még nem.

1944 áprilisától a szövetségesek elkezdték bombázni az országot, (főleg az USA). Ekkor kezdődött meg magyar területeken is a háború. A keleti fronton fordulat történt 1944. augusztus 23-án, a román király Antonescu marsallt letartóztatta, és 25-én átállt a szövetségesek oldalára. A szovjetek rövid idő alatt eljutottak a Kárpátokig. Márciusban Horthy elkezdte a kiugrás előkészítését, de akkor még a britekkel akartak megállapodni, nem a Szovjetunióval. Sztójay helyett Lakatos Géza tábornokot nevezte ki az új kormány élére, Horthy ekkor még reménykedett a katonai átállás megvalósításában, de a kormány a fegyverszüneti megállapodások helyett megpróbálja elfoglalni Dél-Erdélyt, sikertelenül. A társadalomban is nagy volt az elégedetlenkedés, 1944. nyarán megalakult a Magyar Front (Népfront). A kormány ellenében a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Kisgazdapárt, a Békepárt – kommunisták, és a Kettős Kereszt Szövetség – legitimista szervezet (királyságpártiak) hozták létre. Horthyt kérték, hogy támogassa őket, de ő inkább a katonaságra támaszkodott. Szeptember 23-tól már az ország területére érnek a szovjet csapatok. A szovjetekkel a kormányzó megbízásából Faragó Gábor tárgyalt, október 11-én aláírták a fegyverszünetet a Szovjetunióval. A fegyverszünet értelmében az 1937-es határokig kellett volna visszavonulni, és a németek mellett tovább nem állhatott volna ki az ország. Október 15-én Horthy rádióbeszédben bejelentette, hogy Magyarország kilép a háborúból, arra hivatkozott, hogy a németek nem támogatták az országot kellőképpen. A kiugrási kísérlet elbukott, a hadsereg átállását a németbarát tisztek elszabotálták; Dálnoki Miklós Béla parancsnok volt az egyetlen, aki csapataival együtt átállt a szovjetekhez. Másnap lemondott a kormányzói tisztségről – a valódi ok az volt, hogy Otto Skorzeny már október 15-én elfogta a fiát (ifjabb Horthy Miklóst).

A németek Szálasi Ferencet nevezték ki miniszterelnöknek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét. A szovjetek egyre törtek előre, Szálasi totális mozgósítást rendelt el. A „nyilas rémuralom” intézkedései között szerepelt a Nemzeti Számokérő Szék létrehozása: letartóztatták, és kivallatták a baloldali szimpatizánsokat, és az ellenzéki politikai tevékenységűeket. Bár Hothy igyekezett megvédeni a budapesti zsidóságot, a nyilasok és Eichmann igyekeztek őket deportálni, gettóba gyűjtötték őket 1944.november és 1945 januárja között. A zsidók közül többen hamis papírokkal bujkáltak, vagy külföldi nagykövetségek védett házaiban próbálták átvészelni ezt az időszakot. Voltak olyanok, akik segítették és bujtatták a zsidókat, közéjük tartozott többek között Raoul Wallenberg svéd diplomata, Slachta Margit és Salkaházi Sára. Akik a városban maradtak, ki voltak szolgáltatva a nyilasok kegyetlenségének: A Duna partján többeket a folyóba lőttek.

1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, a nyilasok elleni katonai ellenállás szervezete, amelynek parancsnoka Kiss János altábornagy, vezérkari főnöke pedig Nagy Jenő ezredes lett. Árulás miatt a szervezkedés megbukott, vezetőit letartóztatták és kivégezték 1944. decemberében. Mindeközben a „felszabadító csapatok” rohamosan nyomultak az ország belseje felé. 1944. október 9-én Debrecenben sor került a legnagyobb magyarországi tankcsatára, decemberre már a fővárosig jutottak Malinovszkij marsall és Tolbuhin marsall csapatai. A város védelmét Pfeffer-Wildenbruck látta el, kb. 80 ezer fős helyőrséggel. Hitler Budapestet erődnek nyilvánította, emiatt a harcok elhúzódtak, a város jelentős károkat szenvedett. Január 18-án Pest elesett, a gettó is felszabadult. Budát csak február 13-án sikerül bevenniük, a Vár és a Citadella környékét védik legtovább az 50 ezer főre csökkent helyőrség tagjai, akik közül a kitörés után csak 800 ember éri el a német állásokat. A veszteségek jelentősek voltak: sokan elestek, vagy hadifogságba kerültek.

1945-ben egy utolsó kísérletet tervezett Hitler, melyet a Tavaszi Ébredés-hadműveletként említünk: a Velencei-tó és a Balaton között tervezett ellentámadás nem ért célt: a felázott talajon a tigristankok megrekedtek, a németek üzemanyaga fogytán volt. A használhatatlan tankok egy részét felrobbantották, hogy ne kerülhessen az ellenség kezére, végül április 4-én Nemesmedves felszabadításával a szovjetek kihirdették Magyarország német megszállás alóli felszabadítását. Az utolsó német csapatok azonban április 12-15 között hagyták el az országot, áprilisban már Bécs is a szovjetek kezére került.

A világháborút lezáró békekonferenciák 1946. áprilisában kezdődött Párizsban. Magyarországgal, Olaszországgal, Finnországgal, Romániával és Bulgáriával 1947. február 10-én írták alá a békeszerződéseket a győztesek. Németország, Japán és Ausztria kérdésében nem sikerült megegyezniük, így ezeket a területeket egy időre megszállták. Magyarország esetében béke a trianoni határokat hozta vissza, de Csehszlovákia Pozsony védelme érdekében 3 községet még megkapott (pozsonyi hídfő). Kárpátalja a Szovjetunió része lett, (a II. világháború előtt Csehszlovákia része) így lett közös magyar-szovjet határ – az érdekeiket könnyebben tudják érvényesíteni az általuk felszabadított területeken.

A II. világháborúban Magyarországon végigvonult a front, az ország jelentős károkat szenvedett, a lakosság soraiból is nagy volt a veszteség, nem csak a katonák között. A gazdaság visszaesett, az emberek megélhetési gondokkal küszködtek. A szovjet megszállás alatt hazánk a keleti blokkhoz került, s hosszú ideig nem is volt remény a független köztársaság kimondására (1989. október 23.).

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

12. tétel

A Rákosi-korszak gazdasága

Előzmények - A kommunista diktatúra kiépülése 1949-53

Az 1945-os választások után a politikai küzdelmek nem csendesedtek. A kommunista párt nagy erőkkel látott hozzá az FKgP felszámolásának. Utcára vitték a munkásokat: „Földet vissza nem adunk!” „Munkásököl, vasököl, odacsap, ahova köll!” jelszavakkal. 1946 márciusában az MKP, az SZDP, a NPP és a Szakszervezeti Tanács megalakította a Baloldali Blokkot. Ezzel egy időben fogadta el a Nemzetgyűlés a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló törvényt. A Kisgazdák szétzilálásának politikáját szalámitaktikának* nevezzük. Az FKgP soraiból kizártak 20 jobboldali képviselőt. A hivatalok éléről B-listázással** elmozdították a kisgazda képviselőket. Majd néhány politikusuk ellen az ÁVO indított eljárást Péter Gábor vezetésével.

*A szalámitaktika a Magyar Kommunista Párt gyors hatalomra kerülése érdekében a többi párttal szemben alkalmazott magatartásának, politikai módszereinek köznyelvi elnevezése volt. Szélesebb értelemben ezt a taktikát alkalmazta a szovjet megszállási zónában tevékenykedő többi kommunista párt is egyeduralma kiépítéséhez. A vezetők, vezéregyéniségek helyébe lépőket, illetve a többi, a kommunista hatalom szemében „veszélyesnek” ítélt párttagokat egyenként, egymástól elszigetelve tették ártalmatlanná: általában megzsarolták, kizáratták a pártokból, visszavonulásra vagy az ország elhagyására késztették. Az így meggyengült és megfélemlített pártok többnyire hamar több részre szakadtak, „felszeletelődtek”, majd általában maguktól feloszlottak vagy beszüntették tevékenységüket

** B-listaà1946-tól és főként az 1950-es években a politikai okokból a rendszer által kiválasztott személyek listája volt, akiknek a mindennapi, civil sorsa a munkából való elbocsátás, akadályoztatás és hátrányos megkülönböztetés lett.

Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása a hatalomból:

 

A miniszterelnök 1947 májusában Svájcba utazott szabadságra, itt kapta a hírt, hogy személyi titkárát (Kovács Bélát) összeesküvés vádjával letartóztatták és szovjet katonák hurcolták el. Nagy Ferencet is megvádolták az összeesküvésben való részvétellel, valamint itthon maradt kisfiával zsarolták a lemondás érdekében. Végül a miniszterelnök lemondott. Az országban így választásokat kellett kiírni – kék cédulás választás. De a kommunisták így sem tudták megnyerni a választást. A miniszterelnök Dinnyés Lajos lett.

 

A többpártrendszer felszámolása:

 

A legerősebb ellenzéki pártot választási csalásra hivatkozva betiltották. Az SZDP-t beolvasztották a kommunista pártba, s 1948 nyarán létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP, elnöke: Szakasits Árpád, a főtitkára: Rákosi Mátyás). A tényleges irányítás Rákosi kezében maradt. 1949. február 1-én újjászervezték a népfrontot, s a választásokon az MDP megszerezte a szavazatok 96,27%-át. Kiépült a kommunista diktatúra, majd fokozaosan Rákosi Mátyás személyi kultusza.

Rákosi gazdaságpolitikája

1949-től Rákosi Mátyás kezében összpontosult a hatalom. Rákosiék a gazdasági szerkezet átalakítása során is a szovjet modellt másolták: a legfontosabb célnak a gyors iparosítást, főleg a nehézipar fejlesztését, illetve a mezőgazdaság kollektivizálását (=államosítását) tartották. 1948-49 folyamán, rendeleti úton államosították a 100, majd 10 főnél több munkást foglalkoztató üzemeket, gyárakat; megszüntették a tőzsdét, nyílt törvénysértésekkel és koncepciós perekkel teremtették meg az állami tulajdont, és felszámolták a piacgazdaságot. Az államosítással egyidejűleg létrehozták az Országos Tervhivatalt és a Népgazdasági Tanácsot, a központilag irányított tervgazdálkodás szervezeteit.

Az iparfejlesztés követelményeit ötéves tervekben fogalmazták meg, s akárcsak a Szovjetunióban, menet közben emelték a tervszámokat. A célokat a lehető leggyorsabban akarták teljesíteni –„a határ a csillagos ég”, jelentette ki egy beszédében Rákosi, ezért a nemzeti jövedelem kirívóan magas hányadát fordították nehézipari beruházásokra. Az ipari termelés jelentősen megnőtt. Hatalmas nehézipari központok jöttek létre: Diósgyőr, Ózd, Dunaújváros, Várpalota, Leninváros (ma Tiszaújváros), ám a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásában súlyos gondok jelentkeztek.

A mezőgazdaság szocialista átszervezését 1948 februárjában még fokozatos, önkéntességen alapuló folyamatként képzelték el. A Kominform új politikájának hatására azonban Rákosi augusztusban bejelentette a folyamat felgyorsítását: a mezőgazdaság kollektivizálását 3-4 év alatt meg kell valósítani. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a TSZ-ek szervezése azonban lassan haladt, mivel a termelőszövetkezetek létrehozásának legfőbb akadályát a parasztgazdák jelentették, az ellenük folyó harc a magángazdaságok megadóztatásával, a kötelező terménybeszolgáltatással es a kuláklisták felállításával folyt.

- BEGYŰJTESI RENDSZER: (köznyelvben: padláslesöprés) meghatározott mennyiségű termény és állat beadását tette kötelezővé igen alacsony áron. → 1952-re már nem maradt a parasztnak saját fogyasztásra és vetésre gabonája. Azokra, akik nem teljesítették a beszolgáltatást, súlyos büntetés várt, ami elől a TSZ-be lépés jelentett menedéket.

 

- „FEKETEVÁGÁS”: Az ötvenes évek egyik új bűncselekménye, a vágási engedély nélküli disznóölés (illetve más nagyobb háziállat levágása). Vágási engedélyt csak azok kaptak, akiknek nem volt adó- vagy beszolgáltatási hátralékuk, a levágott állat után szintén be kellett szolgáltatni valamennyi zsírt és/vagy húst. De az éhség miatt kénytelenek voltak a nehezen megszerezhető engedély nélkül a pincében, titokban levágni a disznót. Ez pedig gazdasági bűntettnek számított.

- KULÁKSÁG FELSZÁMOLÁSA: Kik a kulákok? Hivatalosan 25 holdnál nagyobb birtokkal és mezőgazdasági gépekkel rendelkező parasztok. A kulák azonban politikai kategória volt, osztályellenség. Kulák végül az lett, akit felvettek a listára. Emelték az adóikat, elkobozták gépeiket, állataikat, internálótáborokba (Recsk, Hortobágy), börtönökbe zárták őket.

A tsz-ek számának, taglétszámának alakulása

1953-ban a megművelt földterület kétharmada még mindig magánkézben volt – több százezren azonban végleg felhagytak a gazdálkodással, s a nehéziparban vagy a nagy beruházások építkezésein segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak. A mezőgazdasági termelés szintje nem érte el a háború előttit; Magyarország a Rákosi-korszakban–történelme során valószínűleg először- kenyérgabona és bor importjára kényszerült. Emellett kötelezővé tették egyes délszaki növények vetését (pl. gyapot, gumipitypang), de ezek egyáltalán nem hoztak termést.

 

 

Az első ötéves terv (1950-54)

Erőteljes, fokozott ütemű iparfejlesztési programot írt elő.

• a beruházások 50%-át az iparba tervezték, a mezőgazdaságba mindössze 14%-ot (a tervezett 30 % helyett)
• az iparon belül a nehéziparba irányult a beruházások 90%-a
• a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar nem fejlődött
• Magyarországot a „szén és acél országává” akarták tenni - az ország adottságait tekintve lehetetlen célkitűzésnek bizonyult, és beláthatatlan következményekkel járt

A kibontakozó regionális kis-hidegháborúban Rákosi Magyarországot frontországnak képzelte el. A nagyüzemi munkásságot a sztahanovista* munkaversennyel a végsőkig kihasználták, hiába végeztek megfeszített munkát, az óriási eredményekről szóló propaganda ellenére azt tapasztalták, hogy nincs az üzletekben elég hús, zöldség, gyümölcs, és nem kapni alapvető háztartási és ruházati cikkeket sem. A szükségletek helyett a terv, a minőség helyett a mennyiségi szemlélet uralkodott a termelésben, ennek következtében az egyébként áruhiányos gazdaságban eladhatatlan, selejtes termékek tömege halmozódott fel. Az eredmény lesújtó volt: 1951-ben a kormány a jegyrendszer** ismételt bevezetésére kényszerült. Csak így, a lakossági fogyasztás és életszínvonal rovására tudta finanszírozni az első ötéves terv irreálisan megnövelt nehézipari beruházásait.

*A sztahanovista mozgalom (Sztahanov-mozgalom) Alekszej Grigorjevics Sztahanov követőinek az egész Szovjetunióra kiterjedő tömegmozgalom. Célja a szocialista munkaverseny létrehozása, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt.

**a jegyrendszer korlátozza és szabályozza a lakosság egyéni fogyasztását. Bevezetését általában háború vagy más válsághelyzet indokolja, amikor a szűkösen rendelkezésre álló közszükségleti cikkeket csak meghatározott mennyiségben (= fejadag), a hatóság által kiadott utalvány ellenében lehet beszerezni. Magyaro.-on a II. világháború alatt vezették be, amelyet 1949. szeptember 1-jén töröltek el. A hiánygazdálkodást fönntartó kommunista kormányzat 1951. január 1-jével ismét bevezette és kb. 1 évig volt érvényben.

KGST

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete a hidegháború alatt. 1949. január 25-én hozták létre Moszkvában szovjet kezdeményezésre, miután világossá vált, hogy a Marshall-terv a Szovjetunióra nem fog kiterjedni, ugyanakkor veszélyes vonzerőt jelenthetett a Jalta után a szovjet érdekszférába került országok számára.

1949-ben a Szovjetunió, valamint öt szocialista ország – köztük Magyarország - állami és pártvezetői aláírták a KGST Alapokmányát. A KGST egyeztette a tagállamok népgazdasági terveit. Hosszú lejáratú megállapodásokat kötöttek ezekben pontosan rögzítették a szállítandó áruk listáját és mennyiségét. Egy-egy iparágban teljesíthetetlen termelési kapacitásokat hoztak létre, melyek a Szovjetunió szükségleteihez igazodtak. Ezek az iparágak a tagországokban rendkívül sok nyersanyagot és energiát fogyasztottak. Ezeket az igényeket a Szovjetunióból fedezték így a kisebb tagállamok egyoldalú függőségbe kerültek a Szovjetuniótól.

Társadalmi hatás

Az első ötéves terv a hadiipar és a hadsereg fejlesztésével, az alapanyag-termelő iparágak (bányászat, kohászat, acélipar) egyoldalú erőltetésével az életszínvonal zuhanását okozta. A minőség és a korszerűség háttérbe szorultak a mennyiséggel szemben (sztahanovista-mozgalom). Bár az ipar dinamikus fejlődésnek indult és felszívta a munkaerő-felesleget, az elhanyagolt infrastruktúra mégis hátráltatta a növekedést, a mezőgazdaság kevés fejlesztési forráshoz jutott: zavarok keletkeztek a közellátásban. Az 1949. szeptember elsejével eltörölt élelmiszerjegy-rendszert 1951. januártól vissza kellett állítani, és bár ezt a következő évtől eltörölték, az új általános ár- és bérrendezés a fogyasztói árak jelentős emelkedését, a vásárlóerő csökkenését eredményezte, az 1949 és 1956 közötti terv-és békekölcsön kampányok (a lakosság vásároljon állami kötvényt) is hozzájárultak a reáljövedelem és a fogyasztás drasztikus visszaeséséhez. Az állami mintagazdaságok és gépállomások létrehozása az állam monopolhelyzetét erősítette, egyúttal a politikai célok megvalósítását szolgálta. A mezőgazdaság kizsigerelésével, a kollektivizálással, a kötelező beszolgáltatás (a mezőgazdasági jövedelem elvonása, és a nehéziparba történő áramoltatása) és adó bevezetésével megrendült a parasztságnak a földtulajdon biztonságába vetett bizalma. A termények és jószágok kötelező beszolgáltatása ("padlássöprések"), a módos parasztok (kulákok) likvidálása, internálása, a koncepciós perek, a társadalmi ellentmondások, és a gazdasági aránytalanságok rendkívül feszült politikai helyzetet eredményeztek.
A koncepciós, más néven büntetőpereket megrendezettség jellemezte. A koncepciós perek egyik fajtája az ún. "kirakatper" vagy "látványper". Az ilyen pereknek a kitervelőik azért biztosítanak előre tervezetten irányított tömegnyilvánosságot, mert az ilyen perek általában nem a vádlott, hanem bizonyos politikai vagy kisebbségi csoportok ellen irányulnak. A kommunisták saját soraikban is keresték az „árulókat” (Rajk Lászlót és társait is koncepciós perben ítélték el1949-ben, mint „imperialista kémet”). Általában a koncepciós perek nagyon gyakori vonása az is, hogy a vádlottaktól fizikai és lelki kínzással, időnként tudattompító szerek alkalmazásával beismerő vallomást csikarnak ki.               
Ide általában a rettegett ÁVH hozta az embereket, melynek vezetője Péter Gábor volt. Az ÁVH hírhedt volt kegyetlenségéről és különösen durva módszereiről. Az ÁVH-sok a kihallgatások során a legembertelenebb fizikai, lelki kényszert alkalmazták minden letartóztatottal szemben. Általános volt a vég nélküli kifárasztás, verés, gúzsbakötés, összerugdosás, földre teperve talpalás, sóval etetés utáni WC-ből itatás, éheztetés, az őrizetesek fejére rögzített csöpögtető berendezéssel való sanyargatás, éjjel-nappal bilincsben tartás, alvástól való eltiltás. Az egyik legszörnyűbb dolog volt a Rákosi utasítására a papok kihallgatása céljára használt árammal telített feszület, melyet az őrizetbe vett papokkal megcsókoltattak. Az ÁVH-s pincebörtönökben esetenként kikapcsolták az elektromos szellőzést. A közgondolkodásba ekkor került a „csengőfrász” fogalma (Az ÁVH emberei többnyire éjszaka csöngettek be, majd rontottak a kiszemelt lakásába), a ház előtt többnyire fekete autó várakozott az áldozatra.
Az egyházak ideológiai ellenfélnek számítottak, ellenőrzésükre létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt. Az ellenálló vezetőket üldözték, bebörtönözték pl. a katolikus egyház vezetőjét, Mindszenty Józsefet is. Az egyházi iskolákat államosították, a tanári kart lecserélték.

Rákosi személyi kultusza:

A körülötte kialakult személyi kultusz kezdetét igen nehéz lenne pontosan kronologizálni. Az azonban bizonyos, hogy már a legártatlanabb formában, mint karikatúrák főhőse is idealizált, daliásított formában, és sokszor bukkant fel, már a koalíciós időszakban is. Itt többek között neki tulajdonították az inflálódott pengőt felváltó stabil forint megalkotását is, holott ez nem volt igaz. 1948-tól az MDP főtitkára lett. Rákosi sokszor és szívesen fotóztatta magát különféle munkásokkal és parasztokkal propaganda célból. De a személyi kultusz csúcsa Rákosi 60. születésnapja volt, melyre 1952. márc. 9-én esett sor és hat hónapon át készültek rá a párton belül. Ezt az egész országgal megünnepeltették különféle programokkal, melyek mind Rákosit dicsőítették. Különféle ajándékokat küldtek Rákosinak a munkások és az értelmiség csoportjai. Rákosi 1952 nyarától már miniszterelnök is volt.
Szovjet nyomásra Nagy Imre lett a miniszterelnök (1953-1955). Ez a kormányprogram szakított a korábbi, erőltetett gazdaságpolitikával, ígéretet tett a törvényesség helyreállítására, a mezőgazdasági politika újragondolására, a súlyosan visszaesett életszínvonal emelésére. Az új változások között szerepeltek még a parasztság terheinek könnyítése, a TSZ-ekből való kilépés lehetősége, internálótáborok feloszlatása, részleges amnesztia, a kitelepítések és az internálás megszüntetése, nagyobb türelem a vallási kérdésekben. Az ÁVH-t a Belügyminisztérium felügyelete alá vonta, s eltörölte a beszolgáltatási hátralékokat. Az élelmiszerek árát jelentősen csökkentette, és a rendőrbíráskodás intézményét is eltörölte. Jobb körülményeket akart az országnak, illetve az ártatlan elítélteket kihozni a börtönből. Ez Rákosinak és támogatóinak nem tetszett, ezért 1955. végén az MDP-ből is kizárták Nagy Imrét. Az új miniszterelnök Hegedűs András lett, Rákosi kiszolgálója. 1956-ban azonban a moszkvai szovjet vezetés erősen megkritizálta Rákosit is, s így a párt új titkára Gerő Ernő lett (aki Rákosi köréhez tartozott, és semmivel nem volt különb nála).

Összefoglalva:

• Az életszínvonal 1949-től 1952-ig mintegy 20%-kal csökkent
• Ellátási gondok→1951-ben újra jegyrendszer
• Rettegés, félelem légköre uralkodott

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

10.tétel

A kiegyezés előzményei és a kiépülő dualista állam működése

Előzmények

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc elbukott. A világosi fegyverletétel után (1849.augusztus 13.) után kezdődik a tejhatalmú Haynau rémuralma. Az ő parancsára kezdődtek a megtorlások is. A megtorlás legismertebb eseményére 1849.október 6-án került sor: Aradon 13 tanút végeztek ki. Ezen kívül még nagyon sok embert emigráltak, akasztottak fel. A megtorlásokkal szemben a nagyhatalmak is kinyilvánították a nemtetszésüket illetve a cár is nehezményezte ezeket. Ezért 1850 nyarán Ferenc József menesztette Haynaut. Persze mindenki Haynaut hibáztatta, azonban halála után sem volt túl kedvező a helyzet számunkra.

Bach-rendszer

A centralizálás teljes egészében kiteljesedik, azonban ezzel szemben az alkotmányos jelleg eltűnik. A Ferenc József által adományozott olmützi alkotmányt az uralkodó 1851-ben eltörli a szilveszteri pátenssel. Innentől kezdve nyílt abszolutizmusról beszélhetünk. A rendszer működéséhez nagyon sok hivatalnokra lett volna szükség, azonban a magyar nemesség passzív ellenállást folytatott, ezért helyettük a Lajtán túli területekről hívtak hivatalnokokat, akiket csak Bach huszárnak csúfoltak a ruházatuk miatt. A rendszer a katonaságra is támaszkodott, akiket a magyarok tartottak el az adókból. A titkosrendőrség mellett kiépült a besúgóhálózat is. A megyéket eltörölték. Erdélyt, Horvátországot valamint a Délvidéket pedig külön tartományként kezelték. A fennmaradó magyar területet 5 nagyobb kerületre osztották fel, visszaszorítva ezzel a magyar nemességet is. Az intézkedésekből világossá vált, hogy Magyarországot teljesen be akarják olvasztani a Habsburg Birodalomba. Ezt alátámasztotta pl. az is, hogy az osztrák polgári törvénykönyvet kiterjesztették Magyarországra is. Bevezették az osztrák mértékrendszert illetve 1850-ben lebontották a belső vámhatárt. Így egységes piac lett és fellendült a gazdaság is. Az oktatást is osztrák mintára formálták át (A 8 osztályos gimnázium végén a diákoknak érettségi vizsgát kellett tenni.)

Tehát mindenben az osztrák mintát követték, amivel megszüntették az ország különállását. Az áprilisi törvényeket megtartják a Habsburgok, azonban az utána lévő módosításokat már elvetik (pl.: szőlődézsma). Az 1853-as úrbéri pátenssel lezárul az ügy. A fennálló rendszerrel a magyarokon kívül a nemzetiségek is nagyon elégedetlenek voltak, de a hivatali pályákra betörtek, mivel a magyarok ebben nem vettek részt. Ezáltal megindult a közeledés a magyarok és a nemzetiségek között, hiszen közös ellenségük az udvar. 1859-ben aztán menesztik Bachot. Egy évvel később,1860 októberében megszületik az októberi diploma. Tartalma:

v     Korlátozott alkotmányos rendszer

v     Magyarország viszonylagos különállása.

v     Megyerendszer visszaállítása,Szerb vajdaság visszaolvasztása

v     Költségvetésbe, újonclétszám kérdésébe nem szólhatunk bele

v     Föderalisztikus jelleg

Az októberi diploma viszont nem tetszett az osztrák nagypolgárságnak, ezért ráveszik az uralkodót az 1861-es februári pátens kiadására, ami a magyarok számára nem nagyon kedvezett. A pátens az októberi diploma értelmében létrehozott Birodalmi Tanácsot korlátozott jogkörű törvényhozó testületté alakította. Ez utóbbi 2 rendelkezését az 1861-es országgyűlésen akarta elfogadtatni. Két jelentős párt vett ezen  részt: a Deák Ferenc által vezetett Felirati Párt, amelynek tagjai nem fogadták el Ferenc Józsefet uralkodónak. A másik párt Teleki László által vezetett Határozati Párt volt, akik elfogadták magyar királynak. A véleményük viszont abban egyezett, hogy egyikük sem fogadta el Ferenc József előterjesztését. Fontosabbnak tartották az 1848-as törvényeket. Deák Ferenc pártjának maximum törekvése az 1848-as törvények, míg Teleki Lászlóék minimum törekvése volt ugyanez. Kérdés volt, hogy melyik párt győz. Kezdetben a Határozati Pártnak kedvezett a helyzet, azonban Teleki László öngyilkossága miatt 3 szavazattal a Felirati Párt került ki győztesen. Felirat formájában küldték el az elutasítást Ferenc Józsefnek. Válaszul a császár berekesztette az országgyűlést .A Bach-korszak végére esett Széchenyi halála is. Megtiltották, hogy a temetésén tömegek legyenek, ennek ellenére kb. 10.000 ember vett részt. Temetése demonstrációként is felfogható a rendszer ellen. Az 1861-es országgyűlés tehát szinte nem hozott semmit. Az uralkodó ezután nem tért vissza a Bach-rendszerhez.

Provizórium (1861-1865)

Ez egy ideiglenes állapot volt a Bach-rendszer után, amely elvileg abszolutista kormányzási elv volt. Schmerling személyében újra lett miniszterelnök. Enyhült a légkör, viszont az osztrákok helyzete egyre inkább gyengült, mégis bíztak a nagy német egységben, amelynek lényege a Habsburg vezetés, a nem német tartományok megtartása. Azonban ez nem sikerült nekik.

Passzív ellenállás, Magyarország-Ausztria közeledése

Az aktív ellenállást hamar elfojtották (Noszlopy Gáspár, Makk János, Libényi János)

A passzív ellenállás meghatározó volt Magyarországon, kiemelkedő alakja Deák Ferenc. Az ellenállók semmi közöset nem akartak vállalni a rendszerrel. Nem fizették be önként az adót, ami persze akadályozta az udvar munkáját. Azonban hosszútávon nem volt tartható az állapot, mivel a köznemesség nagyon rossz helyzetbe került: jobbágyokat, földeket veszítettek, nem vállaltak közhivatalt. Deák Ferencnek nagy szerepe volt a két ország közeledésében. Rájött, hogy a magyar nemesség nem tudja sokáig tartani a passzív ellenállást. Andrássy Gyula és Erzsébet királyné is támogatta a magyarok ügyét.1865-ben jelent meg Deák Ferenc Húsvéti cikke, ami felgyorsította a tárgyalásokat. Deák engedne az 1848-as alapokból a megegyezés érdekében.

A kiegyezés megkötése 1867

A kiegyezés megkötésére 1867-ben került sor. Fontos pontja volt, hogy a magyarok elismerik Ferenc Józsefet, ezért meg is koronázzák 1867. június 8-án a budai Mátyás-templomban. Ugyanekkor Erzsébet királynét is, kifejezve a magyar nép háláját a királyné támogatásáért. Létrejön egy dualista állam, az Osztrák-Magyar Monarchia. Két központja Bécs illetve Budapest lett. (Budapest 1873-ban jött létre Buda és Pest egyesüléséből) Az elv az volt, hogy a két fél egyenrangú. Az uralkodó személye illetve a hadsereg köti össze őket (K und K hadsereg) Emellett közös minisztériumaik is voltak, hadügy, külügy és pénzügy. Magyarország számára biztosították a birodalmon belüli különállást. Így létezett magyar kormány és országgyűlés, valamint visszaállították a megyerendszert is. Valakinek szimpatikus volt a kiegyezés, volt, akinek egyáltalán nem. Kossuth Lajosnak egyáltalán nem volt az. Nyílt levelet írt Deák Ferencnek (Cassandra-levél), melyben elutasítja a kiegyezést. Ezzel szemben a magyar köznemesség tetszését elnyerte. A kiegyezés után kinevezik az első kormányt is, amelynek miniszterelnöke gróf Andrássy Gyula lett

Osztrák-Magyar Monarchia államszervezete

Az uralkodó személye az, ami közös. Túlmutat a perszonálunió keretein. A haderő Ferenc József kezében volt, valamint ő hívta össze a birodalmi gyűlést és a magyar gyűlést is. A törvényhozásba is belefolyik, rendelkezik vétójoggal illetve a törvények elfogadásához szükség van a szentesítésére is. A hadügy, külügy, pénzügy közös lett. A hadügyi tárcát magyar nem vezethette. Sok magyar külügyminiszter volt a dualizmus időszakában és magyar pénzügyminiszter is, mint pl.: Wekerle Sándor. A delegációk a magyar országgyűlésből és z osztrák birodalmi gyűlésből jöttek (60-60 fő). Külön üléseztek, üzenetváltás útján tartották a kapcsolatot, és a közös minisztériumok munkáját segítették. A magyarok munkáját a horvátok is segítették. A 43 fő a magyar országgyűlésbe be lett delegálva.

Gazdasági kiegyezés

A gazdasági kiegyezésre is 1867-ben került sor. 10 évenként újratárgyalható, tehát megreformálható volt. Főként a kvóta kérdését tárgyalta, ami a közös költségek megoszlását jelentette.  A közös költségekből Magyarország 30 %-ot, Ausztria pedig 70 %-ot fizetett. Később Magyarország részesedése nőtt a közös költségekből. Közös vámterület alakult ki, amely a vámmentes kereskedést tette lehetővé. Bevezették az azonos mértékrendszert illetve összehangolták az adózási és hírközlési rendszert is.

Horvát-magyar kiegyezés

1868-ban született meg. Nehezen sikerült elfogadtatni a horvátokkal. Belső autonómiát kaptak, elismerték őket politikai nemzetként. Horvát kormány is van, amelyet a magyar uralkodó nevez ki a magyar miniszterek javaslatára. A horvát országgyűlés (szabor) pedig követeket küldött a magyar országgyűlésbe. Határőrvidéket és Szlavóniát is Horvátországhoz csatolják. A horvátok ennél is többet akartak volna, Muraközt és Fiumét. A horvátok hivatalos nyelve a horvát lett.

A többi nemzetiséggel is meg kellett egyezni. 1868-ban születet meg a Nemzetiségi törvény (1868./44.tc.) Kidolgozásában nagy szerepe volt Eötvös Józsefnek. Nem kaptak kollektív jogokat, autonómiát, önkormányzatot. De széleskörű nyelvhasználatot biztosítottak számukra az oktatás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás területén, az alsó-és középső szinteken. Országos szintű ügyekben már a magyar nyelvet kellett használni. A horvátok elégedetlenek voltak, főleg azok, akik az anyaországhoz akartak tartozni. A zsidók viszont nagyon elégedettek voltak, lefektették a zsidók teljes emancipációját, sokan asszimilálódtak is közülük.

A kiegyezés hatásai

Nem biztosította a teljes függetlenséget, de reális kompromisszumot jelentett. Egyaránt volt pozitív és negatív oldala is.

Előnyös oldala

Magyarország elindul a tőkés fejlődés és a modern állammá válás útján.Az államforma alkotmányos monarchia lesz. Látványos gazdasági fejlődés, kiépült a sugaras szerkezetű vasúthálózat. A „boldog békeidők”képzelete. Biztosítva lett a birodalmon belüli különállás. Egyenrangú felek lettünk Ausztriával. Szabadon áramolhatott a tőke és a munkaerő a Monarchián belül. Fejlődött az ipar és fellendült a kultúra is.

Hátrányos oldala

• Amennyit visszaszerez annyit fel is ad Magyarország az önálló államiságból
• A kiegyezést a Monarchia legerősebb, de számbelileg a többinél szemben a kisebbségben lévő nemzete köti (kimaradtak a csehek és a horvátok)
• Közös: belügy, hadügy, pénzügy, delegációk
• Nincs önálló magyar haderő (hadsereg Ferenc József irányítása alatt)
• Nem továbbfejleszthető
• Kossuth:”a kiegyezés nem államszövetséget hoz létre, hanem egy pusztulásra ítélt birodalmat konzervál” (Cassandra-levele)
• Magyarország az állam terheinek aránytalanul nagy részét vállalja.( à36,4%)
• Évtizedekre megmerevíti Magyarország feudál kapitalista államberendezkedését és társadalomszerkezetét

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

8.tétel

Reformkor Magyarországon

Miért hívjuk reformkornak? Magyarország a 19. század elején egy feudális fejletlen ország, ahol a születési előjogok biztosítják a boldogulást. A 19. századi társadalom 85%-át a jobbágyság adta, jelen volt még a társadalomban egy szűk rétegű polgárság, nemesség, illetve az értelmiség. A gazdaságban jelentkező válságjelek hatására a nemesség soraiból mind többen felismerték, hogy a kiváltságaik egy részéről le kell mondaniuk. Teret kell engedni a polgári értékeknek a gazdaságban és a társadalomban egyaránt, hiszen ettől a haza és a nemzet megerősödése várható a birodalmon belül. Világossá vált számukra, hogy a változtatásokat törvényes keretek között, reformok útján kell végrehajtani, úgy, hogy elkerüljék a robbanásszerű forradalmat. Ez a gondolkodásmód elterjedt, és a felismerés egyre több nemesi agyban gyújtott világot És ennek köszönhetően a korszak idején számtalan szociális, gazdasági, kulturális vívmány született.

Előzmények: A napóleoni háborúk idején a Habsburg Birodalom vészesen eladósodott. A kritikus helyzetben az uralkodó (l. Ferenc) lényegesen több adót kívánt beszedni Magyarországról. Ez a nemesség ellenállásához vezetett. I. Ferenc a tiltakozások hatására idő előtt berekesztette az országgyűlést, és ezt követően rendeletekkel kormányzott. A magyar rendek tiltakozásul nem hajtották végre az uralkodói rendeleteket, megtagadták az adófizetést és az újoncok létszámának növelését.. A nemességnek ez a magatartása hatással volt a társadalom egészére: romlott a közbiztonság, megerősödött a betyárvilág, nőtt a katonaszökevények száma. Mivel az ellentétek kiélezése hosszú távon nem szolgálta az udvar érdekéit sem, 1825-re az uralkodó újra egybehívta az országgyűlést, visszatért a rendi alkotmányhoz

A reformkori országgyűlés felépítése: A reformkori országgyűlések rendi alapon szerveződtek. Az országgyűlés két részre tagolódott: Alsó Tábla, Felső Tábla. A Felső Táblán személyesen vettek részt a katolikus főpapok, az ország főméltóságai, a főurak és a főispánok. Az Alsó Táblán követek útján képviseltette magát az 52 vármegye, a szabad királyi városok és a káptalanok. Az országgyűlést a király hívhatta össze, napolhatta el és oszlathatta fel. Az Alsó és Felső Tábla üzenetekkel kommunikált, majd egy feliratban közölték javaslataikat az uralkodóval. amit az uralkodó elfogadhatott, vagy visszautasíthatott. Az Alsó Tábla elnöke a személynök, a Felső Tábláé pedig a nádor. Az országgyűlés jogköre volt a törvényhozás, az adók és az újoncok megszavazása.

1825-27-es országygűlés: Ezen az országgyűlésen még csak a reformok szükségessége merült fel, s bizottságokat állítottak fel az ország előtt álló feladatok – a ván, az úrbéri viszonyok,a magyar nyelv ügye – tanulmányozására. Az uralkodó megerősítette a rendi jogokat, ami biztosította a keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalmaknak.

Az országgyűlés talán legnagyobb hatású eseménye a Felsőbüki Nagy Pál 1825. november 3-án elhangzott beszédéhez köthető. A szónoklatban a magyar nyelvről, mint nemzeti ügyről beszélt. Látható volt, hogy a nemesség előtt csak egyetlen út áll, ha rálép a reformok útjára, és önmagán próbál segíteni.

 

Ez az országgyűlés adott alkalmat Széchenyi István grófnak arra, hogy magyarországi politikai pályáját elkezdje. Ekkor ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia számára egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot. Példáját számosan követték, többek között Batthyány Fülöp herceg, Károli György gróf és József nádor. Az országgyűlés végére magánadományokból 250 000 forint gyűlt össze, és a XI. törvénycikk kimondta, hogy a magánadományokból a „hazai nyelv művelésére” tudós társaságot kell alapítani. Széchenyi ezután a magyar politikai élet egyik meghatározó alakja lett. Megalakította a Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség különböző rétegeihez tartozók megvitathatták a társadalmi problémákat. Könyvet írt a lótenyésztésről, s a lóversenyt is meghonosította az országban. Írásai mellett sokat tett Pest-Buda fővárossá fejlesztése érdekében. A dunai rakpart, az állandó híd, a Lánchíd (ahol a hídpénz megfizetése a nemeseknek is kötelező volt), a hengermalom, a hajógyár, a dunai, és balatoni gőzhajózás megindítása, az Al-Duna szabályozása az ő kezdeményezésére, közreműködésével valósult meg. A negyvenes években a Tisza szabályozásával és hajózhatóvá tételével a gazdaság pozícióit kívánta javítani. E sok munka mellett a politikai életben is hallatta szavát. Károsnak tartotta a negyvenes évek nemzetiségeket semmibe vevő politikáját. Különböző politikai nézeteik ellenére Kossuth méltán nevezte "a legnagyobb magyarnak".

1830-as pozsonyi országgyűlés I. Ferenc 1830. szeptember 8-ára hívta össze a korszak egyik legrövidebb országgyűlését. Eredményei : Kinyomtatták az 1827-ben kiküldött bizottságok jelentéseit, hogy a megyék is megvitathassák azokat. A rendek- a királyi kérésből kicsit lefaragva-megszavazták az újonclétszámot. A király kiterjesztette a magyar nyelv jogosítványait. Magyar nyelvűvé vált a bíráskodás és a közigazgatás, és csak az lehetett ügyvéd aki tudott magyarul.

Széchenyi István az 1830-ban kiadott Hitel című munkája alkalmasnak bizonyult a nemesség politikai aktivizálására. Műve sikerét annak is köszönhette, hogy ekkor már az európai politikai helyzet megváltozott, és a reformok a birodalomban is elképzelhetőnek látszottak. Az udvart és mindenható kancellárját, Metternichet lekötötték a birodalomban zajló nyugtalanító események. Emiatt nem kívánta a helyzet kiéleződését a magyar rendekkel. Ez kedvezett a reformmozgalom elindulásának.

A nemesség polarizálódott. A viták színhelyei a vármegyeházak, illetve a vidéken is létrejött nemzeti kaszinók voltak. Terjedt a liberalizmus, amely erősen összefonódott a nemzeti kérdésekkel. A Hitel arra keresett választ, hogy a gazdasági dekonjunktúrából milyen lehetősége van a nemességnek a kilábalásra. Széchenyi rámutatott arra, hogy az ősiséget kell eltörölni, hogy a nemesség hitelt vehessen fel birtokainak modernizálására. A gazdaságot csak akkor lehetne virágzóvá tenni, ha eltörölnék az ősiséget és a kincstár öröklési jogát a természetes örökös nélkül maradt birtokokra. A Hitel megindította a vitát arról, hogy előbbre juthat-e a nemesség akkor, ha önként lemond kiváltságairól.

A Hitelt Dessewffy József támadta meg, aki Taglalat című művében politikai állásfoglalásban túlment Széchenyi gondolatain. Felfedte, hogy a parasztság jogfosztott állapotában nem tud a nemességgel együtt a reformokért lelkesedni. Mindamellett kiállt a nemesség jogai és kiváltságai mellett, és ezeket veszélyeztetve látta a Hitelben. Széchenyi a Világ című művében válaszolt a Taglalatra.

1833-ban jelent meg összefoglaló műve, a Stádium, amely politikai, gazdasági és társadalmi reformprogramját 12 pontban foglalta össze. Legfontosabb gondolatai az ősiség eltörlése, ami a birtokos hitelképességét fogja eredményezni, a részleges  közteherviselés( a vármegyei és országgyűlési költségekből a nemesség is vegye ki a részét) , a törvény előtti egyenlőség, a közlekedés javítása a folyók szabályozásával, a céhek és árlimitációk eltörlése, a földek feudális tulajdonának megszüntetése a nem nemesek szabad földvásárlásának engedélyezése. A nyilvánosság, vagyis az országgyűlések üléseinek szabad látogatása.

A nemesség rendi ellenállását céltalannak, következményeit tragikusnak tartotta, ezért szembe került a politikai élet több vezetőjével, sőt barátjával, Wesselényivel is.

1832-36-os országgyűlés munkálatainak szellemét döntően befolyásolta a lengyel szabadságharc és az 1831. évi felvidéki jobbágyfelkelés. E két tényező hatására a legfőbb kérdés a jobbágyság felszabadítása, az úrbériség eltörlése lett. A jobbágyok személyes függése és a sokféle úrbéres járadék elégedetlenséget szült az alsó néprétegekben, ami a nemesség ellen hangolta őket (így kerülhetett sor a felkelésekre). A nemesség kisebb kedvezményekkel próbálta leszerelni az elégedetlenkedőket. Emellett a reformellenzék egy része immár megváltozott nemzetfogalomként nem nemesi nemzetben, hanem polgári nemzetben gondolkodott, és ehhez a felszabadított jobbágyok is hozzátartoztak. Kölcsey Ferenc, az alsótábla reformellenzékének vezetőjeként, Szatmár vármegye képviseletébe vett részt ezen az országgyűlésen és mondott megrázó beszédet az adózó nép állapotáról.

A rendek az önkéntes örökváltsággal értettek egyet, amely lehetőséget teremtett volna a jobbágy számára a földesurakkal való megeggyezés után, hogy összegyűjtött pénzén önmagát megválthassa a földesúri terhek alól. Bár mindkét tábla megszavazta, az uralkodó nem szentesítette a javaslatot. Bocskoros nemességet megvesztegették az udvar emberei így több vármegye megváltoztatta a követutasítását, s  így másodjára már nem szavazta meg az országgyülés az önkéntes örökváltságot.  Támadás indult a liberálisok, köztük Kölcsey Ferenc ellen, az országgyűlés berekesztése után pedig perek kezdődtek a legnépszerűbb politikusok félreállítása céljából. 1835-ben meghalt I. Ferenc, és a trónt az uralkodásra képtelen V. Ferdinánd örökölte. Szabad kezet kapott a magyarországi ügyek intézésében Metternich, aki konzervativizmusával a feudális viszonyok változhatatlan megőrzésében látta csak a monarchia jövőjének biztosítását.

Wesselényi Miklóst, aki az országgyűlésen az ellenzék egyik vezére volt, hosszú bírósági eljárásban elítélték felségsértés vádjával. Ugyancsak lesújtottak az országgyűlési ifjak vezetőjére, Lovassy Lászlóra, majd 1837-ben Kossuth Lajost is bebörtönözték. Mindegyikük ellen az volt a vád, hogy megsértették a cenzúrát, és engedély nélkül terjesztették az országgyűlésen elhangzott beszédeket.

Az 1839-40-es országgyűlés: A birodalom 37-es intézkedései (Wesselényi és Kossuth üldözése) reakciót váltott ki az országgyűlés nemeseinek körében. Mégpedig, hogy a  kormány előterjesztéseit csak akkor tárgyalja és fogadja el az országgyűlés, mikor a nemzet sérelmei orvoslása felől biztosítva van. Másrészt a kormánynak szüksége volt a hadi erő megszavazására, s kerülnie kellett mindent, mi tekintélyét Európa előtt gyengíthette. Deák volt az, ki e viszonyok közt létrehozta a megegyezést. A kormány szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, megígérte az alkotmányos szabadság épen tartását ráadásul az önkéntes örökváltságot is sikerült keresztülvinni valamint eredmények születtek a magyar nyelv használatának kiterjesztését illetően Nagy lépést tettek továbbá a zsidóság emancipációja felé. Engedélyezték a városokban szabad letelepedésüket, bekapcsolódhattak a kereskedelembe és az iparűzésbe. Mivel térségünkben kedvezőbb volt a zsidóság helyzete mint a környező országokban, ez elősegítette bevándorlásukat. Az országgyűlés a magyar gazdaság fejlődése szempontjából fontos reformokat fogadott el: váltótörvény, kereskedelem, a gyáralak és a részvénytársaságok alapításának szabadságát

Kossuth országgyűlési tudósításaival megsértette a cenzúrát ezért került fogságba. A börtönben megtanult angolul, és közgazdaságtannal is foglalkozott. Kiszabadulása után megteremtette a magyarországi politikai újságírást. engedélyt kapott arra, hogy politikai lapot alapíthasson. A Pesti Hírlap 1841 elején jelent meg először. Új műfajt is létrehozott, a vezércikket. Írásainak vezérfonala, hogy a köznemességre támaszkodva reformok útján kell megteremteni a polgári nemzetállamot. Ezért át kell alakítani a gazdaságot és a megkövesedett feudális jogrendet.

Az 1839/40.évi országgyűlésen megszavazott önkéntes örökváltságról jól tudta, hogy alkalmatlan a jobbágykérdés megoldására, mivel a parasztságnak nincs pénze arra, hogy saját sorsán javítson. Ezért a kötelező örökváltságban látta a helyzet megoldását, amikor a megváltásért az állam kárpótolja a földesurat. Az ország nyomorúságos közállapotainak okát az adózásban kereste. Tudta, hogy a nemesség nem mond le teljes adómentességéről. Ezért előbb a háziadó megszavazását sürgette lapjában. De végső célja a közteherviselés megvalósulása volt.

Kialakuló politikai csoportok:

Újkonzervatívok: Az 1930-as évek végén a reformkori fiatal arisztokrácia, a változtathatatlanságot képviselő konzervativizmustól és a liberális reformerektől is elhatárolódó új politikával léptek színre. A csoport óvatos reformokat javasolt (fontolva haladók) és mindig szem előtt tartották az arisztokrácia gazdasági és politikai érdekeit. Vezetőjük és egyben legtehetségesebb képviselőjük: Dessewffy Aurél gróf a Világ című politika lap hasábjain fejtette ki nézeteit. Mérségelt reformjaikkal a közvéleményt akarták eltántorítani az egyre erősödő reformerektől. A nemességre komoly hatással volt e csoport a 40-es évek első felében. Centralisták: „az eszmék emberei” tagjai mindannyian értelmiségiek voltak (arisztokrata, birtokos, polgár) Tagok: báró Eötwös József, Szalay László, Trefort Ágoston. A népképviseleten alapuló erős polgári állam hívei voltak, ezért szembenálltak a rendi eredetű vármegyerendszerrel (cenralista elnevezés). Jelentős támogatói bázisra nem tettek szert, de tevékenységük hatására előtérbe került a reformkövetelések között a parlamentnek felelős magyar kormány gondolata. Landerer, Kossuth lemondása után, Szalay Lászlót kérte fel a Pesti hírlap szerkesztésére, ez az előre jól megfontolt döntés fenntartotta a látszatot, hogy a kormányzat teret ad az ellenzéknek, elvégre lapjukat továbbra is egy liberális gondolkodású politikus szerkeszti, ám tudták jól, hogy a lap idővel veszít népszerűségéből, mivel Szalay a centralisták szűk táborához tartozott, közel sem volt oly nagy formátumú személy, mint elődje.

Az 1843-44-es országgyűlés Legfontosabb eredménye a magyar nyelv államnyelvvé tétele. Több 1848-ban elfogadott javaslatot dolgoztak ki ezen az országgyűlésen, kiterjesztették a birtokbírhatás jogát, illetve szabadabbá tették a hivatalviselést.

Kossuth felismerte, és lapjában hirdette, hogy Magyarország az örökös tartományokkal szemben hátrányos helyzetben van; gazdasága nyersanyagot és feldolgozatlan élelmiszert termel a birodalom iparilag fejlettebb tartományainak. Ennek oka az 1754-ben bevezetett vámrendszer, amely a magyar birtokosok terménykivitelét is nehezítette. Lapjában megindította harcát az önálló iparral és vámterülettel rendelkező gazdaságért. Miután az országgyűlésen az önálló vámterület ügye elbukott, 1844-ben társadalmi mozgalmat szervezett, a Védegyletet. Tagjai 6 évig nem vásároltak idegen árut, ezzel csökkentették az osztrák és cseh iparcikkek iránti hazai keresletet. A magyar ipar siralmas állapotát jól mutatta az 1842-ben megrendezett ipari kiállítás. A társadalmi mozgalom természetesen nem pótolta az állam intézkedéseit, amelyre nagy szüksége lett volna az országnak.

Az 1847-48-as országgyűlés 1847-48-as diéta: Egyre radikálisabbak a beadványok, forradalmi országgyűlés lesz belőle. Március 1: Elérkezik a nyugat-európai forradalmi hullám híre. Március 3: Alsótáblán Kossuth felszólalása az egész rendszer ellen. Felirati javaslata: kötelező örökváltság azonnal; terhek közös viselése; Helytartótanács országgyűlés előtti felelőssége. (Kossuth nagy lökést ad a bécsi felkelésnek) Bécs fel akarja oszlatni az országgyűlést, de időt akarnak nyerni: József főherceg fiát, Istvánt visszahívják Bécsbe (nem volt ki összehívja a felsőtáblát) Bécsi forradalom Március 14-én Kossuth indítványát (12 pont-szerűség) elfogadják a főrendek. Este a márciusi ifjak: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János eldöntik, hogy tüntetni fognak. Másnap elindulnak 15-en és 20 000-es tömeg lesz belőlük. A tüzérek ott vannak, de senki sem mer tűzparancsot adni. „A nagyméltóságú tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott.” Táncsicsot kiszabadítják a börtönből (anno a „lázító” versei miatt volt lecsukva).

Az áprilisi törvények

A bécsi udvar fél, mert gyenge a hatalma enged a magyar követeléseknek (szentesítés: április 11).

31 cikkelyt tartalmaz

Az úrbéri terhek és a papi tized eltörlése

Jobbágyfelszabadítás: Azonnali, kötelező örökváltság – Az úrbéres földek a volt jobbágyok tulajdonába kerülnek. Az állam állja a kártérítést.

Választójog: alacsony vagyonhatárhoz kötik (nagyobb hányad szavazhatott, mint Angliában). A cenzus: 300 ezüstforint értékű ház birtoklása, parasztoknak Ľ telek, kézműveseknek 1 segéd, kereskedőknek műhely, az iparosoknak gyár.

Előzetes cenzúra eltörlése és sajtószabadság

A parlamentben és a megyegyűlésben folyó tanácskozásról korlátlanul lehet tudósítani, zárt ülésen nem lehet érvényes határozatot hozni

Általános szabadságjog mindenkinek egyenlően

A nemzetiségek kérdése nincs megoldva.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
22.tétel
A bolsevik diktatúra
Bolsevik hatalomátvétel
1917-ben polgári forradalom robbant ki, mely március 12-én győzött. Ennek következtében létrehoztak egy ideiglenes kormányt. Mivel azonban az ígéreteiket a gyakorlatba nem vezették be és a földosztás kérdése is lassú lépésben haladt előre, megrendült a bizalom a hatalmon lévő ideiglenes kormánnyal szemben. Lenin visszatért és a kezébe vette a bolsevikok irányítását.(„Osztd meg és uralkodj”) Megpróbálták egymás ellen szervezni a tanácsokat és az ideiglenes kormányt. A bolsevikok tüntetést szerveztek, de nem engedélyezték. Majd 1917 július 1-én eszerek és mensevikek szimpátia tüntetést tartottak, ekkor a bolsevikok is utcára mentek és a tömeg melléjük állt. Ezután megbukott a Kerenszkij-offensiva. Újabb tüntetés, amely békés szándékú volt, de mégis lövöldözésbe torkollott. Új kormány alakult Kerenszkij vezetésével, de a monarchia hívei szervezkedni kezdtek ellene. Kornyilov tábornok szeptemberben puccsot kísérelt meg, azonban pár nap alatt összeomlott a terve. Szeptember 14-én kikiáltják a köztársaságot. Eközben a bolsevikok tovább szervezkedtek és nagyobb hatalomra tettek szert. A szovjetkongresszussal szentesíteni akarták a bolsevik hatalomátvételt. Péterváron megszereztek minden fontos központot, képviselőiket bejuttatták a szovjetkongresszusba és ezzel sikeresen átvették a hatalmat 1917 november 7-én (praloszláv naptár szerint október 25-én).
Politika:
November 7-én dekrétumot (határozatot) adtak ki arról, hogy minden hatalom a szovjetkongresszusé és megbuktatták az ideiglenes kormányt.
November 8-án még két dekrétumot adtak ki. Az első a békéről szólt, kijelentették hogy azonnal befejezik a háborút. A második pedig a földosztással kapcsolatban határozott. Cári, egyházi és a nagybirtokosok földjét elkobozták és a parasztok között szétosztották. Ezzel megszerezték a parasztság támogatását.
Új kormány: Népbiztosok tanácsa. A szovjetkongresszus támogatta ezt. A népbiztosok a miniszterelnökök feladatkörét látták el, vezetőjük pedig Lenin lett. Ez azonban nem tetszett az eszereknek és a mensevikeknek és létrehozták a Hon és Forradalommentő Bizottságot, innentől kezdve erősödtek az ellentétek a két tábor között.
Novemberben választásokat írtak ki az alkotmányozó gyűlés képviselőire. A választások következménye miatt a bolsevikok kissebségbe kerültek. Január 18-án hívták össze az alkotmányozó gyűlést, amin Lenin elmondta kiáltványát, hogy erősítsék meg a bolsevik hatalomátvételt és a népbiztosok hatalmát ismerjék el. A képviselők visszautasították a kiáltványt, így 19-én szétkergették a gyűlést. Ezután 1918 márciusában intervenciós erők körülvették Oroszországot,hogy megdöntsék a bolsevikok hatalmát. Emiatt ölték meg a cári családot 1918 július 16-án éjjel. Polgárháborús helyzet alakult ki. A fehérek (a régi, cári rendszer hívei harcoltak a demokratikus erők (eszerek és mensevikek) ellen, de a bolsevikok ellen is és a bolsevikok a demokratikus erők ellen is harcoltak. 1918 júliusában az eszerek fellázadtak a bolsevikok ellen, de ez a kísérlet sem járt sikerrel. 1919-ben létrehozták a III. Internacionálét a Kominternt. A bolsevik diktatúrára totális diktatúra, melyre egypártrendszer (SZKP) jellemző.

Gazdaság:
1917 végén elvették a bankok tőkéjét és államosították a külkereskedelmet és az összes magánkézben lévő ipart is. Erősebbé vált a rendszer, proletárdiktatúrát alakítottak ki. A piac ezentúl nem létezett. Minden felesleget be kellett szolgálni, így az emberek nem termeltek és éhínségek következtek. A bolsevikok közben győztek a polgárháborúban, de a gazdasági helyzet, romló életszínvonal miatt nőtt az elégedetlenség. Erre válaszul Lenin új gazdaságpolitikát alakított ki 1921 tavaszán a NEP-t. Olyan jellegű változás, amely újra érdekelté teszi az embert a termelésben. Az adó befizetése után a maradékot eladhatták a piacon. Újra megjelent a pénz és a piac, megújult a forgalom. A kisüzemeket visszaadták tulajdonosaiknak, a közepes üzemeket pedig bérbe adták. Megszűntek a felkelések, de Lenint támadták az új gazdaságpolitika miatt a párton belül (azzal vádolták, hogy elárulta a kommunizmust).
Szovjetunió létrehozása:
Két tervet hoztak létre ezzel kapcsolatban. Az elsőt Sztálin alakította ki. Sztálin nagy birodalmat akart létrehozni amiben a nemzetiségeknek maximum autonómiájuk lehet. Ezzel szemben volt egy másik terv, amit Lenin alkotott meg, mely a független államok szövetségét jelentette volna. 1922. december 30-án létrejött a Szovjetunió (Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége). Papíron a Lenin féle terv jött létre, de a gyakorlatban inkább hasonlított a Sztálinéra. Az alkotmány 1924-ben jött létre, de ez csak papíron létezett. Tartalma: egyenrangú államok önkéntes szövetsége, ami biztosítja a szabad kiválás lehetőségét. Valóságban Gruziát belekényszerítették a szövetségbe, az oroszoké volt a vezető szerep, kiválni nem lehetett és felsőbb szinteken az ügyeket csak oroszul lehetett intézni.
Sztálin:
Sztálin 1922-ben lett az SZKP (Szovjet Kommunista Párt) főtitkára, s rövid időn belül ebből a kezdetben jelentéktelen tisztségből hatalmi központot épített ki. Lenin halála után, 1924-ben Sztálin nekilátott rendszerének kialakításához. Fokozatosan kiszorította a hatalomból kommunista riválisait (Trockij, Zinovjev Kamenyev), elkezdve ezzel a "társadalom bekerítését".
A mezőgazdaság állami ellenőrzését szolgálta a kollektivizálás (magántulajdon megszüntetése) folyamata. 1928-ban jelentette be Sztálin a mezőgazdaság teljes kollektivizálását és a kulákságnak mint társadalmi osztálynak felszámolását. A kolhozokba (termelőszövetkezet), szovhozokba (állami gazdaság) kényszerített parasztság tiltakozására erőszak volt a válasz. Több millió paraszt esett áldozatul, akik zöme a GULAG táborokban lelte halálát. A jelentősen visszaeső mezőgazdasági termelésért, majd a súlyos, milliós áldozatokat követelő éhínség kialakulásáért Sztálin a parasztokat, elsősorban a jómódú gazdákat, a kulákokat tette felelőssé, és meghirdette az ellenük való harcot (kuláktalanítás). 1933-ban 20%-kal volt alacsonyabb a mezőgazdasági termelés az 1928-as szintnél. 1932-33-as nagy éhínségnek csak Ukrajnában 5 millió ember esett áldozatul.
Ezzel egyidejűleg a kommunista párt elindította az erőltetett iparosítást, a nehézipar felfejlesztését, mely során 5 év alatt 2,8 szeresére akarták növelni az ország ipar termelését, mely csak tovább fokozta a lakossági elvonásokat, és a mezőgazdaság katasztrófális helyzetét. 1927. intenzív iparfejlesztés. A tervgazdálkodás (a párt által előre megszabott termelési célok, ötéves tervekkel) 1928-as bevezetésével megvalósult az állam ellenőrzése a gazdaság felett, jóllehet, a terveket soha nem sikerült maradéktalanul végrehajtani. 1928-32. 1. 5éves terv, 1933-37. 2. 5éves terv.
A kommunisták egyeduralma, az egypártrendszer, a párt és állam összeolvadása (pártállam) lehetetlenné tette a "hivatalos", sztálini nézetektől való eltérést. A Sztálin körül kialakult és kialakított személyi kultusz (kötelező imádat) tovább erősítette Sztálint a párton belül, aki az 1934-es SZKP kongresszust követően megkezdte a tisztogatást (csisztka), a leszámolást vélt és valós ellenfeleivel (Kirov-gyilkosság, 1934). Az üldözési mániából eredő bizalmatlanság, a feljelentések, besúgások mindennapossá váltak, nem kímélték sem a lakosságot, sem Sztálin közvetlen munkatársait (Sztálin felesége öngyilkos lett 1932-ben).Az ellenségkeresés ("éberség" jelszóval) szellemében Sztálin a belügyi-karhatalmi szerveket felhasználva (GPU, majd 1934-től NKVD) terrort alkalmazott, 1928-tól koncepciós perek (előre kitervelt vád és ítélet, állami irányítással) rendezésével százezreket végeztetett ki (köztük a hadsereg vezérkarát, orvosokat, értemiségieket), vagy juttatott a hírhedt büntetőtáborokba, a szibériai GULÁG-okba (Állami Irányítása alatt álló táborok). A vádak között általában a nyugatnak történő kémkedés, a tervszabotálás (a termelés hátráltatása), összeesküvés szervezése szerepeltek, melyeket kínzás hatására a vádlottak aláírtak, s a diktatúra ezzel igyekezett a nyilvánosság előtt igazolni döntéseit.
A társadalom feletti totális ellenőrzés eszközévé vált a párt kezében a cenzúra (könyvek, lapok, művészeti alkotások ellenőrzése), Sztálin a barokkot és a szocialista realizmust erőltette az építészetben és a művészetben (avantgárdot üldözte) , az egyházellenes döntések sorozata, a vallásüldözés, és az 1936-os alkotmány bevezetése. A diktatúra propagandával (nagyszabású rendezvények, felvonulások, plakátok, filmek, sztahanovista mozgalom), demagóg ígéretekkel népszerűsítette önmagát, új, boldogabb "szocialista jövőt" ígérve a munkás-és paraszttömegeknek. Jelképeivel (vörös csillag, vörös zászló, sarló-kalapács) egységet igyekezett sugallni, uniformizálta a társadalmat, átformálva annak gondolkodását. A kommunista jövő érdekében már gyermekkortól kezdve a párt felé terelte a tömegeket (pionírmozgalom-szovjet úttörők, komszomol, oktatás kommunista ideológiával). Új pártelit alakult ki (kiváltságokkal), miközben a rendszer az egyenlőséget hirdette. Az életszínvonal rohamos csökkenése, a megtelt börtönök, a megfélemlített tömegek, s milliók halála (éhínség és kivégzések), álltak szemben a hivatalos ígéretekkel. Az 1930-as évek közepétől Sztálin nyitni próbált a nyugati demokráciák irányába, hogy antifasiszta szövetséget köthessen velük a hitleri Németország ellen. Ez akkor nem jött létre, de a II. világháború alatt ( SZU elleni német támadás után) megvalósul az együttműködés, s késöbb a győzelem.
A felgyülemlő feszültségek és ellentmondások azonban a második világháborúval háttérbe szorultak, Sztálin megkezdte rendszerének "exportálását", a nagyhatalmi Szovjetunió megteremtését.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
14.tétel/1

Szombathely története a XIX - XX. században.

Nevének eredete :

Szombathely (németül Steinamanger, latinul Savaria vagy Sabaria, szlovénül Sombotel, horvátul: Sambotel, szlovákul: Kamenec) Magyarország legrégibb alapítású városa, melyet a Nyugat királynőjének is neveznek, Vas megye és a korábbi Vas vármegye székhelye.
Nevét onnan kapta, hogy a városban szombati napokon tartották a hetivásárokat.
Német neve, Steinamanger jelentése: kő a mezőn. A város nyugati határa magyarul Kő néven is ismert volt, ami a földrengésben és a népvándorlás viharában elpusztult római Savaria romjaira utal.
A latin Savaria vagy Sabaria név a városon átfolyó Gyöngyös-patak ókori latin Sibaris nevéből származik, ami a patak német nevében (Zöbern) is fennmaradt.Eredete az indoeurópai seu (= nedv, vizes) szóra vezethető vissza.

Címere :

A város címeréről az önkormányzat 8/1991 (V.23.) sz. rendelete szól. A város címere, mely egy 1734-ből származó polgári könyv kezdőlapján szerepel, a Gyöngyöskapu a fal egy részét és a kapu fölött álló kis tornyot ábrázolja. A torony egyik oldalán egy csillag, a másikon a félhold áll. Ezt a címer alkalmazták már a város által kiállított régi pergamen okmányokon is, mint függő pecsét, így például a megyei levéltárban őrzött, 17. században kiállított megyei házvásárlási okmányon.

Demográfiai adatok :

Szombathely népessége a város vasúti csomóponttá való válásával és a betelepülő iparral egyetemben indult gyors iramban növekedésnek. A szocializmus idején a város népességnövekedését a központi fejlesztések és a környező falvak népességének elszívása biztosította. A rendszerváltást követően a népesesség drasztikusan csökkeni kezdett az országos mutatókkal egyetemben. A megyeszékhely nem tudott kellő számban és árban kedvező kertes, családiházas lakóterületeket kínálni, azért a kiköltözések nagy száma miatt a város lakossága fogyott, miközben a környező agglomerációs településeken ugyanakkor jelentős népességnövekedés ment végbe: Vasszécseny, Táplánszentkereszt, Torony, Sé, Perenye, Gencsapáti, Balogunyom. 2000-2009- között lassult a népességfogyás 2009 és 2010 között pedig a nem hivatalos adatok szerint enyhén emelkedett. Becslések szerint az elmúlt 3 évben kb 500 osztrák állampolgár telepedett le Szombathelyen.

A város ókori története (Savaria) :

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút melletti fekvése arra ösztönözte a rómaiakat, hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost létesítsenek. Kr. u. 43-ban Claudius császár colonia rangra emelte Colonia Claudia Sabariensum (Savariaiak claudiusi kolóniája) néven. A név alakja az évszázadok során Sabaria-ra változott. A város Felső-Pannónia (Pannonia Superior) vallási központja lett, palotája, fürdője, amfiteátruma épült. Savaria központi szerepének köszönhetően több római császárt is vendégül látott falai között.

Vélhetően az itteni keresztények elrettentését szolgálta Szent Quirinus sisciai püspök kivégzése, akit itt dobtak a megáradt Sibaris-patakba, malomkővel a nyakában. Itt szenvedett vértanúhalált két társával Szent Rutilus, Szent Iréneusz és sok más keresztény, akiknek nevét nem jegyezte fel a történelem.

A keresztényüldözéseknek Nagy Konstantin császár hatalomra jutása vetett véget, ő a szarmaták elleni hadjárata során 356-ban hosszabb ideig időzött Sabariában is. A császár uralkodása alatt átszervezte a tartományokat és a várost Pannonia Prima tartomány székhelyévé tette. Itt született az ókori Európa egyik nagy szentje, Szent Márton, aki később a galliai Tours püspöke lett.

Valentinianus császár halála után 377-ben a hunok kezdték elözönleni Pannóniát, Macrinus, a tartomány prefektusa saját seregének feláldozásával sem tudta megakadályozni a hunok és a velük szövetséges barbár népek hódítását, de a falakkal körülkerített város még ellenállt a népvándorlás özönének. A várost csak Attila hun király tudta elfoglalni 441-445 között. A hunok pusztítását a 456-ban bekövetkezett földrengés tetőzte be, amely lerombolta a várost.

A város a középkorban :

A súlyos pusztítások ellenére a város folyamatosan lakott maradt, városfalait helyreállították, a római épületek helyére azok anyagának felhasználásával kevésbé pompázatos lakóépületek épültek. A falak védelmet nyújtottak a lakosság számára. A latin nyelvű lakosság ugyan nagyrészt Itáliába menekült, de helyükre keleti gótok, majd longobárdok érkeztek, akik keveredtek a helyi lakossággal. 567-ben Alboin longobárd király behívta szövetségesül a Baján kagán vezette avarokat, akik segítségével legyőzte a gepidákat. Az új szövetséges azonban túl erősnek bizonyult, így a longobárdok Itáliába távoztak, helyükre avarok, majd azok segédnépeiként szlávok érkeztek. A 8. századra azonban az avar hatalom meggyengült és 795-ben a frank sereg döntő vereséget mért rájuk. A hadjáratból hazafelé tartó Nagy Károly frank király elzarándokolt Szent Márton szülővárosába, Savariába.

805-ben Nagy Károly az avarok szállásterületéül a Duna és Savaria közti területet jelölte ki. Arnulf frank király 875-ben a várost a salzburgi érseknek adta. Valószínűleg ekkor épült meg az egykori római központi fürdő épületének felhasználásával a vár is, amely kezdetben egy erődített lakótorony lehetett. Átmeneti morva uralom után 900 körül a várost elfoglalták a magyarok.

1009-ben Szent István a várost az újonnan alapított győri püspökségnek adta. Sokat szenvedett 1042 és 1044 között a III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel közötti harcokban, de még többet a tatárjáráskor. Ekkor a tatárok bevették és teljesen elpusztították a várost, a lakosság a környező erdőkben ásott vermekben keresett menedéket – az erdőt a nép sokáig vermes erdőnek nevezte.

1407-ben Szombathely városi rangot kapott. 1440-ben a város mellett győzte le Cillei Ulrik hada I. Ulászló király seregét, majd a felek itt kötöttek békét 1441. április 19-én. Alig fél évszázad múltán III. Frigyes császár fiának, Miksának serege ostromolta meg a várat, de Tamás győri püspök várőrsége az ostromot még visszaverte, 1490-ben azonban a város mégis Miksa birtokába került. 1491-ben a pozsonyi szerződés a várost visszaadta Ulászlónak. A város a győri püspökök kegyéből számos szabadalommal és kiváltsággal rendelkezett. Fejlődésére nagy befolyással volt, amikor 1578-ban az országgyűlés határozata alapján a vasvári káptalant Szombathelyre költöztették át, ettől kezdve Vas vármegye székhelye lett. Ekkor a vár körüli addig üres területekre új épületeket emeltek, iskolái a jezsuiták irányítása alatt nagy virágzásnak indultak.

A fellendülésnek 1605-ben Bocskai István hadjárata vetett véget. A Némethy Gergely vezette több ezres sereg megostromolta és bevette a várost és a várat. A városi levéltár iratait Németújvárra menekítették, de azok az ott keletkezett tűzben megsemmisültek.

A város története az újkorban :

Az újkor kezdetén a töröktől való állandó félelem tartotta rettegésben a várost. 1664-ben a a török sereg egészen Szentgotthárdig hatolt be a vármegyébe, de ott vereséget szenvedett. 1683-ban újabb nagy török hadjárat indult Bécs ellen, a Bécs alatt vereséget szenvedett török sereg fosztogatva vonult vissza, de Szombathelyt a városfalak ezúttal is megvédték. A török kiűzése nagy megkönnyebbülést jelentett a városnak is, és mivel a 17. század végi kuruc harcok nem érintették, viszonylag békésebb időszak következett.

A Rákóczi-szabadságharc hírére a város a fejedelem mellé állt, 1704-ben 36 hajdút állított ki és nagy mennyiségű ellátmányt szállított Ocskay László táborába. Rövidesen azonban császári hadak szállták meg és 1705 novemberéig császári kézen maradt. Ekkor a Heister tábornokot Szentgotthárdnál megszalasztó Bottyán János kuruc serege szabadította fel. 1706 elején ismét császári kézre került, de az év végén újra a kurucok voltak az urai. 1707 elején maga Bottyán is a városban rendezte be főhadiszállását. Két hónap múlva Rabutin császári serege vonult be a városba, júniusban már újra a kurucoké volt. Bottyán felkelésre szólította fel a környék nemességét és a felhívásra 7000 fegyveres gyűlt össze, mellyel Bottyán Stájerországra támadott. Válaszul Starhemberg tábornok császári serege tört be az országba és a város 1710-ben császári kézre került.

Alig ért véget a hadak pusztítása, júniusban szörnyű pestisjárvány sújtotta a várost, amelynek 2000 lakos esett áldozatul. A csaknem kipusztult városi népességet a környékről bevándorlókkal pótolták, akik legnyagyobb része Kőszeg, Rohonc és Pinkafő környékéről bevándorolt németajkú polgár volt. A város magyar polgárságát elveszítve ettől kezdve német jelleget öltött, ezzel a város virágzásának új szakasza indult meg. Zichy Ferenc győri püspök támogatásával 1772-ben megépült a gimnázium, majd 1777-ben Mária Terézia királynő megalapította a szombathelyi egyházmegyét, és annak élére egy rendkívül művelt és széles látókörű embert, Szily János püspököt nevezte ki. Az új püspök máris nagy lendülettel látott munkához, lebontatta a rossz állapotú várat és a vártemplomot, és helyére nagyszabású épületeket emeltetett. Ekkor épült meg a székesegyház, a püspöki palota és a környező egyházi épületegyüttes. 1793-ban megnyílt a a bölcseleti iskola, ahol gróf Széchenyi István is tanult.

1809. május 31-én I. Napóleon francia hadai vonultak be a városba, a város piacterén kisebb harc bontakozott ki a várost védő magyar nemesi sereg és az ellenség között. A franciák 110 napig tartották megszállva a várost, ezalatt tervezték meg francia mérnökök a megyeházát és a Szily János u. és a Petőfi Sándor u. sarkán álló épületet. Az 1817-ben keletkezett nagy tűzvészben a város kétharmada leégett, 1831-ben pedig kolera pusztított.

Az 1848. márciusi pesti forradalom híre itt is nagy lelkesedést keltett. A megyei közgyűlés március 17-én Horváth Boldizsár főjegyző vezetésével elfogadott egy 16 pontból álló petíciót, amelyben hitet tett az új eszmék mellett. Kossuth szavára a város is megmozdult, december 10-én a székesegyházban nagy ünnepséggel szentelték meg a 44. honvédzászlóalj zászlaját. December 28-án császári csapatok szállták meg a várost és a nemzeti jelképek eltávolítására szólították fel a lakosságot. A harcok Szombathelyt nem érintették, mindvégig császári kézen maradt.

1866-ban a porosz-osztrák háború költségeihez a város 13 önkéntessel és pénzzel járult hozzá. 1867-ben, a kiegyezés utáni új kormány igazságügyi minisztere a város képviselője, Horváth Boldizsár lett. Neki is köszönhető, hogy a város a 19. század utolsó évtizedeiben gyors fejlődésnek indult, lakossága elérte a 20 000 főt. 1865-ben megépült a nagykanizsai vasútvonal, majd az 1871-es és 1872-es újabb vasútépítések a várost a Nyugat-Dunántúl közlekedési csomópontjává tették. 1885-ben a szomszédos Ó-Perint és Szentmárton községeket egyesítették a várossal.

A város fellendülésének nagy korszaka Éhen Gyula polgármester idején kezdődött. 1895 és 1902 között megépült a vízvezeték- és csatornahálózat, az utcákat szilárd burkolattal látták el. Új közlekedési eszközként megjelent a villamos, amely a vasútállomást kötötte össze a városközponton keresztül kelet-nyugati irányban a Kálvária templommal. Felépült a városi Kaszinó és a Nagyszálló épülete. Megalakult a Fehérkereszt Egyesület és megépült a gyermekmenhely, amely a vidéken az első ilyen intézmény. Megalakult a városi Kultúregyesület, a városban pezsgő társadalmi élet alakult ki. Négy évtized alatt a város lakossága megnégyszereződött. Brenner Tóbiás polgármestersége alatt 1904-ben megindult a zenei oktatás a Zeneiskolában, megalakult a város szimfonikus zenekara. Megépült a városi Kioszk épülete, a népfürdő, a múzeum, a domonkosok és a karmeliták kolostora és az erdei iskola. Emellett számos díszes palota épült a belvárosban is.

A modern Szombathely kialakulása :

Az első világháború és annak következményei visszavetették a város fejlődését. A trianoni békeszerződés következtében Vas vármegye elveszítette nyugati – többségben német ajkú – területeit. Az országhatár mindössze 10 km-re került a várostól. Ezzel a város megszűnt Nyugat-Magyarország központja lenni. A város egyik színhelye volt az első királypuccs eseményeinek. Ide érkezett 1921. március 26-án IV. Károly király, és a püspöki palotában tanácskozott a Teleki-kormány képviselőivel. A város hatalmas lelkesedéssel fogadta, innen indult Budapestre, ahol a puccskísérlet kudarcot vallott. Kiheverve a hanyatló korszakot az 1920-as évektől újabb fejlődési korszak kezdődött. Új városrendezési terv készült. Ekkor épült az új városmajor, a csendőrlaktanya, a Leánygimnázium, a Női felső kereskedelmi iskola, a gazdasági szakiskola, az új városi bérpalota. Tisztviselői lakások és száz új szükséglakás is épült. Bővítették a városházát és a vízműveket. 1926 és 1929 között megépült a megyei kórház, az egész Dunántúl akkori legmodernebb kórháza.

A második világháború eseményei nagy megpróbáltatásokat hoztak a városnak. A menekülő nyilas államhatalom intézményei Szombathelyen és környékén rendezkedtek be, ennek következtében 1945. március 4-én a szövetséges légierő nagy erejű csapást mért a városra. A halottak száma több százra rúgott. A belváros épületeinek jelentős része pusztult el, köztük a székesegyház és a városháza. Az épületek több mint fele sérült meg. A támadás következtében Szombathely az ország ötödik legsúlyosabb károkat szenvedett városa lett.

1956-ban a város népe is lelkesedéssel fogadta a forradalmi eseményeket. Megalakult a Forradalmi Bizottság és a Nemzetőrség. November 4-én az oroszok váratlanul rajtaütöttek a Nemzetőrség épületén és az ott tartózkodó fiatal nemzetőröket válogatás nélkül meggyilkolták. Az első nagyobb lakótelep a Derkovits-lakótelep építése 1963-ban indult. Ezután egymás után épülnek a modern lakótelepek: a KISZ-, a Joskar Ola-, a Stromfeld-, majd az Oladi lakótelep. A városban új nagyüzemek épültek, melyek közül legjelentősebbek a Latex, a Remix, a Falco forgácslapgyár, majd a 70-es években a Rába futóműgyár.

A 20. század során a város területe számos környező község csatlakozásával növekedett. Szombathelyhez csatolták 1933-ban Gyöngyösszőlőst, 1950-ben Gyöngyöshermánt, Herényt, Kámont, Oladod, Perintet és Szentkirályt (az 1935-ben hozzá csatolt Zarkaházával), végül 1969-ben Zanatot.
A 80-as években átszervezték a belváros forgalmát, a Fő térről kiiktatták a gépjárműforgalmat és az új, széles Thököly utcára terelték. Megépült a belső, majd a külső körgyűrű is. Megnyílt a Megyei Könyvtár épülete, fedett uszoda, képtár épült. 2000-ben felújították a város hagyományos történelmi karneválját, mely nemzetközi hírű eseménnyé nőtte ki magát.
A rendszerváltozás után a városnak SZDSZ-es polgármestere lett Wagner András (1990-1998) személyében, akit Szabó Gábor (Fidesz, 1998-2002), dr. Ipkovich György (MSZP, 2002-2010), majd dr. Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP) követtek.
Az 1990-es évektől megvalósult a várost elkerülő körgyűrű kiépítése, majd elkezdődött a 86-os és 87-es főutak közös szakaszának négysávosítása. A 2000-es évekre elkészült a Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely vasútvonal villamosítása is. Az Európai Unióhoz való csatlakozással új lehetőségek nyíltak a város előtt, hogy a nyugat-magyarországi és dél-burgenlandi térség központjává váljon. Ezt segítette a várost Felsőőrrel összekötő 89 sz. és B63-as főút új nyomvonalon való megépítése a határ mindkét oldalán, amely a két város közti menetidőt majdnem felére csökkentette. Ma a Nyugat-Dunántúli régió egyik központja.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

14.tétel/2

A határon túli magyarság helyzete a 20. században

A trianoni békeszerződés hatására Magyarország elvesztette egykori nagyságát,számtalan területet csatoltak el az országtól. Ilyen volt Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része) Romániához került. Az északon a főleg rutének által lakott Kárpátalja, a főleg szlovákok lakta Felvidék, a szinte csak magyarok lakta Csallóköz Csehszlovákiához került. Délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. Magyarországból a Szerémség, Drávaköz, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz és a Vendvidék 2/3-a, a mai Muravidék. Elcsatolták az egész Horvát-Szlavónországot, a Magyar Királyság 12,87%-át.    Nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol később az új területekből Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján. A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza. Számos magyar a határon túl rekedt. A nemzetiségek jogait (pl nyelvhasználathoz, anyanyelvű oktatáshoz való jog) az 1. vh-t bezáró békeszerződésekbe foglalták ,s megszegésük esetén elvileg s Népszövetséghez lehetett fordulni jogorvoslatért. A 2. világháború után azonban még ez a lehetőség is elveszett.

A romániai magyarok: Az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését a Román Királysággal. A trianoni békeszerződés értelmében pedig Erdély mellett a Kelet-Alföld jelentős részét (az egykori Partium és Kelet-Bánság területét) is Romániához csatolták. Ezzel megkezdődött a kisebbségi sorba kényszerült magyarság asszimilációjára irányuló román politika, ami a II. világháború után még rosszabb lett. Bár az 1920-as trianoni béke kimondta, hogy ahol a magyarság aránya nagyobb mint 20%, ott az államnak etnikai autonómiát kell biztosítania számukra, ám ezzel nem törődtek. Számos magyar lett etnikai alapú jogfosztások, tulajdonelkobzás, sőt gyilkosság áldozata is, úgy hogy soha nem történt igazságtétel vagy a tettesek felelősségre vonása.A II. világháború alatt, a második bécsi döntés következtében (1940 augusztusban ) Magyarország visszakapta Erdély magyarlakta területeinek többségét, Észak-Erdélyt. A terület négy évig tartozott a magyar államhoz, a háború után azonban ismét visszakerült Romániához. A megtorlás időszakában a román soviniszták számos magyar embert öltek meg, gyakran elég volt, ha hallották, hogy valaki magyarul beszél.1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. Bár ettől kezdve a nemzetisége miatt nem gyilkoltak meg több embert, a kommunista ideológia alapján folyó üldözéseknek számos magyar is áldozatul esett. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával ismét több ezer magyar személyt, főleg diákokat és értelmiségieket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra.1965-ben a hatalmat Nicolae Ceaușescu vette át, aki személyi kultuszt épített ki, fokozta a politikai elnyomást és nyíltan magyarellenes volt.. Ebben az időszakban tovább folyt Erdély és a Partium magyarlakta területeinek (Kolozs megye, Bihar megye, Maros megye, Szatmár megye, Máramaros megye) elrománosítása, ami nagyrészt sikerült is a 80-as évekre. A felhalmozott nagy államadósságok miatt a 70-es évek végétől Ceauşescu drasztikus megtakarító politikába kezdett, amelynek végrehajtásához totális diktatúrát vezetett be. Ennek két következménye lett: Románia Európa legszegényebb országai közé került, a diktátor pedig országa egész népének ellenségévé vált.Az 1989-es forradalom magyar–román egyetértésben indult. Ám ez hamar szétfoszlott, amikor 1990. március 19-én Marosvásárhelyen etnikai zavargás tört ki, ami két román és három magyar ember halálával végződött. Az 1990-es években szerencsére csökkentek a magyarellenes atrocitások, ám még mindig hallani híreket, hogy magyarokat bántalmaznak.

Szlovákiai magyarok: A csehszlovák–magyar államhatárt nem etnikai, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontok alapján húzták meg. Így a trianoni békeszerződés értelmében mintegy 1 millió 70 ezer magyar anyanyelvű került a frissen kikiáltott Csehszlovákiához, a mai Kárpátalja területét is beleértve. Ezután a magyarok tízezreit utasították ki az országból,(a Benesi dekrétumok hatására) emlékműveiket lerombolták, nyelvüket másodrangú nyelvvé tették, iskoláik egy részét bezárták. Mindezek ellenére a két háború közötti szlovákiai magyarságnak voltak politikai pártjaik és jelentős kulturális szervezeteik, sajtójuk. A csehszlovák állam azonban 1938–39-ben a belső problémái és a náci Németország agressziójának következtében szétesett. Az 1938. november 2-án hozott első bécsi döntés alapján Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet kapott vissza az északi határ mentén ( a Felvidék déli részét) valamivel több mint 1 millió lakossal, akiknek 84%-a volt magyar. A visszacsatolást a magyar lakosság mindenütt kitörő örömmel fogadta, a háború azonban hamarosan a megpróbáltatások újabb sorát hozta számukra (Don-kanyari katasztrófa, holokauszt). A magyarság egy kis – mintegy 67 ezres lélekszámú – közössége ugyanakkor a Szlovák Köztársaságban élte ( mely 1939 márciusától a háború végéig létezett, Hitler támogatásával jön létre) át a második világháború éveit. Egyetlen politikai reprezentánsa a Magyar Párt volt, amelynek elnöke, Esterházy János a magyar kisebbség mindenki által elismert vezetőjévé vált. A II. világháború után a északi Kárpát-medence nagyobb része ismét Csehszlovákia része lett, Kárpátalja területét viszont a Szovjetunióhoz csatolták (lásd lejjebb!) A szlovákiai magyarság ismét kisebbségi sorba kényszerült. A magyar lakosságot kollektív háborús bűnösöknek nyilvánították, megvonták tőlük az állampolgárságot és az ezzel járó jogokat, elkobozták földtulajdonukat, bezárták a magyar iskolákat, felszámolták a magyar sajtót és a magyar kulturális intézményeket, a magyar közvagyont pedig elkobozták. A magyarok ellen tömeges népbírósági pereket indítottak. Az 1947–49 között végrehajtott csehszlovák–magyar lakosságcsere-szerződés értelmében Magyarországról Csehszlovákiába többé-kevésbé önként áttelepült 60 257 szlovák személy, 76 616 magyart pesig erőszakkal telepítettek át Csehszlovákiából Magyarországra. 1946–47 telén ezenkívül mintegy 44 ezer magyar személyt, férfiakat, nőket, gyerekeket és öregeket Csehszlovákia cseh részre  deportáltak, ahol mezőgazdasági kényszermunkát végeztettek velük, otthon maradt vagyonukat pedig szlovák jelentkezők számára utalták ki. Ezzel egyidőben zajlott az úgynevezett reszlovakizáció is. Ennek keretében 326 679 magyar személy szlováknak nyilvánította magát, hogy visszakaphassa állampolgárságát és elkobzott tulajdonát. Az 1950-es népszámlálás idején már  csupán 350 ezren vallották magukat magyarnak itt .Az 1989. november 17-én Csehszlovákiában kirobbant bársonyos forradalom új korszakot nyitott a szlovákiai magyarok történetében is. 1990-től fokozatosan kiszélesedtek a magyarság nemzetiségi jogai, és megkezdődött a kisebbségi intézményrendszer kiépülése. 1993. január 1-jétől Szlovákia független állammá vált, amelynek kormánya ismét a magyarság jogait korlátozó politikát folytatott. Ez az 1998-as választások eredményeképpen változott meg, amelytől kezdődően a Magyar Koalíció Pártja két választási időszakon keresztül is kormánytényezővé tudott válni. Az 1998-tól 2006-ig tartó időszak a magyar intézményrendszer fokozatos kiépülésének és a kisebbségi jogok lassú bővülésének az időszaka. A Szlovák Köztársaság Magyarországgal egy időben 2004. május 1-jétől az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, s ez új távlatokat nyitott a szlovákiai magyarok előtt is. 2009-ben a szlovák parlament elfogadta a nyelvtörvényt, amely a Felvidéken lakó magyarokra igen nagy hátrányt jelent.

A vajdasági magyarok: A tágabb értelemben vett délvidéki magyarok - vagyis a mai Szerbiában (Vajdaság), Észak-Horvátországban (elsősorban a Drávaközben) és Északkelet-Szlovéniában (Muravidék) élő magyarok - a trianoni békeszerződés következtében a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság állampolgárai lettek. A királyság a magyar középiskolákat megszüntette. Egyedül Belgrádban engedélyeztek egy úgynevezett magyar tanítóképzőt, amelyben a leendő magyar tanítók csak a magyar nyelvet és a hittant tanulhatták anyanyelvükön. A magyarlakta településeken hat elemit engedélyeztek magyar nyelven, de a "névelemzést" alkalmazták, ami azt jelentette, hogy a szláv hangzású neveket viselők – annak ellenére, hogy ők magukat magyarnak vallották – szerb iskolába kellett, hogy járjanak. Így akarták az asszimilációt elősegíteni.1941 tavaszán Bácskát visszacsatolták Magyarországhoz, Bánát pedig német fennhatóság alá került. A Bácskába bevonuló magyar hadsereget a magyarok felszabadítóként üdvözölték. Ezért és a magyar katonák világháborús bűntetteiért (lásd: újvidéki vérengzés) súlyos árat fizettek. 1944 őszén a titói hatalom két hónapig katonai közigazgatást vezetett be, és a jugoszláv partizánhadsereg a délvidéki magyarság ellen szervezett népirtást hajtott végre. A délvidéki vérengzések alatt 35-45 ezer ártatlan magyart helyben végeztek ki vagy koncentrációs táborban gyilkoltak meg. Az életben maradottak egy részét örökre száműzték otthonukból, a házaikba szerb és montenegrói családokat telepítettek. A titói hatalom tervszerű népirtása ellen a nyugati nagyhatalmak semmit sem tettek, és azóta sem történt soha igazságtétel.Később Tito igyekezett elfeledtetni a partizánok által elkövetett 1944-45-ös mészárlásokat. Vajdaságban hivatalossá tette a magyar nyelvet, az utcai feliratoktól kezdve a hivatalos dokumentumokig mindent magyarul is kiírtak. A magyarlakta területeken anyanyelvű újságokat adtak ki, az általános és középiskoláiban a magyar lett az oktatás nyelve. A hadseregben nemzetiségre való tekintet nélkül bárki lehetett tiszt, ezért még magyarok is voltak közöttük.1990-ben, a milosevicsi soviniszta rendszer hatalomra jutásával megkezdődött a délvidéki magyarság újabb tragikus kálváriája. Amikor kitört a délszláv háború, az akkori érdekszervezetük, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége kijelentette, hogy "ez nem a mi háborúnk, és mi, magyarok nem akarunk részt venni a délszláv viszályban". Ennek ellenére a magyar fiatalokat és katonaköteleseket a hadseregbe sorozták és a frontra vezényelték őket, méghozzá lakossági számarányukhoz képest nagyobb számban, legtöbbször fegyver nélkül, „golyófogónak”. Több mint 50 magyar vesztette életét ebben a háborúban .Az 1990-es évek óta folyamatos volt a magyarság politikai megfélemlítése. A Szerbia kormányát irányító „demokratikus” koalíció megtagadja az autonómiát a Vajdaságtól. A magyarellenes tetteiről és kijelentéseiről a szerb politika pártok közül leginkább a Szerb Radikális Párt ismert. A Vajdaságban továbbra is hivatalos maradt a magyar nyelv, az utóbbi időben egyre több magyar nyelvű középiskolai intézmény is nyílt.A délszláv háború óta is időnként előfordul magyarokkal szembeni tettlegesség, de azóta fokozatosan javult a helyzet. Létrehozták a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzatát, az ú.n. Magyar Nemzeti Tanács oktatási, művelődési, tájékoztatási és nyelvhasználati kérdésekben országos szintű döntéseket hozhat. Azokon a településeken, ahol egy kisebbség legalább 20 százalékban jelen van, ott az adott kisebbség nyelve is hivatalos nyelvnek számít, így pl. Szabadkán, Magyarkanizsán, Zentán és Topolyán magyarul is lehet a polgármesterhez, a rendőrség-hez fordulni. A Vajdasági Rádió kettes csatornája napi 24 órában magyar nyelvű műsort sugároz, és van napi hír és magazinműsor a televízióban is. Helyi magyarnyelvű műsorgyártás is folyik az újvidéki Mozaik és a szabadkai Pannon TV keretében.

A horvátországi magyarok: Míg a mai Horvátország területén 1910-ben még 208 településen élt száznál több magyar, és a magyarság létszáma összesen 70 ezer volt, 1921-re a száz főnél népesebb magyarságú települések száma 108-ra csökkent, összesen 52 ezer magyarral. A magyar népesség fogyása ekkor még területileg viszonylag egyenletes volt, talán kevésbé erőteljes a Szerémségben. A továbbiakban a fogyás már kisebb ütemű, de területileg eltérő mértékű volt. A két világháború között a horvátországi magyaroknak nem maradt egyetlen magyar tannyelvű elemi iskolai tagozata sem. A szerb hadsereg a délszláv háború idején megszállta Északkelet-Horvátország területét, . A szerb katonai egységek több településen meggyilkoltak a horvátok mellett magyar polgárokat is. Magyarország segítséget nyújtott Horvátországnak a háborúban, amikor megnyitotta határait, ahol a horvát menekülők is távozhattak, mások pedig fegyvert szállíthattak a horvát hadseregnek. Az Ante Gotovina által vezetett horvát ellentámadás eredményeképpen elűzték a szerbek nagy részét Horvátország ezen régiójából.

A szlovéniai magyarok: A szlovéniai magyarok vagy muravidéki magyarok az egyikét alkotják azon kényszerkisebbségeknek, amelyek a trianoni békeszerződés következtében alakultak ki. Sorsuk azóta Jugoszláviához, illetve 1991 óta Szlovénia államhoz köti őket, rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk azonban továbbra is erős szálakkal fűzi őket Magyarországhoz.Zömükben Muravidék történelmi régióban élnek. A muravidéki magyarok két csoportra oszthatóak, az egyik az őrségi (az Őrség szlovéniai részét a magyarok által is használt helyi elnevezéssel Goricskónak - Goričko - is nevezik), a másik a Lendva-vidéki magyar tömb. Az előbbiek az I. világháború előtt Vas vármegyéhez, az utóbbiak Zala vármegyéhez tartoztak.

Az ausztriai magyarok: Az 1955-ös osztrák államszerződés az általános emberi jogokon túlmenően a burgenlandi kisebbségek jogairól nem rendelkezett, a magyar népcsoportot meg sem említi. Az 1960-as években kiéleződő dél-tiroli kérdés megváltoztatta az osztrák kisebbségpolitikát.Az 1976-os ún. „Népcsoporttörvény” (németül Volksgruppengesetz) szabályozta először általában a kisebbségek helyzetét, a konkrét részletek kidolgozását azonban a központi és a tartományi kormányra hagyta. 1979-ben jött létre a magyar Népcsoporttanács, amelynek azonban csak tanácsadói joga van, a magyarokat érintő döntéseket nem hozhat. 2000 óta kétnyelvű helységnévtáblák találhatók Alsóőr, Felsőőr, Felsőpulya és Őrisziget határában. Ezeken a településeken a magyar nyelv 2000-től a hivatalokban is használható. A trianoni béke után egyedül itt sikerült a magyaroknak (olasz támogatással) etnikailag igazságosabb határt létrehozni: népszavazással ,melynek eredményeként Sopron és környéke Magyarországé maradhatott, Sopron pedig megkapta a leghűségesebb város címet.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

15.tétel

 

Az ókori demokrácia

 

A polisz: városközpontú állam az ókori Görögországban. Tagjai földdel, parcellával rendelkezők voltak, akik ezért polgárjoggal bírtak. Kezdetben királyok vezették a poliszokat. Később a városállamok többségében a nagyobb birtoktesttel rendelkező arisztokrácia tagjai megszüntették a királyságot és arisztokratikus köztársaságot hoztak létre. A kézművesek, parasztok, földnélküliek alkották a szabad lakosság nagyobb részét, amelyet görög szóval démosznak nevezünk. A démosz egyre több jogot követelt magának a politikában és ez hozta meg a fejlődést.

 

Drakón törvényei (i.e. 621)

 

A jogok az ingatlan vagyon alapján illetik meg az embereket. Az arisztokrácia érdekeit szolgálták. Mégis, általános ismeretségüknél, és írott formájuknál fogva gátat szabtak az önkényes jogértelmezésnek, határt szabtak az arisztokrata bíróságok önkényének.
A parasztokat viszont továbbra is fenyegette az adósrabszolgaság. Az elégedetlenség csaknem polgárháborúhoz vezetett, amit csak újabb reformok árán kerülhettek el.

 

Szólón törvényei (i.e. 594)

 

Reformok. Eltörli az adósságokat és az adósrabszolgaságot. A jogok a jövedelem szerint illetik meg az embereket. A szegényeknek is biztosít bizonyos jogokat. Vagyoni beosztás szerint határozta meg az adózást a tisztségviselést és a katonáskodást. Lehetővé tette mindenki számára a jogorvoslást és a fellebbezési jogot. Szólón mindezzel a démosz uralmának, a demokráciának az alapját vetette meg. Olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, az egyénnek joga és kötelessége, hogy a közösségre hasson, felelős tetteiért, nem vonja ki magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól, ahol tehát az egyén és közösség viszonya kölcsönös. Amennyiben az athéniek passzívak maradtak politikai kérdésekben, polgárjoguk elvesztése fenyegette őket.

 

Szolón a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta:

• 500 mérősök  a leggazdagabbak
• Lovagok: 300500 mérő – valószínűleg képesek voltak lovet tartani.
• Ökörfogatosok : 200300 mérő
• Béresek, napszámosok : 200 mérő alatt
• E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai jogok is

+2 osztály: metoikoszok (nem teljes jogú polgárok, személyükben szabadok, de politikai joguk nincs) és a rabszolgák: társadalom alján.

A türannisz kora:

• Peiszisztratosz, Kr.e. 560ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén feletti hatalmat.
• Rendszerét, törvénytelen uralmát türannisznak (zsarnokságnak), őt magát türannosznak (zsarnoknak) nevezték.
• A türannisz olyan politikai rendszer, amelyet törvénytelen eszközökkel hoz létre és tart fenn egy politikus.
• Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott.
• A tengeri kereskedelmet fejlesztette.
• piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön.
• Nagy építkezéseket kezdeményezett, amelyeken munkához jutottak a kézművesek.
• Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették.
• A gazdaság fejlődése oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy számára szükségtelen, sőt akadályozó tényezővé váltak a türannoszok.
• Peisztratosz fiának Hippiásznak és Hipparkhosznak már növekvő belső elégedetlenséggel kellett számolniuk. Hipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére se tudta a hatalmát sokáig megtartani.
• Kr.e. 510ben elűzték Athénból, s Perzsiába menekült.

Kleiszthenész (Kr.e. 508) reformjai:

• Mind az arisztokratikus állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta akadályozni.
• A lakosságot a területi elv alapján osztotta fel.
• Athén városállam területét három sávra osztotta: tengerpartra, belső mezőgazdasági területekre és a városra.
• Minden sávban 1010 harmadot szervezett.
• Mindhárom sávból kisorsoltak egy harmadot, s ezek a véletlenszerűen összesorsolt harmadok alkottak egy phülét, azaz politikai, katonai, közigazgatási egységet.
• A phülérendszer jelentősége: A társadalmat területi alapon osztja fel, csökken a vérségirokonsági rendszer jelentősége, amely korábban az arisztokraták uralmát biztosította.
• Mivel a tengerparton és a városban a démosz kézművesei és kereskedői éltek nagy számban, az arisztokraták legfeljebb a mezőgazdasági vidéken szerezettek politikai befolyást, s így a démosz mind a tíz phülében túlsúlyba került.
• A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt.
• Munkájában minden 20. életévét betöltött polgár részt vehetett.
• Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről.
• A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egyegy, összesen tíz sztratégoszt választottak.
• Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra lehetett őket választani.
• Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is.
• Kleiszthenész megteremtette a demokrácia intézményeit, de a rendszer csak kevesek egyenlőségét biztosította.
• Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai, jogot, a kilencven százalékot kitevő nők, betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem.
• A türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével lépett fel.

Cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetése : a zsarnokuralom esetleges visszaállítása ellen. Évenként egyszer szavaztak, és arról döntöttek, hogy kire gyanakszanak, hogy türannosz akar lenni. Ha hatezernél kevesebben voltak a szavazók, akkor a szavazás érvénytelennek számított, akit a legtöbben írtak fel, tíz évre kiutasították Athénból, úgy, hogy az illető megmaradt javai élvezetében.

Az athéni demokráci fénykora, Kr.e V. század közepén, Periklész kora:

• A Kr.e.5. század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt.
• Élete során húsz alkalommal – tizenöt éven át megszakítás nélkül – választották sztratégosszá.
• Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben.
• A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak.
• Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek.
• A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították.
• A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték.
  -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

16.tétel

A Római köztársaság válsága

 

Róma köztársaság kori időszaka Kr.e. 510-től az utolsó Római király (Superbus) halálától Kr.e. 29.-ig Augusztus uralkodásának kezdetéig tartott. Ebben az időszakban Rómát a szenátus (törvényhozó testület) irányította. Az élén két konzul állt. Békeidőben övék volt a főhatalom, háború idején, pedig ők voltak a hadsereg vezérei. A korszakban két fő népréteget különíthetünk el, a Patríciusokat (Róma előkelő nemzetségének tagjai, Róma alapításának időszakából származtatják magukat) és a Plebejusokat (köznép). Eleinte Róma gyorsan fejlődött, mind gazdasági mind kulturális téren. Nem voltak hatalmas költségeket felemésztő hódító hadjáratai és a szenátus teljes mértékben el tudta látni a feladatát. Azonban Róma megszerezte az uralmat az Itáliai területek felett (Kr.e. 3-4 század), és érdekellentétbe került a Földközi-tenger másik „nagyhatalmával” Karthágóval (Szicília miatt), ami három pun háborúhoz vezetett. Az első Kr.e 264-241 között zajlott, a második Kr.e.218-201-ig végül Kr.e. 146.-ban a 3. pun háború befejeztével, amely római győzelemmel zárult, Róma lett a Földközi-tenger nyugati medencéjének ura. Kr.e. 168-ban a Püdnia csatában a Római vereséget mértek a Makedónokra így Macedónia néven Kr.e. 148-ban provinciát hoztak létre. A görögséget először megkímélték de végül Kr.e. 146-ban a görög területekből létrejött Achaia provincia, amelyben csak Athén és Spárta élvezett különleges helyzetet.

A válságjelenségek már a Kr.e. 2. században kezdtek jelentkezni. A hódítások következtében a gazdaság és a társadalom jelentősen átalakult. A köztársasági államrend nem tudta megoldani a megnövekedett birodalommal járó feladatokat. A válság a gazdasági, a politikai  és társadalmi élet szinte minden területén jelentkezett, és különféle megoldási kísérletek ellenére a köztársaság bukásához vezetett. A gazdaság szerkezetileg is átalakult. Eddig a gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt, a lakosság túlnyomó többsége földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A hódításokig Itáliában a kisbirtok volt a jellemző. A hódító háborúk nyomán átalakult a termelés struktúrája is. A rabszolgák tömeges alkalmazása és az olcsó tengerentúli gabona beáramlása következtében a kisparaszti gazdaságok először nehéz helyzetbe kerültek majd tönkre is mentek. Ennek következtében Itáliában a rabszolga-munkaerőre alapozott közép- és nagybirtokok váltak elterjedté. A gazdaságok rátértek a jóval jövedelmezőbb termékek előállítására, előtérbe került a szőlő, az étolaj, a zöldség- és gyümölcsfélék termesztése ebből kifolyólag háttérbe szorult a kevésbé jövedelmező gabonatermesztés.

Nehézségek mutatkoztak a hadsereg-utánpótlásban is. A latifundiumok (nagybirtokok) fokozatosan bekebelezték a kisbirtokokat, így éppen az a társadalmi réteg vesztette el gazdasági erejét, amely a római katonaságot adta.  A hosszas háborúskodás következtében az állandósult katonai szolgálat mellet a kisgazdaságok működtetése szinte lehetetlenné vált. Sok kisbirtokos ezért elveszítette a földjét, növekedett azok a száma, akik nem rendelkeztek a katonai szolgálathoz elegendő vagyonnal. Nem volt tehát elegendő hagyományosan besorozható katona, pedig hadseregre szükség volt elsősorban a meghódított területek megtartása érdekében, ugyanakkor a határok mentén is számolni kellett ellenséges betörésekkel. Erős hadseregre a belső társadalmi feszültségek, harcok felszámolása miatt is elengedhetetlen volt.

A legsúlyosabb problémák a társadalomban mutatkoztak. A hódítások következtében több százezer hadifogoly került rabszolgaként a Rómaiak kezére. A rabszolga-munkaerő a termelés minden szférájában, és a szórakoztatásban is megjelent (gladiátorok). A termelésben nélkülözhetetlen lett a rabszolgák munkaereje a megnövekedett népesség és az elfoglalt területek ellátása miatt, ugyanakkor vagyontárgynak minősítették őket, semmilyen joggal nem rendelkeztek. A rabszolgák nagyon rossz körülmények között éltek. Az Kr.e. 2. századtól Itália különböző területein, főleg Dél-Itáliában és Szicíliában került sor rabszolgalázadásokra. A legnagyobb méretű a Spartacus-féle rabszolgaháború volt Kr.e. 73-71 között, amely a capuai gladiátoriskolából indult el és végigsöpört egész Itálián. A meghódított területek lakossága beépült a római társadalomba, ami további súlyos jogi, gazdasági, vallási és nyelvi problémákat hozott felszínre. Nőttek a nobilitas (patríciusok és a vagyonos plebejusok házasságából származó réteg) egyes csoportjai közötti feszültségek. A nobilitas a hódító háborúk következtében óriási vagyonra tett szert. Belőlük kerültek ki a hadvezérek, vezető magistratusok, a provinciák helytartói. Egyre inkább elkülönültek egymástól a néppártiak és a magukat optimatáknak(legjobbak) nevező csoport, amely mögött a szenátus állt. A polgárháború időszakában két politikai csoport jött létre. Az egyik az optimaták csoportja, akik a köztársasági hagyományok, régi szokások fenntartására törekedtek. A másik a néppárt, amely elnevezése onnan ered, hogy politikai harcaikban szélesebb bázisra törekedve, a nép érdekeit szolgáló követeléseket is hangoztattak (pl. földosztás). Közéjük tartoztak pl. a Gracchus testvérek, Marius és Julius Caesar is.
Mindkét politikai csoport, miközben a programját kívánta megvalósítani, a hatalom megragadására törekedett.Így alakult zárt társadalmi csoporttá a senatori rend, amely megkülönböztette magát a „homo novus“-októl (új emberek). Míg a senatori rend tagjai latifandum-tulajdonosok voltak, a második társadalmi réteg, a lovagrend a vagyonát kereskedelemből, illetve pénzügyletekből szerezte. Ellentétes érdekeik az i.e. 1. században többször vezettek polgárháborúhoz. Ezekben a harcokban, az állandóan napirenden lévő utcai zavargásokban részt vettek a tömegesen Rómába özönlő, földjüket vesztett paraszti tömegek, a proletárok.

 

A régi köztársasági államrend helyreállítására törekedtek a Gracchus fivérek, akik a kisbirtokos parasztság gazdasági és politikai megerősítésére tettek kísérletet. Tiberius Gracchus, az Kr.e. 133. évi néptribunus, a problémák megoldására azt javasolta, hogy újítsák fel a Licinius-Sextius-féle földtörvényt. Ennek értelmében egyetlen polgár sem bérelhetett a közföldekből 500 igerummal nagyobb földet. Az ezen mennyiség feletti földeket az általa vezetett földosztó bizottság a tönkrement földjüket elvesztett parasztok között akarta szétosztani. Azonban ezt az ötletét a módosabb rétegek természetesen elutasították és végül Tiberius Gracchust 300 követőjével, együtt meggyilkolták. Tiberius halála után, öccse, Gaius Gracchus folytatta a program megvalósítását. Kr.e 123.-ban, Néptribunusként széles társadalmi bázison akarta megszilárdítani a köztársaságot. A tömeget is maga mellé kívánta állítani ezért leszállította a gabona árát s földet ajánlott a nincsteleneknek a Karthágóban létesítendő kolónián. Népszerűségét azzal is bővítette, hogy az itáliai szövetségesek egy részének római polgárjogot akart juttatni. Ám azzal nem számolt, hogy ez az intézkedése szembe fogja állítani a plebsszel melynek legfőbb tulajdonát, a polgárjogát értéktelenítette ezzel, s teremtett neki vetélytársat. Az ellentábor ezt a helyzetet kihasználva istenkáromlással vádolta, meg hogy az elátkozott Karthágó földjén akart kolóniát létrehozni. Ezek után Rómában több ezer hívét lemészárolták, ő maga pedig az öngyilkosságba menekült. A válság megoldásának ez a módja tehát kudarcba fulladt.

A birodalom fenntartásához elkerülhetetlen volt a hadseregreform. Rómának a meghódított területek megtartása miatt is szüksége volt egy erős hadseregre, de azért is, mert a határokon megjelentek a germán törzsek és Róma afrikai érdekeltségei is veszélybe kerültek. Az afrikai harcok során emelkedett ki Marius. Sikereit nemcsak hadvezéri képességeinek köszönhette, de nagy jelentőségű hadseregreformjának is. Mivel nem állt rendelkezésére kellő számú besorozható, birtokkal rendelkező újonc, a hiányt önként jelentkező vagyontalan polgárokból, proletárokból pótolta. A katonák ettől fogva meghatározott zsoldot kaptak, 16 évi szolgálat után pedig földet is kaphattak. Emellett a katonák a zsold mellett részesültek a hadizsákmányból, mely így a harci kedvet is növelte. A légiókat Cohorsokra osztotta fel amely jóval mozgékonyabbá tette a hadsereget. Így a római hadsereg immár hivatásos katonákból állt. Egységessé tette a katonák fegyverzetét és ruházatát.  A kiképzés alaposabb lett, a hadvezérek tekintélye és befolyása nőtt. A köztársaság válságának tényleges megoldása csak a hatalom centralizálásával mehetett végbe. Ez vezetett a diktatúrához.

A hosszabb ideig tartó diktatúrát Sulla vezette be Kr.e. 82-79 között. Keleten újabb harcok robbantak ki. VI. Mithridatész pontusi király már veszélyeztette Róma érdekeit, ezért a szenátus seregeket küldött a térségbe melynek élére Sullát állította. Alig hagyta el azonban rómát és a néppártiak leváltatták és helyére a már említett Máriust helyezték. Sulla azonban nem adta fel a hadsereget és Róma ellen vonult. El is foglalta Rómát és a néppártiak körében vérfürdőt rendezett, sokan elmenekültek köztük Marius is. Ezután VI. Mithridatész ellen vonult, és le is győzte, de eközben a néppártiak visszatértek Rómába ezért Kr.e. 83-ban békét kötött Mithridatésszel és keményen lecsapott ellenfeleire Rómában. Örökös diktátorrá választatta magát. A szenátust 300 főtől 600-ra emelte és a saját híveivel töltötte meg, mindezt a köztársaság védelmében. Kr.e 79-ben lemondott tisztségeiről majd ezt követően nemsokára meg is halt.

Miután Sulla diktatúrája nem oldotta meg, csak elmélyítette a válságot, ismét fellángoltak a politikai küzdelmek. A válságot mutatta az is, hogy a köztársaság kori hagyományokat, nem vették figyelembe, pl a hagyományosanrövidebb ideig viselhető tisztségeket hosszabb ideig viselték (pl Caius Gracchus egymás után 2 évig választották meg néptribunusszá, Sulla évekig volt diktártor pedig ezt a tisztséget csak fél évig lehetett viselni, később Caesar több tisztséget is felhalmoz a kezében.) A rendkívüli feszült politikai helyzetben született meg az I. triumvirátusként emlegetett hatalmi csoportosulás.

Kr.e.60-ban három vezető politikus, Pompeius, Crassus és Julius Caesar megállapodtak az együttműködésben. A három férfi titkos megegyezése azonban fölbomlott; Pompeius és Caesar polgárháborúja megmutatta, hogy a válság a végletekig kiéleződött. Kr.e. 49-ben Caesar döntött a hatalomátvétel mellett. Kr.e. 48-ban Pharszalosznál legyőzte Pompeiust.

Az Kr.e. 48-44 közötti időben Caesar diktatúrája már a köztársaság válságának átmeneti megoldását jelentette. A Caesar elleni Kr.e. 44. március idusán elkövetett merénylet azt mutatta, hogy a római társadalom ekkor még nem tudta elfogadni az egyeduralmat. Utóda, Octavianus (Augustus) az általa kijelölt utat folytatta, és az egyeduralmi rendszerrel, a principatussal megoldotta a köztársaság válságát.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

23.tétel

Az Európai Unió működése és intézményei

A második világháború szörnyű pusztítása és ennek következtében az európai országok nagy részének kimerülése, elszegényedése ráébresztette az akkori politikusokat arra, hogy a kontinensnek a sanyarú helyzetből való kilábalás érdekében tartós békére van szükség, ugyanis csak ez garantálhatja a földrész lakosainak jólétét és az országok hosszú távú fejlődését.

Ennek érdekében kerültek kidolgozásra gazdasági-politikai integráció lépcsőfokai, melyre alapozva váltották valóra az európai integrációs folyamatot kezdetben jórészt francia és német politikusok.

Így a második világháború európai eseményei befejezésének ötödik évfordulóján 1950.május 9- én az ún. Schumann-nyilatkozattal vált lehetővé az, hogy több kísérletet követően 1951-ben hat nyugat-európai ország, nevezetesen Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Franciaország, és az NSZK (az ún. Hatok), Párizsban létrehozza az első európai integrációs szervezetet, az Európai Szén-és Acélközösséget (ESZAK). Az ESZAK elsődleges célja az volt, hogy a hadiipar szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró széntermelést, és acélipart egy új, soha korábban nem létező, tőlük lényegében független, szupranacionális (nemzetek feletti) szervezetre bízzák, megakadályozva ezzel egy újabb háború kitörését a kontinensen úgy, hogy egyúttal biztosítsák az ágazat fejlődését. Ekkor Közép-Európa országai (beleértve Magyarországot is), valamint Kelet-Európa egésze a rendszerváltásokig el volt zárva az integráció lehetőségétől.

Az ESZAK működőképességén felbuzdulva a Hatok 1957-ben Rómában újabb két közösséget hoztak létre, egyfelől az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia-közösséget (Euroatom).

Mivel az integrációs folyamat működőképesnek bizonyult, hamarosan az NSZK-n kívül európai országok is jelezték a szervezetekhez való csatlakozási szándékukat. Így az első kibővülésre 1972-ben  az Egyesült Királyság, Írország, valamint Dánia csatlakozásával került sor ( ,,Kilencek”). Ezt követte 1981-ben Görögország belépése (,,Tízek”), majd 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozása (,,Tizenkettek”).

Majd 1992-ben a Maastrichti szerződéssel létrehozták az Európai Uniót, és egyúttal módosították a Római szerződést. A szerződés l1993 november 1-én lépett hatályba, és az Európai Unió megalakulásához vezetett, a pénzügyi, és politikai unióról szóló különböző tárgyalások eredménye volt. A szerződés tartalmazta az euró bevezetésének körülményeit, és itt jelenik meg az unió három pilléres szerkezete. Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség, az Euroatom alkotja. A Schengeni egyezmény az Európai Unió első és harmadik pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelenti. Az egyezménynek nem minden unióbeli ország a tagja, és vannak nem EU-beli tagjai is. Az egyezményt nem minden aláíró tagország alkalmazza. Alkalmazó EU tag pl. Ausztria, Belgium, Észtország, Szlovákia, Szlovénia. Nem EU tag alkalmazók  pl. Izland, Norvégia, Svájc.

1995-ben újabb három ország csatlakozott, immár az EU-hoz, mégpedig Svédország, Finnország, és Ausztria. 2004 május 1-én minden addiginál több, tíz ország csatlakozott. Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Málta, Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia (,,Huszonötök”).2007-ben újabb kér ország, Románia, és Bulgária i ugyancsak csatlakozott a szervezethez. (,,Huszonhetek”). Ugyancsak 2007-ben fogadták el az Európai Unió mindennapjait jelenleg rendező módosításokat a Lisszaboni szerződéssel. A szerződés többek között, megszüntette az európai Unió addigi pillérrendszerét, és az EU-t jogi személlyé tette. 1993 és 2009 között az Európai Unió három alappillérre épülve működött. Az első pillér szupranacionális elven szerveződött, és tulajdonképpen az ún. Európai Közösségeket jelentette.

Az euró, és az EU jelképei:

A Gazdasági és Monetáris Unió ( GMU) kialakításának tervei az 1990-es évek elején születtek meg. Ennek alapján a GMU megvalósításának folyamatában rögzítették a monetáris unióban részt vevő országok valutája és az euró közötti arányokat, és 2002. január 1-jétől az egységes fizetőeszköz- az euró- is megjelent a pénzforgalomban, és jelenleg 17 uniós tagállam fizetőeszközét jelenti. Ezek az országok alkotják az ún. eurócsoportot.

Az Európai Unió nyelvhasználatának rendje szerint az Unió intézményeinek jelenleg 23 hivatalos és munkanyelve van, köztük természetesen a magyar nyelv is. Amennyiben bármelyik tagállam vagy a tagállam joghatósága alá tartozó személy úgy dönt, hogy az Unió intézményeihez magyar nyelven fordul, úgy azok kötelesek arra magyarul válaszolni. Ezen kívül a rendeleteket és egyéb általánosan alkalmazandó dokumentumokat, valamint az Európai Unió Hivatalos Lapját is valamennyi hivatalos és munkanyelven közzé kell tenni. Az EU intézményeiben használt munkanyelvekkel kapcsolatban elmondható, hogy két hivatalos nyelvnek, mégpedig az angol, és francia nyelvnek kiemelkedő jelentősége van a napi ügyvitel során.

Az Európai Unió legfontosabb hivatalos jelképei a lobogó, a himnusz, az Európa-nap és a jelmondat. Az Európai Unió lobogója a kék eget, a 12 csillag pedig a tökéletességet és a teljességet, a népek közötti szolidaritást és harmóniát szimbolizálja. Az Európai Unió himnusza 1985 óta Friederich Schiller ,,Örömódája” Ludwig van Beethoven zenéjével. A felsoroltak mellett létezik az Európa-nap, amely május 9-ére esik ( Robert Schuman 1950. május 9-én benyújtott nyilatkozata alapján). Végül meg kell említeni az EU jelmondatát, amely így hangzik hivatalosan: ,,Egyesülve a sokféleségben” .

 

Az Európai Unió intézményrendszere:

Az Unio saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek egyúttal célja az Uni érvényesítése és célkitűzéseinek előmozdítása.

Az Európai Uniónak jelenleg hét ún. intézménye van, ezek a következők:

1. Európai Parlament

2.Európai Tanács

3. Tanács ( Miniszterek Tanácsa)

4. Európai Bizottság

5. Európai Unió Bírósága

6. Európai Központi Bank

7. Számvevőszék

 

Az alábbiakban bemutatjuk az egyes intézményeket és azok egymáshoz való viszonyát.

Az Európai Parlament (EP)

Az Európai Parlament az Európai Unió egyetlen közvetlen választással létrejövő intézménye. Az Európai Parlament székhelye Strasbourg. Az EP feladata, hogy képviselje az Unió polgárainak érdekeit a közösségi döntéshozatalban, és felügyelje az EU intézményeinek demokratikus működését. Tagjainak száma legfeljebb 750 fő lehet.

A tagállamok képviselete a népesség számához viszonyítva arányosan lett meghatározva, ennek alapján egyetlen országnak sem lehet 96-nál több és 6-nál kevesebb képviselője. Magyarország jelenleg 22 mandátummal rendelkezik az EP-ben. Az Európai Parlament tagjait az Unió polgárai választják:

- közvetlen és ált. választójog alapján

- szabad és titkos választásokon

- ötéves időtartamra

- arányos (listás) választási rendszerben

 

Az európai választásokon minden választókorú uniós polgár választhat és választható. Uniós polgár ugyanis csak az lehet, aki már valamelyik tagállam állampolgárának minősül, így ,,csak” kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Ennek megfelelően minden magyar állampolgár uniós polgár is egyúttal.

 

Az uniós polgárok- egyebek mellett:

-                    jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni

-                    - a lakóhelyük szerinti tagállamban választhatók, és választhatók az EP- és az önkormányzati választásokon

-                    Jogosultak a diplomáciai és konzuli hatóság védelmét igénybe venni olyan országokban is, ahol az állampolgárságuk szerinti országnak nincs, egy másik uniós tagállamnak ellenben van képviselete.

-                    Ezenkívül az uniós polgárok bármilyenügyben jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez

-                    Bármelyik hivatalos nyelven fordulhatnak az EU intézményeihez, akik kötelesek arra ugyanazon a nyelven válaszolni.

-                    Az uniós polgárt megilleti még a megfelelő ügyintézéshez való jog az EU intézményeivel kapcsolatban, ami részhajlás nélküli, tisztességes és ésszerű határidőn belül történő ügymenetet jelent, de magában foglalja az EU kártérítési felelősségét is.

Az EP tagjai mentelmi jogot élveznek, tagjai szabad mandátum elve alapján tevékenykednek, vagyis senki által nem utasíthatók.

A questorok a képviselőket közvetlenül érintő pénzügyi és igazgatási feladatokat látnak el, így például döntenek a belépőkártya-igénylésekről, meghatározzák a képviselők által alkalmazható asszisztensek számát, és nyilvántartást vezetnek az EP-tagokról, amelyben kitérnek az adott személyek jövedelmi viszonyaira is

A parlament tisztségviselőit a képviselők saját soraikból választják titkos szavazással, amelynek során tekintettel kell lenni a tagállamok és a politikai nézetek méltányos képviseletére. A parlamenten belül pedig pártfrakciók vannak.

A nemzeti parlamentek működéséhez hasonlóan hangsúlyos szerepe van a szélesebb közvélemény számára kevésbé látható- bár főszabályként nyilvános-bizottsági munkának.

Az EP-ben léteznek állandó bizottságok, különbizottságok (a különbizottságok a rendkívüli problémák kezelésére jönnek létre, megbízásuk időtartama legfeljebb 12 hónap), vizsgálóbizottságok ( a közösségi jog megsértése, vagy helytelen alkalmazása esetén állítja fel az EP), valamint az egyes testületeken belül albizottságok is létrehozhatók. A jelenlegi EP-ben húsz állandó bizottság működik. Az állandó bizottságok közül talán a legfontosabb szerepe a Külügyi Bizottságnak (AFET), az Állampolgári Jogi Bel és Igazságügyi Bizottságnak (LIBE), a Költségvetési Bizottságnak (BUDG) és az Alkotmányos Ügyek Bizottságának (AFCO) van. A bizottságokban minden képviselőcsoportnak lehetősége van arra, hogy tagjai közül ún. koordinátort nevezzen ki, akinek kettős feladata van: egyrészt a bizottsági konszenzus kialakításának elősegítése, másrészt a képviselőcsoport érdekeinek megjelenítése. A bizottsági tagok minden felmerülő bizottsági ügy vitelére választanak egy jelentéstevőt, akinek az adott ügy menedzselése a feladata.

Az Európai Tanács:

Az Európai Unió legmagasabb szintű politikai döntéshozó szerve, amely a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből áll, és félévente legalább két alkalommal ülésezik, de rendkívüli ülése is összehívható. Nagy horderejű, stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az EU általános politikai irányvonalát. Az intézményben a legtöbb országot- így Magyarországot is- a kormányfő képviseli. Megbízatása egy alkalommal megújítható, munkájában részt vesz ezenkívül az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. Nem tölthet be semmilyen nemzeti megbízatást, legfontosabb feladatköreit ellátva elnököl ó, erőfeszítéseket tesz az intézményen belüli kohézió és kongresszus megteremtésére, valamint ellátja az Unió külső képviseletét a közös kül és biztonságpolitikához tartozó ügyekben.

Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat, de meghatározza az EU általános politikai irányait és prioritását. Munkája során főszabályként a konszenzussal dönt, kivéve ha a Szerződések ettől eltérően rendelkeznek. Az Európai Tanácsban a hazánk képviseletét ellátó miniszterelnököt ebbéli funkcióinak ellátásában a Miniszterelnökség, illetve a minisztériumok segítik és készítik fel.

A Tanács

A Tanács- amelyet informálisan Miniszterek Tanácsának is neveznek- az Unió legfőbb döntéshozó, jogalkotó testülete. A Tanács a tagállamok szakminisztereiből áll, és általában tárcavezetői szinten ülésezik. Ez annyit jelent, hogy jóllehet a Tanácsnak emiatt különböző formációi léteznek, azokat hivatalosan mindig a ,,Tanács” elnevezéssel illetjük. A formációk listáját az Európai Tanács határozza meg minősített többséggel, de létezik két tanácsi formáció, amely kiemelt jelentőségéből adódóan nevesítve lett a Szerződésekben, mégpedig az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyek Tanácsa. Ezek külügyminiszteri szinten üléseznek.

Magyarország történelme során először 2011 első félévében volt az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Hazánk Spanyolországgal és Belgiummal alkotott, másfél éves időtartamra létrejött ún. „trióban,,  látta el hat hónapon keresztül a soros elnöki teendőket.

Az Európai Bizottság

Koordinatív, végrehajtási, és igazgatási feladatai vannak. Az EU kezdeményező és javaslattevő szerve, amely egyben kizárólagos joggal rendelkezik a jogalkotási javaslatok beterjesztésére a döntéshozó szervek, így a Tanács, és a Parlament elé. Végrehajtja az Unió költségvetését, szűk körben jogalkotói hatáskörrel is rendelkezik a Szerződésekben meghatározott területeken. Nem kormányköri, hanem szupranacionális elven működik, azaz nem csupán a tagállamok érdekeire figyelemmel tevékenykedik, hanem az Unió egészét szolgálva a közösségi érdekek őreként végzi feladatait. A Bizottság hivatali ideje az Európai Parlament ciklusaihoz igazodva öt év.  Elnökét az EP- választások eredményének figyelembevételével- minősített többséggel meghozott javaslatára az Európai Parlament választja meg tagjainak többségével. Elvárásuk azonban az, hogy európai elkötelezettségűek legyenek, és függetlenségükhöz ne férjen kétség. Az Európai Bizottság testületileg az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel, valamint az EP bizalmatlansági indítvány elfogadásával lemondásra kényszerítheti a Bizottságot.

Az Európai Unió Bírósága

A Bíróságból, a Törvényszékből és az ún. különös hatáskörű törvényszékekből áll. Ez utóbbiból jelenleg még csak egy létezik, nevezetesen az uniós alkalmazottak,,munkaügyi” vitáiban eljáró Közszolgálati Törvényszék. Székhelye Luxembourgban található. A Bíróság tagállamonként egy-egy, a Törvényszék tagállamonként legalább egy (jelenleg 27) bíróból áll. A Bíróság munkáját nyolc ún. főtanácsnok segíti. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai nevezik ki közös megegyezéssel hatéves időtartamra, de megbízatásuk megújítható. Legfontosabb feladata a jog tiszteletben tartásának biztosítása a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. Dönt a keresettel eléterjesztett ügyekben. Szintén jogosult eljárni az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos ügyekben, továbbá a meghatározott egyéb esetekben. A hagyományos bírósági funkciók mellett az Európai Unió Bírósága alkotmánybírósági feladatköröket is ellát. Ennek bizonyítéka, hogy az EUB kizárólagosan jogosult a Szerződések kötelező érvényű értelmezésére, és hivatalból vagy kérelemre megvizsgálja a másodlagos joganyagba tartozó legtöbb jogi aktus jogszerűségét. A Bíróság három- vagy öttagú tanácsokban, kivételes esetekben pedig 13 tagú nagytanácsban vagy teljes ülésen jár el.

A nemzetközi bírói fórumok mindegyikéhez hasonlóan az Európai Unió Bírósága előtt zajló eljárás is két szakaszból, egy hangsúlyosabb írásbeli, és egy szóbeli részből áll.

Az Európai Központi Bank és a Számvevőszék

A luxembourgi székhellyel működő Számvevőszék végzi az Unió pénzügyi ellenőrzését. Ennek az intézménynek a felépítése- azzal, hogy ebben az esetben nem bírákról, hanem pénzügyi szakemberekről van szó, szinte tökéletesen megegyezik a Bíróságéval. Legfontosabb feladata, hogy megvizsgálja az Unió összes bevételére és kiadására vonatkozó elszámolását, továbbá az olyan intézményeket, amelyek az EU-s forrásokból részesednek.

Az Európai Központi Bank (EKB) székhelye Frankfurt am Main. Az EKB-nek különösképpen az euróövezethez tartozó tagállamok tekintetében van szerepe, mégpedig annyiban, hogy az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank- kiegészülve az érintett tagállamok jegybankjaival- irányítja, vagyis az eurózóna tagországainak ezen a területen hatáskörük tulajdonképpen nincs. Kizárólagosan jogosult euró kibocsátásának engedélyezésére.

·        A Kr.e.5. század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt.

 

• Élete során húsz alkalommal – tizenöt éven át megszakítás nélkül – választották sztratégosszá.
• Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben.
• A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak.
• Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek.
• A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították.
• A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

14.tétel/3.

Demográfiai változások Magyarországon

Magyarországon az ipari forradalommal összefüggő nagy népességugrás – demográfiai forradalom – csak a XIX. század második felében indult meg. Jelei az 1860-as évektől érzékelhetőek voltak, ám a korszak két nagy kolerajárványa felemésztette a népességnövekedést. Az 1880-as évektől azonban egyenletes és gyors ütemű volt a folyamat, aminek csak a világháború katasztrófája vetett véget. A demográfiai robbanás hazánkban is nagyarányú elvándorláshoz vezetett. Az elvándorlás a Felvidéket és a Kárpátalját érintette átlagon felül, a népesség fő célpontja a gyorsan fejlődő Budapest és az Amerikai Egyesült Államok volt. A XIX. század második felében jelentős arányeltolódások mutatkoztak a nemzetiségi összetételben, ennek fő jellemzője a magyarság arányának növekedése volt. A változásnak három eleme volt: a természetes szaporulat, a kivándorlás és bevándorlás, és az asszimiláció. A gazdasági folyamatok hatására kibontakozó természetes asszimiláció mellett csekély mértékűnek mondhatjuk az erőszakos asszimilációt. A magyar vezetőréteg sem bővíteni, sem korlátozni nem akarta a nemzetiségek jogait. A nemzetiségek jó ideig passzív ellenállást folytattak, nem vettek részt a magyar országgyűlés munkájában, ami erősítette a magyar vezetőréteg biztonságérzetét. Az 1890-es évektől fokozottabban szálltak síkra a jogaik bővítése érdekében.

Népességváltozások Trianon után

A magyar kormány megbízottai által 1920 június 4-én aláírt trianoni békeszerződés miatt Magyarország 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre, azaz éppen egyharmadára, lakóinak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra, tehát a korábbi 43% - ára csökkent. A legnagyobb területet – 103 ezer négyzetkilométer – Románia kapta több mint ötmillió lakossal. Utána következett Csehszlovákia 61 ezer négyzetkilométerrel és 3,5 millió fővel. A délszláv államnak Horvát-Szlavónia mellett 20 ezer négyzetkilométer és 1,5 millió fő, Ausztriának 4 ezer négyzetkilométer és csaknem 300 ezer ember jutott. Mellettük Lengyelország és Olaszország részesedett a történelmi magyar területekből. Az elcsatolt területeken élő 10,6 millió ember közül 3,2 millió, tehát 30,2% volt magyar. Ezek közül 1,6 millió Erdélyben és más Romániának ítélt területeken, 1 millió Szlovákiában és Kárpátalján, csaknem félmillió pedig Jugoszláviában élt. A nyugat-magyarországi (burgenlandi) magyarok száma ezzel szemben nem tett ki többet 60-70 ezernél, a fiumeieké 6-7 ezernél, a lengyelországiaké pedig 250-nél.

 

A környező országokhoz került 3,2 milliós magyarság száma 1910 és 1930 közt drasztikus csökkenésnek indult, és az asszimilációs folyamatok, kényszermigrációk, a kisebbségellenes intézkedések hatására 1930-ra 2,6 millióra zuhant. A csökkenéshez tartozik az is, hogy a trianoni békediktátum után több mint 300 ezer magyar menekült vagy költözött át a mai ország területre. A leírt változások következtében a megcsonkított és parányira zsugorított Magyarország új határai közt a nemzetiségek aránya mindössze 10% -ot tett ki. (Korábban a „Nagy Magyarország” határai közt 45,5% volt a nemzetiségek aránya.) Később 1930 –ra ez a szám tovább csökkent 8% -ra, majd 1941 –re már csak 7% volt. Az ország egyetlen jelentős nemzetiségi csoportja a német maradt, akiknek száma félmillió körül, arányuk pedig 7 és 5% között mozgott. A lakosság felekezeti összetétele ugyancsak módosult. A román, szerb és ruszin lakosság leválásával a görögkeleti (ortodox) és a görög katolikus (unitus) egyház híveinek száma és aránya drasztikusan csökkent. A katolikusoké viszont 49% -ról (1910) 64-66% -ra (1920, 1941), a reformátusoké pedig 14% -ról 21% -ra emelkedett. Az izraeliták részaránya (5%) nem változott, az evangélikusoké pedig 7% -ról 6%-ra csökkent.

Társadalmi változások a két világháború közt

Az új határok a lakosság foglalkozásszerkezeti viszonyaira is hatást gyakoroltak. A mezőgazdaságból élők aránya az 1910-es 62% -ról 1920-ra 55,8% -ra csökkent, tehát közel 7%-kal, miközben 1870 és 1910 között csak 13%-kal. A bányászatból, valamint az iparból-forgalomból élőké ugyanakkor az 1920-as 30,1%-ról 1930-ra 32,3%-ra, 1941-re pedig 34,9%-ra emelkedett. Hasonló ütemben nőtt az értelmiségi, illetve egyéb foglalkozási kategóriákban kimutatottak számaránya is. A nagybirtokos családok száma, a trianoni területveszteségek miatt harmadára csökkent de a magmaradt főnemesek gazdasági-politikai súlya továbbra is töretlen volt. A nagypolgárság a két világháború közt kezdett felemelkedni, ugyanakkor jelentőségük és számarányuk a Nyugat-Európában jellemző szintet sohasem érte el. (A nagybirtokos és nagypolgári réteg száma együttesen is alig érte el az 50 ezret, arányuk a 0,6% -ot.) A magyar középosztály (1,6 millió fő) felét a tisztviselői-értelmiségi középréteg alkotta. Alattuk –de még a középosztályhoz tartozóan az évi ezer pengő jövedelemnél alig valamivel kisebb bevétellel rendelkező alsó középosztálybeli városlakók álltak, akik a két világháború közti Horthy-korszakban végig jelentős fogékonyságot mutattak a szélsőséges politikai irányzatok - kommunista szervezetek, agrárfasiszta-, később nemzetiszocialista és nyilas pártok – felé.

 

A kispolgárság 1,3 milliós tömegét az önálló kisiparosok, hivatalsegédek, postások, kalauzok, házmesterek, csendőrök … stb és családtagjaik alkották és az antiszemitizmus fő „táptalaját” jelentette befolyásolhatóságuk. A parasztság a Horthy-korszakban egy nagyjából 4-4,5 milliós hatalmas réteget jelentett egyharmadát földnélküli napszámos – cseléd elemek adták. A munkásságszáma 1 és 1,4 millió közt változott, anyagi és szociális körülményeik többnyire meghaladták a parasztokét.

A két világháború között javult az orvosi ellátottság, s ennek következtében javultak a halandósági mutatók is. A születéskor várható élettartam emelkedett, a születések száma viszont csökkent. Ennek ellenére az ország népessége növekedett: az 1920-as 7,9 millióról 1941-re 9,3 millióra. A korszakban kiemelkedően nagyot fejlődött Budapest közlekedése, hírközlése és a fővárosi lakosok életszínvonala.

A második világháborús veszteségek

A magyarországi zsidóság második világháborús vesztesége a becslések szerint 550-560 ezer fő az akkori, 250-300 ezer a trianoni országterületen. A nem zsidó polgári lakosság vesztesége 60-100 ezer ember, míg 340-360 ezer magyar katona halt meg. A háború évei után a határon túli területeken Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia esetében a magyarok erőszakos asszimilálása, diszkriminatív megkülönböztetésének szervezett programja kezdődött.

A csehszlovákiai kisebbségek sorsa a II. világháború után igen mostohára fordult: az újjáalakult csehszlovák állam legelső megnyilvánulásai, így Edvard Beneš elnök dekrétumai, röviden a Beneš-dekrétumok között szerepelt a nem szláv nyelvű etnikumok, azaz a németek és a magyarok kollektív bűnösségének elve, illetve a szláv nemzetállam megteremtésének szándéka. Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították (ez utóbbiak nem egyszer megelőzték a prágai intézkedést). Beneš rendelkezései elsősorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot. Ezek közül valószínűleg Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként és utasítottak ki az országból. Később 1948. október 25-én biztosították a magyaroknak az állampolgárság visszajuttatását hűségeskü fejében. 1949-ben megszületett a megegyezés a csehszlovák és a magyar kormány között, miszerint Prága elengedte a 30 millió dolláros jóvátétel még ki nem fizetett maradékát a már államosított szlovákiai magyar vagyon fejében. A reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették.

A Benes dekrétumokat kiegészítette az 1946. február 27-én megkötött magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, melynek során 70 ezer Magyarországon élő csehszlovák lakos kötelező hazatelepülését irányozta elő a háborúban győztes Csehszlovákia, és írta elő, hogy „ennek fejében” 70 ezer csehszlovákiai magyarnak kell az őshazába települnie.

Népességviszonyok 1945 után

1945 után Magyarországon lezajlott a kommunista hatalomátvétel, és megindult a szovjetizálás. Az új kommunista vezetés, már 1947-től üldözni kezdte a társadalom bizonyos elemeit, így a Horthy-korszakban tábornoki rangot elért katonatiszteket, egyházi vezetőket, arisztokrata származásúakat, és a téeszekbe való belépés helyett az önálló gazdálkodást választó parasztokat, akiket kulákoknak bélyegeztek.

A népesség száma a diktatórikus berendezkedés ellenére növekedett, és az 50-es éveket felváltó lényegesen enyhébb „gulyáskommunizmus” idejére, - 1960-ra - elérte a 9,9 milliót. Ez mindenekelőtt a fertőző betegségek és a csecsemőhalandóság visszaszorításának köszönhető, ami pozitívan befolyásolta a születéskor várható élettartamot.

 

A korszak egyik népjóléti miniszteréről, Ratkó Annáról nevezték el az ötvenes évek elején született korosztályt „Ratkó-gyerekeknek”: a hivatalos családpolitika drasztikus eszközökkel ösztönözte a gyermekvállalási kedvet: évekre betiltották az abortuszt. A rendszer közvetett következményeként 1960 és 1980 között a várható élettartam átmenetileg csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Ekkor már a gyermekszám is folyamatosan csökkent, az állam gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései csak kis mértékben lassították a születések csökkenését.

Demográfia a rendszerváltozás után

A rendszerváltás óta a születéskor várható élettartam ismét növekszik, a gyermekvállalások száma viszont továbbra is folyamatosan csökken. Történelmileg rövid idő alatt kevés gyermekes, hosszabb átlagos élettartamú, idős népesség alakult ki. Száz éve minden tizenötödik polgár számított az idősek közé, ma minden negyedik. Az újszülöttek várható élettartama 70 év, de az átlagos gyermekszám jóval kettő alatt van. A XX. század végére eljutottunk odáig, hogy kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak. Ennek következtében Magyarország csatlakozhatott a fogyó népességű országok közé.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

18.tétel

A nagy földrajzi felfedezések és következményei

Nyugat-Európa gazdasága a XV. században gyors ütemben fejlődött. A fellendülés centruma a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központjává váló Flandria volt.

Az európai gazdaság egyre több aranyat és ezüstöt igényelt, mivel a pénzek továbbra is nemesfémből készültek. Ezzel szemben a Kelettel folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket, mivel a Levantén keresztül behozott luxuscikkekért és fűszerekért (porcelán, selyem, illatszerek, bors, vanília) arannyal és ezüsttel fizettek. Az oszmán terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem először bizonytalanabbá, majd a vámok emelése után drágábbá vált. 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, s ellenőrzés alá vonták a Földközi- és Fekete-tengert összekötő tengerszorosokat.

A XV. század végére a talajvízszint feletti, könnyen kiaknázható rétegeket kitermelték a magyarországi és csehországi nemesfémbányákban, s szivattyúk híján nem tudtak mélyebbre hatolni, ezért a termelés jelentősen visszaesett. Európában aranyéhség lépett fel.

A felfedezések feltételei:

A Földközi-tenger és a Baltikum között a XV. századra tengeri összeköttetetés jött létre az Atlanti-óceánon keresztül. Megjelentek az új, nagy vitorlafelületű, magasított oldalfalú, hátsókormányos portugál hajótípusok (karavella) amelyekkel az óceánon lehetett szállítani. A nyílt vizeken való hajózást segítette az araboktól átvett iránytű és egy sor, a pontos helymeghatározást szolgáló műszer (asztrolábium, gnomon, Jákob-pálca).

A reneszánsz miatt egyre inkább elterjedtek Ptolemaiosz gondolatai, miszerint a Föld gömb alakú. Ennek megfelelően új térképek is születtek, mint a firenzei csillagász, Toscanelli világtérképe (1474).

Portugál és spanyol felfedezések:

A portugálok már a XV. század közepétől felfedező utakat indítottak az arany és a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén.

Átlépték az Egyenlítőt (1471), Bartolomeu Diaz elérte a Jóreménység fokát (1487) és Vasco da Gama Afrika megkerülése után kikötött az indiai Kálikutban (1498).

A portugálok a reconquista idején megismerkedtek az arab matematikával, földrajzzal, térképészettel és csillagászattal. Tengerész Henrik portugál herceg Sagresben megfigyelőtornyot és hajógyárat építtetett, majd tengerészeti akadémiát hozott létre. Az itáliai bankárok szerepet vállaltak a felfedezések támogatásában, a hajozó kapitányok közül többen is Itáliából származtak.

Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiából a genovai származású Kolumbusz Kristóf 3 hajóval.(Pinta, Nina, Santa Maria). Több mint 2 hónap hajózás után 1492. október 12-én köthetett ki a Santa Mariaval, Guanahani (San Salvador) földjén, az amerikai kontinensen elhelyezkedő Bahama-szigetek egyikén. Kolumbusz 1504-ig még háromszor kelt át az óceánon, elérte Kubát, Hispaniola szigetét (Haitit és Dominicát), Puerto Ricót, Panamát és Jamaicát. Útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. Azt hitte, hogy Indiába jutott el, ezért nevezik ma is az amerikai őslakosságot indiánoknak.

A felismerésre, hogy új kontinenst fedeztek fel, egy spanyol zászlók alatt hajozó másik olasz tengerész, Amerigo Vespucci jutott. Róla nevezték el a kontinenst (Amerigo földje -> Amerika). Elérte a La Plata torkolatát (1501-1504). 1503-ban felfedezték a Golf-áramlatot, amivel lehetővé vált a visszatérés Európába.

A spanyolok és a portugálok versengtek a területekért. A tordesillasi szerződés 1494 (illetve az ezt kiegészítő, 1529-es zaragozai szerződés) a felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör mentén kettéosztotta.

A Föld megkerülésére a portugál Magellán vállalkozott 1519-ben. Célja a fűszertermő szigetek és az Európa közötti közvetlen út megteremtése volt. Magellán út közben (1520-ban) felfedezte a róla elnevezett Magellán-szorost, amely Amerika déli csücskén, a Tűzföld és Patagónia közötti szűk tengerszoros. Magellán a Fülöp-szigeteken életét vesztette 1521-ben a bennszülöttekkel folytatott küzdelemben, de egyik hajója, a Victoria 1522-ben visszatért Spanyolországba 3 év alatt megkerülve a Földet.

 

Gyarmatosítás:

Ázsia népes és fejlett országait az európai hajósok nem tudták meghódítani, itt be kellett érni a jól jövedelmező kereskedőtelepek létrehozásával. Az Indiai-óceánon az arabokat kiszorítva a portugálok vetették meg a lábukat, s kereskedelmi támaszpontokat létesítettek Indiában (Goa), Indonéziában, sőt Kínában (Macao) és Japánban is. Lisszabon kikötője a távol-keleti áruk elosztóhelyévé vált.

Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított a gyarmatosításra. Hegységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. Ezek a kincsek könnyen elérhetőek voltak az európaiak számára, mert a legfejlettebb indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom fejlettségi szintjén álltak. Így a vas és tűzfegyverek, lovak birtokában a spanyoloknak nem jelentett különösebb nehézséget a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása.

• Közép-Amerikában a Yukatán-félszigeten a maják városállamai egy-egy helyi főnök közvetlen vallási és politikai vezetése alatt álltak, az összekötő kapocs a közös vallás, nyelv és kultúra volt. A húszas számrendszert használták, nagy pontossággal számították ki a napévet és a holdhónapokat.

 

• Az aztékok 1325-ben alapították meg fővárosukat, Tenochtitlánt, és 1428-ban hozták létre független államukat Közép-Amerika területén. Intenzív földművelést folytattak (mocsarakban ún. úszókerteket hoztak létre) évente többször is be tudták takarítani a termést.
  Jellemző növényeik: a kukorica, a bab, a tök, a paradicsom, a kakaó, a gyapot, a dohány. Ezen kívül sokszínű kézműipar, építészet, élénk kereskedelem és megtervezett városok jellemző.
• Közép-Amerikában az Andok hegyei között az inkák teraszos, öntözéses művelést folytattak, burgonyát is termesztettek, lámát és alpakát tenyésztettek, hegyeik aranyat, ezüstöt, rezet, és ónt rejtettek. Fejlett volt építészetük, matematikai és orvosi ismereteik igen magas szinten álltak. A Nap járásán alapuló naptárt használtak. Vallásukra az aztékokhoz hasonlóan jellemző volt az emberáldozat.

A Spanyol hódítók (konkvisztádorok) kis létszámú csapatai egy-két évtized alatt elfoglalták, majd lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat.

Hernando Cortez 500 katonája élén az azték birodalmat söpörte el 1519-ben. Az azték területeken 1535-ben a spanyolok létrehozták Új-Spanyolországot (a mai Mexikó). A maják földjét Alvarado vette birtokba 1523-ban. Az Andok hegyei között a XV. századra kiépülő Inka Birodalmat 1532-ben Pizarro mindössze 150 emberrel foglalta el, kihasználva a helyi trónviszályt.

 

A spanyolok bányákat nyitottak, ültetvényeket létesítettek, ahol az őshonos növények (kukorica, dohány, indigó) mellett Ázsiából áthozott növényeket is termelték (pl. gyapot).

Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták, azonban az őslakók nem váltak be munkásnak. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az indiánokkal erőszakosan, sokszor kegyetlenül bántak és az európaiak által behurcolt betegségekkel szemben az őslakók nem voltak ellenállóak. Ezért az ültetvényekre Afrikából néger rabszolgákat hoztak be.

A világkereskedelem kialakulása:

Az amerikai gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termékei. Meghonosodott számos növényfajta (paradicsom, paprika, kukorica, burgonya, dohány), de ezek elterjedése évszázadokat vett igénybe. Az éhínségek visszaszorításához hozzájárult a burgonya és a kukorica elterjedése. Ezek csak a XIX. századtól terjedtek el szélesebb körben.

A legfontosabb az óriási mennyiségű nemesfém beáramlása volt, ami értékének csökkenését (elhúzódó inflációt) és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Elsősorban az élelmiszer ára nőtt meg, mivel Nyugat-Európában (de a középső és keleti részeken is, csak nem olyan nagy mértékben) nőtt a népesség. Ennek következtében a hagyományosan gabonatermeléssel, mezőgazdasággal foglalkozó Közép-Kelet-Európa gazdasága virágzott (agrárkonjunktúra). Ide tartozott Magyarország is. A gyarmatokra Európából iparcikkeket (textíliák, szerszámok, fegyverek) szállítottak.

Rabszolga-kereskedelem: Amerikából cukrot szállítottak Európában, onnan az ebből készült alkoholt Afrikába, ahol a rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó néger törzsektől vagy araboktól főként alkoholért és csecsebecsékért, gyöngyökért rabszolgákat vásároltak.

 

A centrum áthelyeződése:

Az Atlanti-óceán partvidékén új kikötővárosok jöttek létre (Lisszabon, Amszterdam, London, La Rochelle, Nantes). A levantei kereskedelem fokozatosan visszaszorult, a fejlődés centruma nyugatra helyeződött át.

Kelet-Közép-Európa államai a kialakuló világkereskedelemhez élelmiszerszállítóként csatlakoztak, mivel Nyugat-Európában megnőtt az élelmiszerek iránti kereslet, és az árak is emelkedtek. A nyugat-európai országok a mezőgazdasági cikkekért cserébe iparcikkeket szállítottak. E forgalom a korábbi Hanza útvonalon bonyolódott le.

A mi régiónk mezőgazdasággal foglalkozik elsősorban, Nyugat-Európában az ipar indul fejlődésnek -> tőkés vállalkozások, manufaktúrák jönnek létre. A manufaktúrákban a tőkés vállalkozó a tulajdonos, a termékek árai sokkal alacsonyabbak, mint a céhes ipar drága termékei. A munkamegosztás miatt a manufaktúrákban specializálódik a munkaerő, ezért a minőség is javulhat. Betanított munkások dolgoznak, csak egyes munkafolyamatokat végeznek. Többen dolgoznak, több a termék, többet adnak el (fogyasztói társadalom).  Ez persze kiszorítja a céhes ipart, a tőkés vállalkozó érdeke egyedül a tömegtermelés, minél több áru eladása. Felgyorsult a városiasodás is (Észak-Itália, Franciaország, Németalföld).

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

19.tétel

Az USA alkotmánya

Észak-Amerika gyarmatosítása:

Az Amerikai kontinens északi részét a XVI. században a spanyolok dél felől, a franciák észak felől kezdték birtokba venni. Az angolok gyarmatosítás az Atlanti partok mentén és a Hudson-öböl vidékén történt. A brit szigetekről politikai és vallási okokból jórészt puritán csoportok érkeztek, magukkal hozva az önigazgatás igényét és gyakorlatát. A telepesek állandó harcban álltak a természettel és a bennszülöttekkel, az indiánokkal, akinek a száma gyorsan fogyatkozott.

A tizenhárom gyarmat:

A bevándorlók által létrehozott települések és kolóniák a XVII. század végén gyarmatokká egyesültek. A gyarmatok önálló törvényhozó testületeket alakítottak ki. Ahhoz, hogy a gyarmatok megtartsák lakosságukat, a kormányzatnak folyamatosan engedményeket kellett tennie a politikai jogok, a szabad földfoglalás és a vallásszabadság terén.

A gyarmatok kezdetben jó viszonyban álltak az anyaországgal. Az északi területek bekapcsolódhattak a brit gyarmati kereskedelembe, a déliek pedig ott is eladhatták mezőgazdasági termékeiket, ráadásul szabad utat kaptak az önálló fejlődéshez. Növelte az egymásra utaltságot a francia jelenlét, ugyanakkor a telepesek körében a milíciába való besorozások elégedetlenséget váltottak ki. A hétéves háború után azonban ez megszűnt.

Győzelmük után az angolok hozzáláttak, hogy megszervezzék a térség védelmét és igazgatását. Ennek költségeit a gyarmatokkal kívánták megfizettetni. Az adókat növelték, a gyarmati önigazgatást pedig vissza akarták szorítani. Ezenkívül a gyarmatokat sújtó vámokat vezettek be, ill olyan adókat, amelyek ellehetetlenítették a gyarmatok törekvéseit /szabad földfoglalás betiltása, cukoradó, pénzadó, beszállásolási törvény, bélyegadó/. Ezen intézkedések azonban egységbe kovácsolták a különböző érdekű gyarmatokat. Immár egységesen és élesen reagáltak a brit lépésekre. Tiltakozások, tüntetések és egyfajta polgári engedetlenség után 1766-ban a New York-i gyarmatok kongresszusán követelik az adók eltörlését és kijelentik: „No taxation without representation!”: Képviselet nélkül nincs adózás, vagyis saját törvényhozóik kivételével senki semmilyen adót nem vethet ki rájuk.

 

Az amerikai függetlenségi háború:

A hír hallatán a 13 gyarmat képviselője összegyűlt Philadelphiában az Első Kontinentális Kongresszuson 1774-ben. A kongresszus 55 tagja kinyilvánította a kényszerítő rendelkezések törvénytelenségét és a gyarmatok jogát az önálló törvényhozásra. A Kongresszus megalakította a Kontinentális Szövetséget, mely átvette a gyarmatok irányítását. 1775-ben egy Boston közeli kisvárosban eldördültek az első lövések: kitört a függetlenségi háború.

1776. július 4-én a John Hancock elnökölte Kongresszuson aláírásra került a Thomas Jeffersonnak Benjamin Franklin és John Adams segítségével megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozata, mely kinyilvánította a 13 gyarmat függetlenségét, és a felvilágosodás eszméit követve az emberi és a polgári szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét. Bizonyos sorokat szó szerint vettek át John Locke műveiből. 1776. július 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A második Kontinentális Kongresszus Philadelphiában megszavazta a hadba lépést, a seregek élére pedig George Washingtont állította. Kezdetben a brit reguláris haderő győzelmeket aratott, az amerikaiak első jelentős győzelmüket 1777-ben Saratogánál aratták. 1778-ban Franciaország, majd Spanyolország és Hollandia beavatkoztak a gyarmatok oldalán. Végül a döntő győzelmet 1781-ben aratták Yorktown-nál. Az 1783-as Versailles-i békében III. György angol király elismerte az USA-t, és átadta a Mississippi-ig terjedő területeket is. Az USA első elnöke George Washington lett (1789-1797-ig, két cikluson át).

Az USA alkotmánya:

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya az Amerikai Egyesült Államok alaptörvénye, az ország jogrendjének legfőbb jogforrása. Az alkotmányba foglaltak adnak alapot az Egyesült Államok szövetségi kormányzatának működéséhez, meghatározzák a kormányzat, az egyes tagállamok és a polgárok viszonyát.

1787-ben a Philadelphiában tartott Alkotmányozó Gyűlés megalkotta az Egyesült Államok alaptörvényeit és alkotmányát. A Függetlenségi Nyilatkozat szellemében rögzítették az emberi szabadságjogokat, illetve a képviseleti rendszeren alapuló, a hatalmi ágakat megosztó államberendezkedést. Az USA berendezkedése egy föderatív, prezidenciális rendszer lett.

Választópolgárok:fehér felnőtt férfiak

 

Erős elnöki hatalom:a megválasztása közvetett úton, elektorokon keresztül történt, az elnök az államfő és a kormányfő is egyben, fő feladata a törvények végrehajtása amelyekbe beleszólási joga van, kezdeményezési és vétójoga van a kongresszus felé, szárazföldi és tengeri haderő főparancsnoka, ő nevezi ki a minisztereket és a nagyköveteket, külföldön hosszabb ideig csak a kongresszus beleegyezésével állomásozhat.

Elektor: latin eredetű szó, jelentése választó. A több fordulós, közvetett választási rendszerben a választóktól megválasztott személy, aki majd a következő fordulóban a nevükben szavaz. Az Amerikai Egyesült Államok elektori kollégiuma jelenleg 538 elektorból álló testület, amely hivatalosan az USA elnökét választja meg. Valójában azonban az elektorok az országosan megrendezett választásokon a választópolgárok leadott voksai alapján szavaznak az elnök személyéről, gyakorlatban döntési jogkörrel nem rendelkeznek.. A jelölteknek 270 elektori szavazatot kell megszerezniük, hogy elnyerjék az elnökséget.

 

Kétkamarás Kongresszus/törvényhozás: államok lakosságával arányban lévő képviseletet biztosító Képviselőház, és az államonként két szenátort delegáló Szenátus. A Kongresszus felelt a honvédelemért, a külpolitikáért, valamint a pénzügyekért és a külkereskedelemért.

A kongresszus mindkét kamarája a washingtoni Capitoliumban ülésezik. A két kamara egymással egyenlő és joguk van megvétózni a másik kamara döntését, illetve felügyelni a működését. Vannak bizonyos jogok, amelyek csak az egyik kamarára érvényesek. Csak a szenátus hagyhatja jóvá egy magas beosztású köztisztviselő elnöki kinevezését, de a külföldi egyezmények elnöki aláírásának jóváhagyása is a szenátus jogkörébe tartozik. A képviselőház önálló kiváltsága a törvényjavaslatok felhozatala.

 

Legfelső bíróság: független, ellenőrzés. Az amerikai alkotmány második cikkelyének második szakasza szerint a Legfelsőbb Bíróság bíráit az elnök nevezi ki a szenátus tanácsának és hozzájárulásának kikérése után.

 

1791-ben Bill of Rights néven (tíz módosítást foglal magában) egyéb szabadságjogokkal is kiegészítették az alkotmányt: szólás-, vallás-, sajtószabadsággal, szabad gyülekezési-, szabad fegyverviselési joggal, tulajdon biztonságával, tagállamok törvényhozói jogával, és ezeket egymás rovására nem lehetett korlátozni, a feketékről azonban tovább sem szóltak.

Továbbá kiegészítették az egyén védelmével a bíráskodásban, például az ártatatlanság védeleme és a független bíróság előtti megjelenés joga.

 

Az alkotmány a Konföderációs Cikkelyek egy felújított változata. A cikkelyek fő hibáját az alkotmány kijavította, ti. hogy az Egyesült Államok Kongresszusának kezében nem volt megfelelő hatalom a törvények betartatására. 1787. február 17-ére a Kongresszus gyűlést hívott össze, ami csúszott, de végül 12 állam részvételével májusában a Kongresszus összeült, hogy a Cikkelyeken változtasson. A végső megoldás a dokumentum újraírása lett. Ez a dokumentum már ténylegesen az alkotmány volt. 1787 Szeptember 17-re készült el az új alkotmány, és 1789. március 4-én lépett érvénybe, ekkor érte el az azt megerősítő államok száma a 9-et (a 13-ból).

Az alkotmány szövegébe hét cikkelyt és a preambulumot szövegezték. A preambulum, a bevezetés leírta, hogy az alkotmány céljai az államok közötti jobb összhang megteremtése, az igazság és béke biztosítása, a támadások elleni védekezés, a nép jólétének előtérbe helyezése és a szabadság biztosítása.

A második cikkely a törvényhozói-, a harmadik a végrehajtói-, a negyedik a bírósági-, majd az ötödik az Államok hatlamáról rendelkezik. A hatodik cikkelyben írják le az alkotmány megváltoztatásának lehetőségeit, a hetedik az USA törvényeiről szól, míg a legutolsóban szerepelnek a ratifikálók aláírásai.

Az USA alkotmányához a mai napig 27 kiegészítés van érvényben.

• A Kongresszussal kapcsolatos kiegészítések
• Az 1-3. alkotmány-kiegészítés
• Állampolgári jogok
• A végrehajtó hatalomra vonatkozó kiegészítések
• Eljárási garanciák
• 14. kiegészítés (1868)
• A nép által élvezett jogok
• A tagállamok autonómiája
• A választójog bővítése

 

A több mint 200 éve létező alkotmánynak a fejlettségét és időtállóságát jellemzi, hogy a mai napig csak 27 kiegészítése van.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

20.tétel

Az I. világháború jellege, jellemzői

 

A 19-20. század fordulóján az európai hatalmak két szövetségi rendszerbe tömörültek. A kettős szövetség 1879-ben Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia jött létre, ez kölcsönös katonai segítséget tartalmazott orosz támadás esetén. Ehhez a kettős szövetséghez csatlakozott Olaszország, s így 1882-ben létrejött hármas szövetség, vagy központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország). Olaszország csatlakozásának oka az volt, hogy területi viszálya volt Franciaországgal ( Nizza és Savoya)  és mivel gyarmatosítani szeretett volna Észak-Afrikában. De Olaszország bizonytalan volt mivel területi követelése volt az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben (Dél-Tirol, Isztria). 1883-ban Románia is csatlakozott ehhez a szövetség, de ő is bizonytalan szövetséges volt, mivel Erdélyt szerette volna megszerezni a Monarchiától. Az első és második Balkán-háború vesztesei Törökország és Bulgária is a központi hatalmak felé fordulnak.

A másik szövetségi rendszert Oroszország és Franciaország 1893-ban kötött szövetségével kezdte kialakítani. Nagy-Britannia és Franciaország szövetséget kötött egymással 1904-ben, amikor aláírták az „entente cordialle”-t vagyis a szívélyes megegyezést, így létre jött az antant. E két ország a béke érdekében lemondtak a gyarmati érdekeikről. A marokkói válságok során Anglia bizonyította, hogy komolyan gondolja ezt a szövetséget. Az antant 1907-ban lett teljes, amikor Oroszország is csatlakozott, vagyis Angliával kötött szövetséget. E két fél rendezte ellentétét a Balkánon és a Közel-Keleten, a megállapodás szerint Afganisztán és Dél-Irán brit gyarmat lett míg Észak-Irán orosz.

Az első világháború e két szövetség között folyt. A háborút kiváltó közvetlen ok (latinul: casus belli) az, hogy 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet történt. Egy szerb anarchista diák (Gavrilo Princip) megölte több lövéssel Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Szarajevó megmaradhatott volna két állam konfliktusának, ám a nagyhatalmak közti ellentétek következtében azonnal háborúba lendült a szövetségi rendszerek háborús gépezete. Július 23-án a monarchia 10 pontból álló ultimátumot nyújtott át a szerb kormánynak, amely az ország szuverenitását sértő követeléseket is tartalmazott, mivel a Monarchia nyomozni akart a merénylet ügyében az ország területén és a részt akartak venni a Monarchia ellenes szervezetek felszámolásában. Miután Szerbia a követeléseket visszautasította 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzen Szerbiának, majd augusztus első napjaiban, szövetségi kötelezettségeinek megfelelően a nagyhatalmak sorra háborúba léptek. A Távol-Keleten Japán is hadba lépett és megkezdte a Német gyarmatok elfoglalását. Olaszország, Románia és Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett.

A szembenálló csoportosulások erőviszonyaik:

Központi hatalmak: egy tömbben helyezkedtek el, ez előnyt jelent a hadseregek mozgatásában, de hátrányt, mert bekerítés, blokád veszélye áll fenn. 1914-ben jobban fel voltak készülve a háborúra, de bizonyos ipari nyersanyagokból és élelmiszerből behozatalra szorultak.
Antant: gazdasági erejük meghaladta a másik félét, népességük is kétszerese volt, de nem voltak még felkészülve a háborúra.

A hadviselő hatalmak haditervei: a Központi hatalmaké a Schlieffen-terv volt (villámháború terve volt, a terv az orosz mozgósítás vontatottságára épült, a németek 6 hét alatt le akarták rohanni Franciaországot, majd erőik keletre történő átcsoportosításával Oroszország lerohanása volt a cél). Antant: haditervük – mely a kiváráson alapult – kiváló volt, mert az idő nekik dolgozott.

Hadműveletek: 1914-re három fronton és a tengereken folyt a harc. A német hadvezetés óriási erőket koncentrálva nagyarányú offenzívát indít Párizs elfoglalására. szeptember 3-án elérték a Marne folyót, 20 km-re közelítve meg Párizst, itt azonban a francia ellentámadás megállásra kényszeríttette őket, ezután a két hadsereg a lövészárkokba ásta be magát. A frontok megmerevedtek, megkezdődött az állóháború. Közben az orosz hadvezetés, mely jóval hamarabb befejezte a mozgósítást, erőteljes hadműveletekbe kezdett Poroszországban. A háború tehát kétfrontos háborúvá vált, ami a villámháborús terv kudarcát jelentette.

1915 Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán, mivel a Monarchiával szemben területi igényei voltak, s erre ígértek nekik kielégítést. A német hadvezetés a keleti hadszíntéren akar döntést kicsikarni, Németország és a Monarchia hadserege Gorlicénél áttörte a frontot, és 150 km-rel szorították hátrább az oroszokat. 1915 végére egész Lengyelország a központi hatalmak kezére került, október végén Bulgária belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán, s végre legyőzték Szerbiát.(O.-M.-Monarchia + Bulgária).

1916-ban a németek újból nyugaton kísérleteznek, ostrom alá veszik Verdun erődjét. Az áttörés azonban nem sikerül, a „verduni vérszivattyú” 1 millió áldozatot követelt. 1916 nyarán, a keleti hadszíntéren az orosz haderő váratlanul újra támadásba lendült és áttörte az osztrák-magyar frontot. Háborúba lépett Románia az antant oldalán, mivel ígéretet kapott, hogy a Tiszáig tolhatja a határait. A nyugati hadszíntéren a brit erők támadást indítottak a Somme folyónál, itt vetettek be először páncélosokat, a gépek csatája újabb 1 millió áldozatot követelt, de a hadi helyzet változatlan maradt. A háborús áldozatok száma azért ilyen nagy, mert ilyen fegyverzettel és katonai erővel még nem vívtak háborút. Ezek a fegyverek: ismétlő rendszerű lőfegyverek, géppuskák, könnyű-és nehézágyú, harcigáz, lángszóró, aknavető, kézigránát, a harckocsi: a tank. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állását. A hagyományos gazdálkodást felváltotta a hadigazdálkodás. Ebben a versenyben a gyengébb gazdasággal rendelkezők egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak a létszükségleti cikkek elosztását jegyrendszerekhez kötötték. Először legkevesebb tartalékkal rendelkező Oroszország omlott össze, majd az Osztrák-Magyar- Monarchiában és Németországban is mutatkoztak jelei. A nagy véráldozatok elgondolkodtatták a szembenálló feleket és kísérletet tettek a háború befejezésére.  Ferenc József halála után IV. Károly került az O.-M.-Monarchia trónjára, s ő a békét kezdeményezett. A központi hatalmak 1916. decemberi békeajánlatát az antant visszautasította, mert Németország a háborút, az eddigi hódításainak megtartásával szerette volna lezárni.

1917 volt a fordulat éve az I. világháborúban, mert Németország bejelentette a korlátlan tengeralattjáró háborút, vagyis hogy a hadiövezetben minden ellenséges kereskedelmi hajót elsüllyeszt. Ennek elsősorban az USA hajói estek áldozatául, különösen nagy felháborodást keltett a Lusitania elsüllyesztése (1915), melyen 100 amerikai állampolgár is tartózkodott. Erre hivatkozva az USA belépett a háborúba az antant oldalán, a tényleges ok azonban az, hogy a korábban nyújtott áru- és pénzhitelei miatt az USA érdekelt volt az antant győzelmében. Oroszországban, 1917 februárjában polgári demokratikus, októberben bolsevik forradalom játszódott le, és ezért 1918 márciusában (breszt-litovszki béke) kilépett a háborúból. 1918 januárjában Wilson amerikai elnök meghirdette az Egyesült Államok 14 pontból álló békejavaslatát. A javaslat nagy nemzetközi visszhangot keltett, de nem fogadták el, mert a kormányok mindenáron győzni akartak, hogy ők diktálhassák a békefeltételeket. 1918-ban német offenzíva indul nyugaton. A második marne-i csatában a franciák újból megállították az előrenyomulást. Közben amerikai csapatok szálltak partra Franciaországban. 1918 nyarán az antant sikeres ellentámadást indított a németek ellen. A támadásban 600 páncélost és 2000 repülőgépet vetettek be, ekkor bekövetkezett a német katonai összeomlás. A német hadsereg „fekete napja”-1918.augusztus 8. Németország vereségét meggyorsította, hogy szövetségesei is sorra kapituláltak. A Monarchia november 3-án, Németország november 11-én írta alá a fegyverszünetet.

A háborút a Versailles-Washingtoni békerendszer zárta le. A Párizs környéki békék jelentősen átrajzolták Közép-és Kelet-Európa térképét – minden vesztes ország jelentős területi veszteségeket kénytelen elszenvedni szomszédjai javára. A békeszerződés részeként elfogadtak egy kisebbségvédelmi cikkelyt, ám azt a létrejövő utódállamok rendre figyelmen kívül hagyták. A béke megőrzésének céljából megalapították a Nemzetek Szövetségét (Népszövetséget). Az egyes békeszerződések közös jellemzője, hogy a vesztes országokban korlátozzák a hadsereg létszámát, illetve tiltják a hadsereg modernizációját. A vesztes országoknak jóvátételt kell fizetniük az okozott háborús károk megtérítésére. A washingtoni konferencián a távol-kelti érdekszférák elkülönítésére került sor. Magyarországgal 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon kastélyban kötötték a békét, Németországgal Versailles-ban, Ausztriával Saint-Germain-ben, Bulgáriával Neully-ben és a törökökkel Sevres-ben kötötték a békét.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

21.tétel

A gazdasági világválság

A válság előzménye

Az USA-nak gazdaságilag meghatározó szerepe volt, a világ országainak hitelezője volt. Ezért az USA gazdasági helyzete meghatározta Európa országainak gazdasági helyzetét. 1926 és 1929 között konjunktúra: virágzás figyelhető meg köszönhetően a sokmilliárdos kölcsönöknek és a fogyasztópiacnak. Az USA kölcsönt adott Németországnak,( Dawes-terv 1924 és Young-terv 1929) így az ki tudta fizetni a háborús jóvátételt Angliának és Franciaországnak .Ezek pedig visszatudták fizetni a kölcsönöket az Egyesült Államoknak. A 20-as évek második felében Európában is változás figyelhető meg. A gazdasági virágzás a tőzsdén is megmutatkozott. 1928-29 között a New York-i tőzsdén a részvények ára megkétszereződött. Minden más befektetésnél előnyösebbnek tűnt a részvényekkel való üzletelés, a spekuláció. A részvények ára emelkedett, miközben nem volt mögöttük valós érték. Bármikor bekövetkezhetett egy tőzsdekrach.

A válság kitörése

1929 második felében csökkent az építkezések száma, a beruházások száma, a gépkocsieladások száma. A mezőgazdaságban is értékesítési gondok léptek fel. A részvények ára rohamosan csökkent. Mindenki el akarta adni részvényeit, eladási pánik tört ki, a részvények ára 40%-al csökkent egyetlen hét alatt. 1929. október 24-én a „fekete csütörtök” összeomlott a New York-i tőzsde. Az emberek megrohanták a bankokat és mentették a pénzüket. A bankok hitelképtelenné váltak és csődbe mentek. A termelés, a bel- és külkereskedelem működését is lehetetlenné tette. A készletek raktáron maradtak, az üzemeket kénytelenek voltak bezárni. Ez nagyarányú munkanélküliséget eredményezett, a vásárlók száma csökkent. Az USA-ban a munkanélküliek száma 1929 és 1933 között 1,5 millióról – 12,8 millióra nőtt. A kereslet és kínálat összhangja megbomlott: túltermelési válság alakult ki. Oka: úgy próbáltak az iparban felvevőpiacot teremteni, hogy növelték a kínálatot -felvevőpiacot teremteni, hogy növelték a kínálatot. Ennek következménye a túltermelési válság lett, mely eladatlan árukészleteket eredményezett. (Brazíliában kávéval fűtötték a mozdonyokat, Argentínába a folyóba öntötték a tejet, mert az árakat nem akarták nagyon lecsökkenteni.) Az ipari termelés a felére csökkent. A válság átterjedt Európára is, Németországban még nagyobb mértékű a csökkenés. Az ipari termelés 58%-ra csökkent, a munkanélküliek száma 6 millióra emelkedett. Németországban százezrek haltak éhen. A világon összesen 30 millió volt munkanélküliek száma. Nagy-Britanniának és Franciaországnak hatalmas felvevőpiaca volt a gyarmatok révén és ez mentette ki őket a nagymértékű válságból. A világkereskedelem is megbénult, 65%-al esett vissza a világkereskedelmi forgalom. A politikusok és közgazdászok keresték a válságból kivezető utat.

J.M. KEYNES

1883-ban született Cambridge-ben. Matematikából kiváló minősítést kap. A világháborúban tagja volt az angol békedelegációnak. Később megírja a béke gazdasági következményeiről szóló művét. Ellenzi az aranyalaphoz való visszatérést. A második világháborút még végigdolgozza, ő intézi az Anglia-USA közötti hitelkonstrukciót. Részt vesz az IMF és a Világbank létrehozásában és a Bretton-Woods-i tárgyalásokon is. 1946-ban halt meg.

Keynes, angol közgazdász találta meg az utat a növekedési elméletben. Úgy gondolta, hogy az államnak be kell avatkozni a gazdaságba. Szavatolni kell a foglalkoztatást, olyan munkalehetőséget kell teremteni, amely tömegeket mozgat meg, de nem növelik meg veszedelmesen a piaci kínálatot. Erre alkalmasak a szolgálati szféra fejlesztésével az infrastruktúra beruházásai, a szociális intézmények és a fegyverkezés. Az államnak fel kell vásárolni a részvényeket, a vállalatokat, és fel kell lendíteni a devizaforgalmat és a külkereskedelmet.

A New Deal

Az USA-ban a nemzeti jövedelem 1933-ban az 1929-es szint felét sem érte el. 1932-ben Franklin Delano Rooseveltet választották az Egyesült Államok elnökévé. Politikájának lényege, hogy a kapitalista rendszert akarja megmenteni és gyors cselekvést ígér. Ehhez teljesen szabad kezet kapott a törvényhozástól. 99 nap alatt 15 fontos törvényt fogadtat el, ez volt a New Deal = új irány. 1933 március 4-én iktatták be az elnöki hivatalba.

New Deal első szakasza

- közvetlen állami beavatkozás;

- négynapos bankzárlat az elnök beiktatása után (ezután csak az életképes, nagy bankok nyithattak ki újra)

- az elnök felhatalmazást kapott a banki ügyletek szabályozására;

- új banktörvények születtek: az értékpapír kibocsátásra, leértékelték a dollárt; zárolták a bankbetéteket, a dollár árfolyamát elszakították az aranyalaptól, ezzel inflációt gerjesztettek és ez olcsóbbá tette a beruházásokat

- a munkanélküliek foglalkoztatására létrehozzák a Polgári Tartalék Hadtestet: itt a fiataloknak közmunkát kellett végezni teljes ellátásért, napi egy dollárért;

- beindították a non-profit beruházásokat: autópályák, iskolák, kórházak, hidak, lakótelepek építése,

A mezőgazdaság helyrealításáról szóló törvény: korlátozták a vetésterületet, csökkentik az állatállományt, de cserébe kárpótlást kapnak a farmerek. Ennek célja a túltermelés megszüntetése volt.

- korlátozták a versengést, egységes feltételeket teremtett a piac szereplői számára

- a hazai áru vásárlására ösztönözték a lakosságot. /Pl.: kék sas mozgalom:  amelyben a New Deal törvényeit betartó cégek kék sassal jelölhették meg áruikat és propagálták ezek vásárlását

Létrehozták az Iparügyi Kormánybizottságot, az Országos Helyreállítási Hivatalt. Kidolgozták az ún. Tisztességes verseny-kódexet. 17 iparágban megszabták a legmagasabb munkaidőt, illetve a bérek alsó határát. Betiltották a gyermekmunkát, korlátozták a profitszerzés mennyiségét és felosztották a piacokat az egyes vállalatok között. Szociális intézkedések: törvényesítették a kollektív szerződéseket, elismerték a munkások jogát az önálló szervezkedésre (sztrájkjog, szakszervezeti jog)

A New Deal második szakasza (1936-37)

Bevezették a munkanélküli segélyt, 65 év felett az öregségi biztosítást illetve a betegek és rokkantak segélyezését. A mezőgazdaságban a farmereket anyagilag támogatták. A gabona- és gyapotkivitelre export kamatprémiumot fizettek. Csökkentették a vetésterületet és kártérítést fizettek az állatállomány egy részének elpusztításáért. A 30-as években 600 ezer farm ment tönkre, az összes farm 10%-a. Az iparban rengeteg kis- és középüzem ment tönkre

Roosevelt a reformja mellé kívánta állítani a lakósságot, ehhez felhasználta a technika és a politikai nyilvánosság eszközeit. A rádióban az un. „kandalló előtti beszélgetések” során közvetlenül szólt az emberekhez, ismertette érveit, így közel került a választóihoz.

A New Deal támogatói elsősorban a munkásság, a fekete bőrű lakósság, az etnikai csoportok és a liberális értelmiség voltak. A külpolitikában a 20-as években az elzárkózás volt a jellemző. 1933-ban az USA diplomáciai kapcsolatba lépett a Szovjetunióval.

Németországban 1993-tól Hitler diktatórikus eszközökkel, de szintén sikeresen kezelte a válságot. (infrastruktúrában állami beruházásokkal csökkent a munkanélküliség.)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

24.tétel

Hidegháború

 

 

A hidegháború az 1947-től 1989-ig terjedő időszak, amikor az akkori két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok(USA) és a Szovjetunió(SZU) között kialakult  ideológiai, fegyverkezési, kulturális, gazdasági, és politikai rivalizálás.

 

Előzmények

A II. világháborút követően Németország, Olaszország és Japán elvesztette nagyhatalmi szerepét. Ezek az országok Ausztriával együtt tartós megszállás alá kerültek. Nagy-Britannia és Franciaország gazdaságát megterhelte a háború, ezért nem tudták fenntartani nagyhatalmi státuszukat, másodlagos nagyhatalmakká váltak. Ezzel szemben az Egyesült Államok gazdasága még inkább megerősödött a háború alatt. A Szovjetunióban a háború előtt is gyenge volt a gazdaság, de a háború alatt tömeghadsereget(12 millió fő) hozott létre, katonailag erős állammá, tehát nagyhatalommá vált. A kisebb vesztes országokkal 1947-ben aláírták a békét.1945-ben San Franciscoban létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ).

 

A hidegháború kezdete

A hidegháború kezdetét Churchill fultoni beszédétől(1946) számítják. Ekkor használta először a „vasfüggöny” kifejezést, ekkor még csak átvitt értelemben. Beszédében a hadsereg fejlesztését szorgalmazza. 1947-ben Harry Truman amerikai elnök meghirdette a Truman-elvet, melynek lényege, hogy az Egyesült Államok támogatja a kommunizmussal szemben fellépő államokat és gátolni fogja a SZU saját érdekszféráján túli(szocialista tömb) terjeszkedését. 1947-ben az USA bejelentette a Marshall-tervet, mely anyagi segélyt biztosított az európai államoknak a gazdaság rendbehozására. Sztálin megtiltotta a keleti tömb országainak a Marshall-segélyben való részvételt. Ekkor következett be a szakítás az USA és a Szovjetunió között(1947). A szovjetek 1947-ben létrehozta a Kominformot(Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) és 1949-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát(KGST). 1949-ben Jugoszlávia elszakad a Szovjetuniótól, Josip Broz Tito által vezetett kommunista Jugoszlávia, nem akarta követni a szovjet mintát. Tito kereskedelmi-gazdasági kapcsolatot alakított ki a nyugati tömb országaival.

 

Berlin blokádja (1948 június - 1949 május)

Németország és ezen belül Berlin négy megszállási övezetre volt osztva. A nyugati megszállási övezetben bevezették az új német fizetőeszközt, a márkát, abban bízva hogy ezzel segítik a nyugati megszállt területeken a gazdaság helyreállítását. A Szovjetunió válaszul blokádot vont Berlin köré. A nyugati hatalmak légifolyosót nyitottak a város utánpótlásának biztosítására. Így a szovjetek belátva kudarcukat 1949 májusában megszűntették a blokádot.

1949 májusában a nyugati hatalmak Németország általuk megszállt területeit egyesítve létrehozták a Német Szövetségi Köztársaságot(NSZK). Válaszul a szovjetek 1949 októberében megalapították a Német Demokratikus Köztársaságot(NDK). 1951-ben a nyugati hatalmak megszűntnek nyilvánítják a hadiállapotot Németországgal, majd 1952-ben elismerik az NSZK-t egyetlen német államnak.

 

NATO és a Varsói Szerződés

1949-ben létrejött az Észak-atlanti Szövetséget(NATO), melynek alapítóálammai az USA, Kanada, a Benelux-államok, Dánia, Norvégia, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Portugália és Izland. A NATO-t a szovjet tömeghadsereggel szemben hozták létre.

1953-ban meghalt Sztálin, az új pártfőtitkár Hruscsov lett.

1955-ben a nyugati hatalmak felvették az NSZK-t a NATO-ba. Válaszul a Szovjetunió ugyanebben az évben létrehozta a saját katonai tömbjét a Varsói Szerződéssel, melynek tagjai a Szovjetunió, az NDK, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária és Albánia.

 

A gyarmati rendszer felbomlása

A II. világháború után a nagyhatalmak nem támogatják a gyarmati rendszer fennmaradását. Attlee, brit miniszterelnök ígéretet tett, hogy a britek 1948-ig kivonulnak Indiából. India a vallási ellentétek miatt 1947-ben három részre szakad, a hinduk lakta Indiára, a muzulmán Pakisztánra és a buddhista Ceylonra.

Kínában a II. világháború után polgárháborús helyzet alakul ki a két politikai hatalom szembenállása miatt. A Kínai Kommunista Pártot(KKP) Mao Ce-tung, a Kuomintangot (nemzeti párt) Csang Kaj-sek vezette. A KKP földosztást hirdetett, ezzel nagy támogatottságot szerzett magának. Végül a Kuomintangot visszaszorítják Tajvanra. 1949 őszén létrejött a Kínai Népköztársaság.

Koreában a II. világháború alatt szovjet és nyugati csapatok állomásoztak. 1948-ban az itt állomásozó csapatok kivonultak. Korea északi részén kommunista délen demokratikus szerveződés indult meg. Északiak villámháborút indítottak a féli területek ellen. Az ENSZ-csapatok beavatkoztak, visszaszorították az északiakat. Északon kínai önkéntesek csatlakoztak az észak-koreaiakhoz, és visszanyomták az ENSZ-csapatokat a határvonalig. 1951 és 1953 között fegyverszüneti tárgyalásokon visszaállították a háború előtti állapotokat.

A zsidó nacionalisták új államot kívántak létrehozni a zsidó őshaza területén, Palesztinában. Az ENSZ két részre osztotta a területet, 1948-ban létrejött Izrael. Még ugyanebben az évben kitört az első arab-izraeli háború(1948-1949). A háborúban Izrael megvédte magát, sőt területeket is szerzett.

Vietnám korábban francia fennhatóság alatt állt. Ho-Shi-Minh a SZU és Kína által támogatott kommunistákkal szimpatizált. A franciák megegyeztek Ho-Shi-Minh-nel, nőtt a támogatottsága. A demokráciát kívánó vietnámiak fellázadtak Ho-Shi-Minh ellen, kitört a polgárháború. 1950-ben a SZU és Kína hivatalosan is felvette a kapcsolatot Vietnámmal, és anyagilag és fegyverrel támogatta. 1954-ben elesett az utolsó francia erőd Dien Bien Phu-nál. Ugyanebben az évben megszületett az Indokína szerződés, amely elismerte Vietnám, Kambodzsa és Laosz függetlenségét. A franciák kivonultak a térségből. Vietnám megosztott maradt, a déli részen demokratikus szerveződés alakult ki USA támogatásával, északon kommunisták szerveződtek.

Az 1960-as évekre megszűnik a gyarmati rendszer.

 

Japán helyzete

A II. világháború után Japán amerikai megszállás alá került. Az amerikaiak a demokratikus átalakulásokat kívánták elősegíteni, mint a földosztás és az alkotmány létrehozása. Korábban a császárt földreszállt istennek tartották. Hirohito császár embernek vallotta magát, ezzel csökkent a császári hatalom tekintélye. Kezdett kibontakozni a baloldal, de visszaszorították. 1951-ben megszűntnek nyilvánították a hadiállapotot Japánnal, ezzel visszaadták az ország szuverenitását,de az amerikai csapatok nem vonultak ki teljesen. Az ország gazdasága fellendült.

 

Enyhülés időszaka(1953. március-ban meghalt Sztálin,utóda az SZKP főtitkári pozíciójában Nyikita Hruscsov lett.

Hruscsov hatalomra kerülése után enyhülni látszanak az USA és SZU közötti ellentétek. Ezt mutatja, hogy 1955-ben létrejött az osztrák államszerződés. A négy nagyhatalom megegyezett az ország szuverenitásának visszaadásában. Ausztria semlegességet fogadott. Valamint a Szovjetunió 1955-ben Németországgal és 1956-ban Japánnal is megszüntette a hadiállapotot. A SZU felveszi a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val és gazdasági tárgyalásokat kezdeményez. Hruscsov nyit Jugoszlávia felé, találkozik Titoval. A Szovjet Kommunista Párt(SZKP) 20. kongresszusán Hruscsov elzárkózott a sztálini rendszertől. 1963-ban az USA és SZU között közvetlen telefonvonalat nyitnak (Forró drót), ami a kubai válsághoz hasonló helyzetek elkerülésére, megelőzésére szolgált.

 

Szuezi válság

Egyiptom korábban brit befolyás alatt állt, a britek építették meg a Szuezi csatornát. A britek segítségével jött létre Izrael. Az első arab-izraeli háborúban az izraeliek területeket szereznek, többek között megszállják a Gázai övezetet, ezt Egyiptom ellenezte. Egyiptom minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Nagy-Britanniával, ennek hatására a britek bevonultak Egyiptomba. Felkelés tört ki Gamál Nasszer vezetésével. Sikerült visszaszorítaniuk a briteket. 1953-ban Egyiptom köztársasággá vált, a miniszterelnök Nasszer lett. Nasszer fejleszteni kívánta az országot, meg akarta építeni az asszuáni gátat, ezért nemzetközi kölcsönt akart felvenni. Az USA elutasította a kérelmet. Nasszer a szovjetektől kért anyagi támogatást, amiből felépítik az Asszuáni gátat. 1956-ban Nasszer államosítani akarta a Szuezi csatornát, ezért a britek franciák és izraeliek megtámadták Egyiptomot. A Szovjetunió beavatkozással fenyegetőztek, amennyiben az idegen csapatok nem vonulnak ki Egyiptomból. Az USA felszólította a briteket franciákat és izraelieket, hogy vonuljanak ki, annak ellenére hogy győzelemre álltak. Az idegen csapatok kivonultak Egyiptomból.

Ugyanebben az évben tört ki Magyarországon a forradalom. Az amerikaiak ebben támogatták a magyar ügyet, de tényleges segítséget nem küldtek, sőt egyértelművé tették a szovjetek számára, hogy Magyarországot nem tekintik lehetséges szövetségesüknek.

 

Berlini fal

Kelet-Berlinből(NDK) sokan átszöktek Nyugat-Berlinbe(NSZK), Hruscsov javasolja, hogy Berlin legyen fegyvermentes szabad város, Eisenhower elnök nem támogatta. 1961-ben John F. Kennedy lett az USA elnöke, vele is tárgyal Berlin helyzetéről, de Kennedy is elutasította a javaslatot. 1961 augusztusában Hruscsov lezáratta a Nyugat-Berlinbe vezető átkelőket és elkezdte építeni a berlini falat.

 

Kubai válság (1962.október 24.-1962. november 20.)

Kubában korrupt amerikabarát kormány jött létre. A kubaiak Fidel Castro vezetésével meg akarták buktatni a kormányt. 1958-1959 között polgárháborús helyzet alakult ki Kubában. Castro gerillái győztek.A USA gazdasági nyomást gyakorolt az országra, míg a SZU anyagi támogatást nyújtott Castroéknak. A kormány tagjai az Egyesült Államokba emigráltak. 1961-ben USA minden kapcsolatot megszakított Kubával. Az amerikaiak támogatást nyújtottak az emigránsoknak a partraszálláshoz. 1961 áprilisában szálltak partra a Disznó-öbölben az emigránsok. A kubaiak fel voltak fegyverezve, így sikerült visszaverni a támadást. Eközben a szovjetek közép-hatósugarú rakétákat „csempésztek” Kubába(az amerikaiak miatt álcázottan szállították). A rakéták elérték volna az USA nagyvárosait. 1962. október 24-én az amerikaiak tudomást szereztek a rakétákról. Kennedy bejelentette, hogy a kubai támadást szovjet támadásnak minősíti és ebben az esetben megsemmisítő támadást intéz a Szovjetunió ellen. USA tengeri blokádot vont Kuba köré, miközben szovjet hajók tartottak felé. Hruscsov visszafordíttatta a hajókat. USA követelte a rakéták kivonását, ellenkező estben megelőző támadást intéz Kuba ellen. 1962. november 20-án bejelentik a rakéták kivonását Kubából. A forró drót a Fehér ház és a Kreml között volt(hasonló helyzetek elkerülésére).

 

Szovjetunió és Kína szakítása

Kína a sztálini irányvonalat kívánta követni és nem volt hajlandó elismerni a Szovjetunió vezető szerepét a kommunista tömbön belül. 1964-ben bekövetkezik a szakítás a Szovjetunió és Kína között. Ugyanebben az évben eltávolítják Hruscsovot a SZU éléről, és Leonyid Brezsnyev lett az SZKP főtitkára, aki konzervatívabb politikát folytatott.

 

Vietnámi háború

Dél-Vietnámban 1955-ben amerikabarát rendszer alakult ki, de Észak-Vietnám támogatásával megjelentek a kommunisták. 1964 nyarán az északi részhez tartozó Tonkini-öbölben támadást indítottak a dél-vietnámiak két amerikai hajó támogatásával. Az északiak visszatámadtak, az amerikaiak felháborodtak a északiak támadásán. Észak-Vietnámot a SZU, Dél-Vietnámot az USA támogatta. A vietnámiak gerilla harcmodort alkalmaztak. 50 ezer amerikai katona halt meg a háborúban. 1973-ban az USA fegyverszünetet köt, majd kivonul a térségből. A szovjetunió továbbra is támogatta Észak-Vietnámot. 1975-ben Észak-Vietnám győzelme után újraegyesítik Vietnámot kommunista vezetés alatt.

 

6 napos háború (Harmadik arab-izraeli háború, 1967)

A háborút az izraeliek kezdeményezték. Villámháborút indítottak, hatalmas területeket foglaltak. Sikerült elfoglalniuk egész Jeruzsálemet és Ciszjordániát. Eljutottak egészen a Szuezi csatornáig.

 

Negyedik arab-izraeli háború (1973)

Egyiptom nagy haderőt vont össze a határ mentén, majd támadást indított Izrael ellen. Az izraeliek egy része hátrálni kezdett, míg a másik része az ellenséges csapatokat megkerülve átkelt a szuezi csatornán. Az izraeli csapatok Kairó felé indultak. Az egyiptomiak hátrálni kezdtek, de bekerítették őket az izraeliek. Az egyiptomi csapatok nem kaptak utánpótlást, elfogyott az ivóvizük. Az ENSZ beavatkozása után véget ért a háború.

A háború után a Szovjetunió az „olajfegyver” bevetését tanácsolta Egyiptomnak, amit 1973-ban be is vetnek, négyszeresére nőtt az olaj ára. Az egész világpiacra hatással volt az áremelkedés. 1979-ben ismét megduplázták az olaj árát.

Egyiptom és a SZU kapcsolata megromlik, ezután az USA közeledni próbál az arab országokhoz. 1979-ben az USA közvetítésével Egyiptom és Izrael különbékét köt. Az Egyesült Államok elnöke ekkor Jimmy Charter.

 

A „prágai tavasz” (1968)

Csehszlovákiában átalakulás indul meg, a régi vezetőket leváltják. A kommunista párt élére Dubchek kerül, aki támogatja a demokratikus jellegű folyamatokat. Vidéken is elkezdik leváltani a régi vezetőket, ez az NDK-ban, a lengyelekben és a szovjetekben gyanakvást kelt. A csehszlovák demokratikus ellenzék kiadja a 2000 szó című kiáltványt, melyben a régi rendszer megújítását szorgalmazzák. Szovjetek felszólítják a Varsói szerződés országait a beavatkozásra. 1968. augusztus 21-én az NDK, Lengyelország és Bulgária, majd Magyarország fegyveresen beavatkozik a csehszlovák eseményekbe. Románia elutasította a beavatkozást. Visszafordították a reformfolyamatot.

Brezsnyev a prágai események hatására kihirdette a korlátozott szuverenitás elvét, ami kimondta, hogy ha a keleti tömb országaiban olyan politikai változások történnek, amit veszélyesnek ítélnek meg, akkor a Varsói szerződés országai fegyveresen beavatkoznak, és visszaállítják a szocializmust.

Fegyverkezési verseny(atombomba, hidrogénbomba), űrkutatási verseny.

 

A fegyverkezés korlátozása

Folyamatos tárgyalások folytak az USA és a Szovjetunió között. Már mindkét fél képes volt interkontinentális rakétákat gyártani, ezért 1972-ben az USA és a Szovjetunió megkötötte a SALT-1 szerződést. A szerződés korlátozta a fegyverkezést, főleg a modern fegyverek tekintetében.

Helsinkiben csúcstalálkozót szerveztek a nagyhatalmak, melynek témája a fegyverkezés csökkentése és a nemzetközi együttműködés volt. 1975-ben írták alá a konferencia záróokmányát, amelyben a nagyhatalmak kimondták, hogy kerülik a fegyveres konfliktusokat és hogy együttműködnek gazdasági, kulturális és tudományos ügyekben, mint például a környezetvédelem. Valamint megfogadták az emberi jogok tiszteletben tartását. Ekkor ismerte el hivatalosan az USA Európa politikai megosztottságát.

1969-ben amerikaiak átveszik a vezető szerepet az űrkutatásban, Neil Amstrong a Holdra lépett.

 

Németország helyzete

Az NSZK kancellárja Willy Brandt nyitott a keleti tömb országai felé. 1970-ben létrejött az NSZK-szovjet és az NSZK-lengyel szerződés. 1972-ben létrejött a német államszerződés, melyben az NSZK és az NDK kölcsönösen elismerték határaikat, de az egyesülésről nem mondtak le.

 

Kis hidegháború (1976-1986)

1970-es években Kambodzsában baloldali fordulat következett be, a vörös khmerek átvették a hatalmat. Önellátó agrár államot akartak létrehozni. 4 évvel később beavatkozott Vietnám és megszüntette a vörös khmerek uralmát.

1973-tól politikai küzdelmek küzdelmek vannak Afganisztánban. A szovjetek 1978-ban Moszkvában kiképzett tiszti csoportot küldtek az országba, de nem kaptak elég támogatottságot, ezért a szovjetek 1979-ben bevonultak. Az amerikaiak ellenszenvét váltotta ki, nem írták alá a SALT-2 szerződést, melynek előzetes megállapodást 1979-ben Bécsben megkötötték.

1979-ben Nicaraguában baloldali fordulat történt, szandinisták átvették a hatalmat.

1979-ben Iránban is fordulat állt be. Iránban többségben voltak a síták(csak a Koránt fogadják el). 1978-ban tüntetések kezdődtek a sah(király) ellen, Khomeini ajatollah vezetésével.

1980-ban kitört az Irak-Irán háború.

1980-ban Ronald Reagan lett az Egyesült Államok elnöke. 1981-ben a Nulla-megoldást javasolta, amit a Szovjetunió nem fogadott el. A Nulla-megoldás a szovjeteket az interkontinentális rakéták leszerelésére kötelezte volna, ebben az esetben az USA nem telepített volna rakéták Nyugat-Európába. Reagan 1983-ban meghirdette a „csillagháborús tervet”(űrpajzs terv), ami nem más mint egy az űrbe telepített rakétaelhárító rendszer. 1984-ben sikeres próbát hajtottak végre a Csendes-óceán felett.

1982-ben meghalt Brezsnyev. 1982-től 1984-ig Jurij Andropov volt az SZKP pártfőtitkára, majd halála után Konsztantyin Csernyenko került a párt élére. Csernyenko 1985-ben meghalt, és Mihail Gorbacsovot választották főtitkárrá.

1980-1981-ben Lengyelországban változások indultak meg. Nagyon rossz volt a gazdasági helyzet, nem tudták végrehajtani a teljes foglalkoztatottságot. Kiindulópontja a gdanski Lenin Hajógyár, vezetője Lech Walesa. Szakszervezeteket kívántak létrehozni. A kormány engedélyezte, létrejött a Szolidaritás Szakszervezet. Szovjetek nem mertek beavatkozni, féltek egy esetleges amerikai támadástól. 1981-ben katonai puccs történt, Jaruzelski vezetésével. Statáriumot és kijárási tilalmat vezetett be, a szakszervezet vezetőit integrálta.

 

A Szovjetunió gazdasági válsága

A Szovjetunió gazdasága kimerült a fegyverkezésben, romlott az életszínvonal. Gorbacsov változásokat vezetett be

û       peresztrojka (átalakítás): át kell alakítani a gazdaságot, hogy növelni lehessen az életszínvonalat

û       fegyverkezés csökkentése

û       glasznoszty (nyilvánosság): a politikai lépéseket és tárgyalási eredményeket közölik az emberekkel

û       társadalom hangoztatja elégedettlenségét

û       szabad sajtó

Az 1980-as évekre a keleti tömb országaira is kiterjed a válság. Az országokban különböző megoldásokkal próbálták megoldani a válságot. Románia kifizette hiteleit és gazdaságilag elzárkózott, önellátásra rendezkedett be. Ezzel szemben Magyarország és Lengyelország hiteleket vett fel, fenn akarta tartani az életszínvonalat.

 

Rendszerváltás a keleti tömb országaiban

Lazult a Szovjetunió és a keleti tömb országai közti kapcsolat. A rendszerváltás Lengyelországból indul ki. 1989-ben újjászerveződött a Szolidaritás mozgalom, megbuktatták Jaruzelski rendszerét. Szabad választásokat tartottak.

1989-ben Csehszlovákiában is rendszerváltás történt, teljesen békés módon, ezért nevezik bársonyos forradalomnak. 1993 január 1-én Csehország és Szlovákia békésen szétvált.

1989-ben Romániában megdönti Ceausescu diktatúráját, Ceausescu-t elfogták és kivégezték.

1989-ben Bulgáriában is végbe megy a rendszerváltás.

Jugoszláviában szabad választásokat tartottak, a nemzetiségek külön szavaztak. A szerbeknél a refomkommunisták, míg a horvátoknál és szlovéneknél a demokratikus pártok győztek. Ez hozzájárult a délszláv háború kirobbanásához.

 

Magyarországi rendszerváltás

Magyarországban 1989-ben újjászerveződtek a polgári pártok. A kerekasztal tárgyalásokon megegyeztek új szabad többpárti választásokban. 1989 szeptemberében megnyitották a határokat nyugat felé (Pán-európai piknik), ami hozzájárult Németország újraegyesítéséhez. Magyarország 1990-ben kilépett a Varsói szerződésből, majd 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. Magyarországról 1991-ben kivonultak a szovjet katonák.

 

Németország újraegyesítése

A magyarországi határátkelők megnyitása miatt a berlini fal megkerülhetővé vált, ezért megnyitották a berlini határátkelőket, és elkezdik lebontani a berlini falat. Az NDK-ban szabad választásokat tartanak, a keresztényszocialisták győztek. 1990 októberében újraegyesült Németország.

 

A Szovjetunió szétesése

A keleti tömb országaiban nem akadályozta meg a reformfolyamatokat. Gorbacsov csúcstalálkozókat hívott össze. 1989-ben megkötik a Máltai-egyezményt, amelyben a szovjetek ígéretet tettek, hogy kivonják csapataikat Közép-Kelet-Európából. A balti államok függetlenedni kívántak a Szovjetuniótól, kezdetben nem akarták engedni, azonban a Gorbacsov elleni sikertelen puccs után hagyják őket függetlenedni. 1991-ben megszűnt a Szovjetunió, a Varsói szerződés és a KGST. Az oroszok létrehozzák a Független Államok Szövetségét(FÁK), ami a Szovjetunió volt államai között hozott létre egy laza államszövetséget.